Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) A Szentföldre látogat Ferenc pápa, a Népszava (8.o.) Májusban lesz a szentföldi pápai vizit, a Magyar Hírlap (6.o.) Hivatalossá vált, a Szentföldre utazik a pápa, a Magyar Nemzet (1.o.) Pápai látogatás a Szentföldre címekkel számolnak be arról, hogy Ferenc pápa vasárnap bejelentette: május 24-26. között látogatást tesz a Szentföldre (Lásd tegnapi, január 5-ei számunkban a Ferenc pápa a Szentföldre látogat című tudósításunkat – a szerk.)

A Magyar Nemzetben (8.o.) Boros János A liberalizmus válsága címmel elemzi a liberalizmus világméretű válságának okait. A cikkíró emlékeztet rá: a jobboldali (FDP) és baloldali (Zöldek) liberálisok mostanában feltárt múltjából kiderült: mindkét párt a pedofília törvényessé tételének programjával lépett föl vagy kacérkodott, és tagjaik között többen gyakorló pedofilolk voltak. Egyesek ezzel magyarázzák, hogy a németországi szabad demokraták kiestek a német törvényhozásból. Boros emlékeztet rá: „Pedofília előfordult a katolikus egyházban is, amelyet nem lehet eléggé elítélni, mint ahogy azt sem, hogy továbbra is kesztyűs kézzel bánnak az ebben vétkesnek talált papokkal, ahelyett, hogy világi bíróság elé állítanák őket. A gyermekek ugyanis, akiknek ártottak, és a társadalom, amelyet rontottak, világiak. Ám a katolikus egyház nem tette programjává a pedofíliát, és mindig súlyos bűnként ítélte el. A németországi liberalizmus megdöbbentő toleranciát tanúsított a pedofíliával szemben az elmúlt évtizedekben” – írja a szerző, emlékeztetve rá: miután Daniel Cohn-Bendit, az Európai Parlament liberális frakciójának tagja élettörténetének pedofil részletei a széles nyilvánosságban ismertté váltak, a németországi újságok újabb és újabb részleteket tárnak fel a liberális pártok pedofil korszakairól. A cikkíró leszögezi: „Ha a tények igazak, akkor e politikusok ellen vádat kell emelni. A pedofília az emberiség és az emberiesség ellen elkövetett bűntett, minden emberi társadalom morális pestise, következménye a társadalom szövetének szétmállása.”

A Népszabadság (2.o.) Fenyegetik a hívőket címmel készített összeállításából kiderül: a toleranciájáról ismert Svédországban több jel is arra mutat, hogy a hagyományos vallási és etnikai toleranciát egyre gyakrabban érik kihívások. A bűnmegelőzési tanács szerint a bejelentett fenyegetések száma is emelkedik, így az antiszemita, a muszlimellenes, sőt a kereszténygyűlölő jelenségek is. Lena Posner-Körösi, a Zsidó Központi Tanács elnöke elmondta: a legfájóbb temetőik meggyalázása, a sírkövek ledöntése, a horogkeresztek mázolása. A közelmúltban pedig a stockholmi mecset kapujára festettek horogkereszteket. Omar Mustafa, a svéd iszlám szövetség vezetője pedig közölte: szinte már megszokták az ilyesmit, havonta legalább kétszer érkezik rasszista fenyegető levél, vagy történik valamilyen rongálás. A svéd egyház saját biztosítóintézetének vezetője, Patrik Olsson szavaiból kiderül: szám szerint ugyanannyi feljelentés érkezett a rendőrségre a keresztény egyházaktól, mint az izraelita hitközségtől. „Mi a falfirkákat és ablaktöréseket inkább vandalizmusnak tartjuk. Ha a kár nem túl nagy, nem is teszünk feljelentést.”

A Magyar Nemzet (4.o.) Ezreken segítettek az adventi felajánlások címmel megállapítja: sikerrel zárultak a hazai segélyszervezetek és szeretetszolgálatok adventi gyűjtőakciói: munkatársaik sok száz tonna tartós élelmiszert, több tízezer csomagnyi gyermekjátékot gyűjtöttek átvevőpontjaikon az adakozni képes lakosságtól. Emellett adományvonalaikra is jelentős pénzbeli segítség érkezett, így a szervezetek több tízezer rászorulón, egyedül élő nyugdíjason, fogyatékkal élőn tudtak segíteni.

