Napi sajtószemle

A Népszava (8.o.) Vatikáni incidens címmel számol be arról, hogy felgyújtotta magát egy 51 éves férfi a Szent Péter téren, súlyos égési sérüléseket szenvedett felsőtestén. A Vatikán közleménye szerint egy jezsuita pap sietett segítségére, kabátjával próbálta eloltani a lángokat. Később két rendőr érkezett poroltóval. Mindketten füstmérgezést és kezükön égési sérüléseket szenvedtek. A férfit előbb kórházba szállították. Indokai nem ismertek. Zsebében csupán lánya telefonszámát találták meg.

Ugyancsak a Népszava (8.o.) Neonáci kapcsolatokkal vádolt püspökök című tudósítása szerint a görög Arany Hajnal videofelvételt közölt, amelyen a neonáci párttal állítólag baráti viszonyt ápoló püspököket vették számba. A felvételen Nikosz Mihaloliakosz azt állítja, Spárta püspöke egy idősek otthonának lakóit győzködte arról, hogy szavazzanak a neonáci pártra, s ő is hívta létre helyi szervezetüket. A főpap hivatala közleményben tagadta mindezt, hangsúlyozva, hogy a püspök nem ártja bele magát a politikába. Szintén elhatárolódott a neonáci párt elnökének kijelentéseitől Pireusz és Kalavrita egyházmegyei vezetője is.

A Magyar Demokratában (A harmadik dimenzió 30–33.o.) Baritz Sarolta Laura közgazdász, Domonkos-rendi szerzetes nyilatkozik, aki leszögezte: „A szüntelen GDP-ben, vagyis az anyagi javakban mért növekedés valóban nem vezet sehová. Végesek az erőforrások, véges a környezet szennyezettségtűrő képessége, és véges az ember fogyasztási képessége is, mert a szükségletek is végesek. Nem tudunk megenni naponta 34 fagylaltot, hogy a fagylaltkészítő elérje az üzleti tervében felvázolt profitmaximalizálási céljait. A fenntartható fejlődés szakértői ezért éppen a fejlődés nem anyagi összetevőire, hanem a kultúrában, az emberi kapcsolatokban való gazdagodásra hívják fel a figyelmet. Például Luigino Bruni szerint óriási gazdasági erő rejlik abban, ha bizalomra és együttműködésre épül a gazdaság és a társadalom. Ez pedig már a gazdasági jó fogalomkörébe tartozik… A keresztény paradigma sem veti el a profit vagy a verseny fogalmát. De az eszköz szerepében értelmezett haszon célja a közjó érvényesülésének a segítése: a munkahelyek támogatása, hogy kiteljesedhessenek a munkájukban. Mindezt úgy, hogy a munkavállaló nem fogaskerék a rendszerben, hanem a közösség kovásza.” Kérdésre válaszolva Laura nővér elmondta: „Ferenc pápa az igazság nevében és erejével mer hozzányúlni a konfliktusokhoz, attól az elvtől vezérelve, hogy az ember Isten hasonlatosságára van teremtve, ezért méltósága van, így az emberi méltóságot az igazság nevében minden helyzetben védeni kell. Ezért nagyon tisztelem őt. És bizakodó vagyok, mert egyre többen vannak azok az emberek is, akik akarják és képesek a közjót építeni, szem előtt tartva az erényetikai elveket. Ha ezek az emberek egymásra találnak és képesek közösségeket alakítani, akkor a közösségek hálózatai felvirágoztathatják a gazdaságot és a társadalmat is.”

Ugyancsak a Magyar Demokrata (Van remény 61–63.o.) interjút készített Hajnal Györggyel, a zuglói Regnum Marianum-plébánia plános-kanonokjával, Zugló díszpolgárával, aki elmondta: „A liberalizmus azt hirdeti, hogy a vallás magánügy. Ugyanezt hirdetik a diktatúrák is. Pedig a vallás nem magánügy, hanem a legteljesebb közügy. A vallás alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az emberek figyeljenek egymásra, ember embernek ne legyen farkasa. A vallás nem arról szól, hogy valakit valamire kényszerítenek. Lelkiismereti szabadság van, és nem szabadosság. A szabadság nem azt jelenti, hogy szabadon árthatok a másik embernek. A technikai újításokkal az emberi értékfelfogás nem tartott lépést. Mégis azt tapasztalom, ha nem is látványosan, de újra erősödnek a közösségek. Azt halljuk, csökken a hívők, a misékre járók száma. Ne felejtsük, a statisztika mindig annak az érdekeit szolgálja, aki azt készíti. Nálunk a plébánián huszonhárom éve nem csökken a keresztelések száma. Tudom, hogy a Zoborhegy téri közösség csak parányi része a magyar társadalomnak, de ez mégis egy pozitív folyamat. Ami szétziláltatott, az újra keresi a kapcsolódást. Az emberekben belső igény van erre. Az ember annyira nem rontatott el, mint ahogy azt a manipuláló média próbálja bemutatni. Van remény. Nekünk azt kell megmutatnunk, hogy vannak maradandó értékek, amelyekre érdemes rátekinteni. Ilyen az adventi koszorú, a gyertyák, a fény szimbóluma. Az adventi várakozásban benne van a remény. Nemcsak a hívőkre gondolok, hanem úgy általában a magyarokra, akik legalább egyszer egy évben átérzik, hogy az ég és az itteni világ kapcsolatban van egymással. Gondolatban és lélekben mindenki felfelé tekint. Itt Zuglóban, a Bosnyák téri templom tornyának építésekor most a szó szoros értelmében is. A karácsony misztériumának, ha csak egy rövid időre is, de mindenki a részese. Még akkor is, ha szándékosan az ellenkezőjét mutatja.”

Magyar Kurír