Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (11.o.) Kacsoh Dániel Modern üldözések címmel felidézi: karácsonykor Ferenc pápa arról is beszélt, hogy olyan országokban is akadályozzák vallásuk gyakorlásában a keresztény hívőket, amelyekben papíron biztosítják az emberi és vallási szabadságjogokat. „Alighanem ez már bizony nem a félbarbár szinten tengődő, törzsi viszályokkal sújtott társadalmakra, hanem a hajdan a keresztény értékekre épülő Európára is vonatkozik” – írja a cikk szerzője. Hozzáteszi azonban, hogy a Szentatya azt is leszögezte: Szent István vértanúsága „eloszlatja a karácsonyról alkotott hamis, megédesített, mesés képet. Az isteni üdvözülés ugyanis megfogalmazása szerint a bűnnel szembeni küzdelmet is magában foglalja, és a kereszt szűk kapuján át vezet. A keresztény ember tehát – Krisztus tanítása alapján – ’odatartja a másik arcát’, de küzd is az ördögi erővel szemben, védve az örök értékeket.” Kacsoh Dániel rámutat: Ferenc pápát a balliberális média „szereti egyfajta sztárként kezelni, félremagyarázva gesztusait, mondatait, álságosan azt sugallva, bárcsak minden vallásos ember ilyen lenne, akkor nem is támadnák annyira az egyházat.” Ám a cikkíró leszögezi: „Ferenc pápa egy másodpercre sem szakad el az egyház több ezer éves tanításától, az evangéliumtól, sőt, védi övéit. Nem mellesleg békét, szeretetet és törődést szorgalmaz a társadalom peremén élők iránt. Alighanem vonzóbb üzenet, mint az emberi jogi harcosok által pajzsra emelt, Femen nevű szervezeté, amelynek félmeztelen aktivistája a kölni dómban tartott karácsonyi szentmisét zavarta meg botrányos előadásával. Tessék választani!”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Torkos Matild Ünneprontók címmel felidézi: miközben karácsonykor Ferenc pápa a keresztények ellen elkövetett igazságtalanságok leleplezésére és megszüntetésére hívott fel minden jóakaratú embert, a jászdózsai templomban Pócs János fideszes polgármester és parlamenti képviselő mise utáni ajándékosztását a választási kampányhoz kapcsolódó akciónak ítélték egyesek, és sajátos módon torolták meg. Az ajándék kulcstartóra rögzített Mária-szobrocskát oly módon gyalázták meg, hogy Hitler-bajszot rajzoltak Mária arcára. A cikk szerzője emlékeztet rá, hogy Máriát Magyarország védőszentjeként is tisztelik a katolikusok. Torkos Matild nyilvánvalónak tartja, hogy keresztény ember akkor sem gyaláz meg Máriát ábrázoló kegytárgyat karácsony idején, „ha az csupán egy kulcstartóra rögzített fröccsöntött műanyag szobrocska, amit mise után osztott ki egy politikus akár szavazatszerző céllal is. Jó okkal feltételezhetjük, hogy azok követték el a gyalázatot, akik aztán lefotózták és kirakták vagy kirakatták egy szocibarát hangvételű blogra, majd felhívták az efféle hírekre érzékeny sajtós haverok figyelmét a karácsonyi csemegére. A cél a megbotránkoztatás volt. Sikerült. Megbotránkoztunk. Ugyanakkor sajnáljuk azokat, akik ebben a mocskos ügyben szerepet vállaltak. Az ilyen akciók célja nem más, mint hogy megsértsék a hívők és nem hívők, a zsidók és nem zsidók közötti együttélés íratlan szabályait.”

A Népszabadság (2.o.) Az egész Jászságot ellepték a kulcstartók címmel figyelemre méltónak tartja, hogy nemcsak a jászdózsai templomban osztogattak Pócs János nevével ellátott, világító Szűz Máriát ábrázoló műanyag kulcstartót, hanem Jászladányon, Jászapátin és Jászárokszállón is. A fideszes politikus így reagált a történtekre: „Az ajándékot mint országgyűlési képviselő írtam alá, mert részemről ez nem kampány; jelenleg én vagyok a térség képviselője, tőlem várják az emberek, hogy segítsek, törődjek velük, pont azt tettem, amit eddig is.”

A Népszabadság (1.o.) Kufárok című vezércikke sajnálkozik azon, hogy „a kegyboltban vett Máriácska-szobrokat” valakik meggyalázták, Hitler-bajuszt ragasztottak rá. A vezércikk „pitiáner ízléstelenségnek” minősíti a fideszes politikus akcióját, és nem érti, hogy „miképp adhatják a nevüket, s ami fontosabb, az alkalmat (Jézus születésének ünnepét) és templomukat mindehhez a plébánosok, akikkel állítása szerint Pócs úr előre egyeztetett. Mert úgy emlékszünk, hogy Jézus – ha kicsit később is – mintha kikergette volna a kufárokat a templomból. Igaz, ők nem a politika kufárjai voltak.”