A Népszavában (Az egyháznak illik ellenzékinek lenni 12.o.) Gábor György vallásfilozófus nyilatkozik, aki szerint semmit sem értenek a bibliai hagyományból az arra rendszeresen hivatkozó jobboldali politikusok, pedig Orbán Viktor a vallásból politikai erőforrást igyekszik faragni. A nagy egyházak pedig nem mernek komolyabban tiltakozni, mert az állami finanszírozás pórázon tartja őket. Ferenc pápa eddigi apostoli szolgálatáról a vallásfilozófus kifejtette: „Lényegében semmi újat nem mond, csak máshogy mondja, de ez is nagyon fontos. Valójában a kapitalizmust sem tekinti eltörlendőnek, ám úgy véli, hogy sok mindent újra kell gondolni. A pápa a marxi gondolattal azonosat állít, miszerint a tőke nem képes az önkontrollra. De mi tudjuk, hogy a kapitalizmus legnagyobb előnye – minden hibájával együtt –, hogy belülről megreformálható, módosítható. A pápa is erre törekszik az egyházával, de a hazai egyházak erre láthatóan képtelenek, egyfajta őskonzervatív, bezárkózott állapotba süppedtek, nem nyitottak az új gondolatokra.” Molnár Richárd interjúkészítő közbevetésére – „Ennek jele az is, hogy a nagy egyházak nem feltétlenül akceptálják az orbáni ideológiát? Gondolok itt Erdő Péter bíboros finom, illetve Fabiny Tamás evangélikus püspök keményebb hangnemű kritikáira a kormány egyes intézkedéseivel kapcsolatban” – Gábor György azt válaszolta: „Ezek fontos jelenségek, de hadd legyek óvatos. Éppen most írták alá a Vatikáni Szerződés módosítását, amelyben akadnak diszkriminatív elemek és jogtechnikai hibák. Nonszensz például, hogy a magyar állam a saját szuverén jogalkotói jogkörét korlátozza, hiszen ’az egyház beleegyezése nélkül’ az állam az adókedvezmények vagy az adómentesség körét nem szűkíti. Ráadásul ez a szerződés is kifejezi a felekezetek anyagi kiszolgáltatottságát. És a hatalom ezzel rendre vissza is él.”

A Népszabadságban (Mindent megnyertem” 11.o.) Pajor Tamás, az idén 25 esztendős Amen zenekar vezetője, a Hit Gyülekezetének lelkésze nyilatkozik, aki tizen- és huszonévesként a Neurotik nevű punkegyüttes énekese és dalszerzője volt, s élt önpusztító életet. Aztán megtért, s azóta saját szavai szerint „eltűntek belőlem a romlás virágai, legalábbis nem vetek ilyen magvakat. Mindent megnyertem.” Elmondta: „A földi élet vízválasztó, nagy, egyszeri, megismételhetetlen drámai lehetőség az ember számára. Ha ezt megragadja, és jól él vele, akkor van lehetősége a földi lét után visszatérni oda, ahonnan származik, a Teremtőjéhez. Ha valaki ezt a lehetőséget elutasítja, maga választja a rosszabbik oldalt. Ezt nem vagyok hajlandó elhallgatni, akkor sem, ha nem divatos álláspont, és akkor is, ha ezért gyűlölnek… De nem is a népszerűség keresése a célom, hanem az igazság képviselete. Az igazság pedig az, hogy Isten afféle omlásveszélyt jelző táblákat helyez el. És ez a veszély akkor is ott van, ha az ember nem törődik vele. Van, aki ezt fenyegetésnek tekinti, és ilyen értelemben szükség is van erre a fenyegetésre, ahogy a gyermekeinket is megfenyegetjük: ne vegyék be a felnőttgyógyszereket, mert baj lesz. Isten is ezt teszi, mert nekünk akar jót. Tehát igen: van üdvösség, és van kárhozat.”

