A Magyar Nemzet (4.o.) A Szent Család ünnepe címmel néhány soros fényképes beszámolót közöl arról, hogy Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek szentmisét mutatott be tegnap a budapesti Szent István-bazilikában a Szent Család ünnepe alkalmából.
A Népszabadságban (11.o.) Hajba Ferenc Nyugdíjaserőszak címmel idézi Várszegi Asztrik püspök-főapátot, aki a Vinnivaló című kötetben publikált előadásában így fogalmaz: „A mi társadalmunk többek között azért olyan beteg, mert nagyon sok keserű idős él benne.” Hajba nemzetközi felmérésre hivatkozik, amely szerint sokszor erőszakban nyilvánul meg ez a keserűség, a feleslegesség érzése, a szegénység, a felgyűlt tehetetlenség és a kiengesztelődés hiánya. Egy kutatás szerint a legjobb megöregedni Svédországban, míg hazánk 91 ország közül a negyvenedik helyen áll a globális listán.
A Magyar Hírlap (2.o.) Stabil tervezést szeretnének címmel idézi Bölcskei Gusztáv püspököt, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnökét, aki az MTI-nek elmondta: újra kell gondolni az egyház-finanszírozási rendszert, mert az szja egyszázalékos felajánlásának rendszere nem nyújt kiegyensúlyozott és tervezhető gazdálkodást az egyház számára. A püspök előrelépésként értékelte, hogy az eddigieknél nagyságrendekkel több jut az egyházi közgyűjtemények támogatására a jövő évi költségvetésben, amivel elérték a hasonló állami intézményekkel összehasonlítva az egyenlő finanszírozást. Hozzátette: reméli, hogy az állam átvállalja az általa bevezetett, új rendszerű hitoktatás adminisztrációját.
A Magyar Nemzet (4.o.) Átalakulhat az egyházak finanszírozása címmel Bölcskei Gusztáv szavai mellett hozza Gáncs Péternek, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökének bejelentését is: hittan-stratégia munkacsoportot hoznak létre annak érdekében, hogy megállapítsák, miként lehet az optimumot kihozni a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatásból, megállapításaikat pedig közlik majd az állammal is. Az evangélikusok püspök-elnöke elmondta: a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás „olyan meglehetősen gyorsan bevezetett rendszer, amely igazán most, menet közben forrja ki magát”, a hitoktatással pedig a lelkészeket a mostaninál sokkal több tanórával nem szerencsés leterhelni, mert akkor nem jut energiájuk és idejük a saját gyülekezeteik pásztorlására. Gáncs Péter nem tartaná jónak, ha olyan tantárgy lenne a hittan, amiből „le lehet vizsgázni, aztán akár el is lehet felejteni,” mert ez olyan ismeret, amire élethossziglan szükség van. Hozzátette: „Mi azt szeretnénk, ha a hittan segítségével a gyerekek közösségre találnának a gyülekezetekben is, és oda beépülnének.”
Magyar Kurír