A Magyar Nemzet (2.o.) Magyar nyelvű közvetítés címmel számol be arról, hogy karácsony másnapján a szlovák közszolgálati televízió második csatornája magyar nyelvű élő istentiszteletet közvetített a révkomáromi református templomból. Az esemény azért jelentős, mert a szlovák köztévé történetében erre még nem volt példa, magyarul is csak egyszer tűzött műsorára magyar nyelvű (katolikus) liturgiát.

A Magyar Nemzetben (4.o.) Szerdahelyi Csongor Don Stefano: Jézus közénk születik címmel mutatja be a Fő utcai kapucinus templom szerzetesét, Stefano atyát, a magyarországi olaszok plébánosát, aki nyolc éve él nálunk, és minden évben meglepi a híveket a saját maga által elkészített betlehemmel. Elmondta: „Idén is azt szerettem volna megmutatni, hogy a Kisjézus közénk születik, a magyarok közé. Eggyé válik velünk. Az a célom, hogy a magyarok jobban érezzék, hogy Isten velünk van. Ez a karácsony lényege.”

A Népszava (3.o.) Nem olcsó Orbánék hitbuzgalma címmel megállapítja: „Az egyházpolitikában is aktív volt a kormány 2013-ban: alaptörvényt módosítottak a jogfosztott felekezetek egyházi újraelismerésének megakadályozására, és ’megvették’ a katolikus egyház jóindulatát a Vatikáni Szerződés módosításával. Utóbbi az adófizetők több milliárd forintjába került… A többi felekezetnél is jobb helyzetbe hozta a kormány a katolikusokat.” A lap azt is megjegyzi: „A népszámlálási adatok szerint mérséklődik, a kormány szerint nő a társadalmi igény az egyházi szerepvállalás erősítésére.”

A Magyar Nemzet (Református… 2.o.) és a Magyar Hírlap (A református… 3.o.) is közlik: Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke bízik benne, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat eddigi teljesítményét és munkáját úgy értékeli a kormány, hogy beválasztja az Emberi Erőforrások Minisztériuma mellett működő döntéshozó szerv, a Karitatív Tanács tagjainak a sorába. A szeretetszolgálat ötéves működése alatt ugyanis nagyon gyors és látványos fejlődésen ment keresztül, így indokolt lehet a felvétele a hazai legnagyobb karitatív szervezeteket tömörítő Karitatív Tanácsba.

A Magyar Hírlapban (Vélemény… 10.o.) Szentmihályi Szabó Péter leszögezi: „A keresztények nem pusztán be akarják tartani egy vallás előírásait, hanem állandó önvizsgálatot tartva megpróbálják megközelíteni azt a küszöbértéket, amelyen átjutva nem válnak méltatlanokká az isteni testvériséghez. Ha a globalitás a materializmus igényei szerint valósul meg, akkor az Antikrisztus lép a színre.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Spirituális realizmus 13.o.) Jókai Anna írónő nyilatkozik, aki elmondta: a sorsunk nem változhatatlanságot, eleve elrendeltséget jelent, „hanem behatárolt szögbe születtünk. Ennek van alsó és felső szára. A sorsom azt jelenti, hogy ezt a felső szárat el kell érnem… Valamennyire lehet tágítani a mozgásteret, de nem a végtelenségig. Arrafelé lehet tágítani, amerre a sorsunk visz. Sokszor gondolok rá, hogy mit nem adnék azért, ha nem kellene írónak lennem. Minden vélt eredményemet és sikeremet odaadnám, ha egyszer azt megtapasztalhatnám, amit mondjuk Kalkuttai Teréz, örömmel vállalni a másokért való szenvedést. Ez óriási kegyelem lehet. Én erre képtelen vagyok. Szentséges irigységgel szemlélem ezt az állapotot. Az én maximum az, hogy írással próbálom megközelíteni. Ha ezen túlmennék, talán megbolondulnék.” Jókai Anna a reményt keresi a reménytelennek látszó világban. „A világ nem reménytelen, csak annak látszik… Azért élünk, hogy ami bennünk jó, azt a többieknek átadjuk. Ha nem volnék író, ugyanúgy mozognék az emberek között. Én kétfelé szolgálok, és mégis egy urat.”

A Magyar Nemzetben (15.o.) P. Szabó Ernő Minden jó adomány az Atyától származik címmel méltatja a díszlettervező, performer Olescher Tamás festőművész Összegzés című kiállítását, amely január 11-éig látható a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A cikkíró szerint a tárlat a Teremtő mindenhatóságát hirdeti. Azt az igazságot, amely szerint, ahogyan Olescher Tamás Karácsony – arány – aránytalanság című, 2010-es festményére Szent Jakab levelének soraival írta: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik.”

Magyar Kurír