Fabiny Tamás: csalódás volt a magunk mögött hagyott év
A hvg.hu január 2-ai száma interjút készített az evangélikus püspökkel, aki elmondta: „Az egyháznak nem egy konkrét párt mellett kell letennie a voksát. A szavazófülke magányában én attól még lehetek Fidesz- vagy MSZP-szavazó. Azt már régen felismertem, hogy a híveim között a pártpreferenciát tekintve is nagyon sokféle politikai kötődés van, és nekem erre tekintettel kell lennem, kivéve persze a szélsőségeket, mert azokra nem akarok tekintettel lenni. De ezen túl legyen valaki liberális, szocialista, vagy konzervatív, helye kell, hogy legyen az egyházban. A politikai és a közéleti kereszténység fogalmát ugyanakkor valóban érdemes egymással szembeállítani. Előbbin azt értem, hogy egy paternalista csoport hajlamot érez arra, hogy maga alá gyűrje az egyházat, és az egyház egy részében is megvan a hajlam a dörgölőzésre. Nem helyes, ha az egyház úgy érzi, a hatalom oldalán a helye. Pontosabban, ha a hatalom – mindegy, hogy milyen színezetű – kész a gyengék és elesettek védelmére, akkor természetesen amellé az egyház is nyugodt szívvel állhat oda.” Fabiny Tamás felidézte, hogy karácsony előtt a Sándor-palotában találkozott Áder János államfővel, Kövér László házelnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel, s közölte velük: „A magunk mögött hagyott év csalódást jelentett, ezt a beszélgetésben sem rejtettem véka alá. A hajléktalanok kriminalizálása, a szociális temetés eredetileg tervezett formája – ezek botrányos, vállalhatatlan döntések, melyekkel kapcsolatban már hegyeztem a tollam egy publicisztikára. Lehet, hogy mögöttük jó szándék van, de egy jó adag végiggondolatlanság is. Ha a szociális temetést úgy valósítják meg, hogy a rokonoknak tényleg maguknak kell mosdatni a halottat, kivonszolni a koporsót, és megásni a sírt, akkor az kegyeletsértő. Ráadásul ezekben az ügyekben a kormány egyetlen észrevételünket sem vette figyelembe. De azért itt el kell mondanom, hogy a jelenlegi ellenzék még inkább eszköznek használja, használta az egyházakat, és csak addig fontosak nekik, amíg beszélhetnek róluk. Így az ő kritikáik is hiteltelenek számomra. És valamennyi politikai pártra értem ezt a kritikát. Az evangélikus püspök fontos megszólalási lehetőségnek tartja, hogy a közrádióban  vasárnap reggelenként – felváltva másokkal – immár hat éve kínálhat „lélektől lélekig” címmel amolyan lelki útravalót. „Karácsony előtt a Luther Kiadó gondozásában több mint hetven ilyen írásom jelent meg… Ezeket az üzeneteket próbálom mindig valamilyen aktualitáshoz kötni: adóbevallás, árvíz, terrorcselekedetek, hajléktalanok, romakérdés – és a konkrét heti aktualitást igyekszem biblikus és teológiai összefüggésekbe helyezni. Vagyis rezonálok a körülöttem levő világ dolgaira, ugyanakkor igyekszem a lehetséges megoldásokra egy tudatosan képviselt lelkiség segítségével rámutatni. Fontosnak érzem, hogy nemcsak társadalmi-közéleti, hanem egyházi kérdésekhez is kritikusan viszonyulok. Így beszélek például az egyház különféle betegségtüneteiről és gyakori bénultságáról, bénaságáról. A Kereszt fogantyú nélkül kötetcím pedig arra utal, hogy Jézus keresztjét nem lehet például egy elegáns bőrfogantyúval vinnünk, hanem azt igazán és kompromisszumok nélkül magunkra kell venni, mint ahogy Jézus is úgy vitte a keresztet, hogy az horzsolta őt, igazi szenvedést jelentett neki. Vagyis a kényelemszerető, sikerorientált konzumkereszténységet is bírálom ezzel. Luther egyébként így különbözteti meg a dicsőség és a kereszt teológiáját. Magam az utóbbi oldalán állok.” Fabiny Tamás sokat utazik, és úgy tapasztalja, sok országban sokkal jobban figyelnek a szociális biztonságra a kormányok. „Igaz, a romakérdés még a leggazdagabb, legfejlettebb országokban is gondot okoz. Éppen nemrég mondta nekem egy norvég püspöknő, hogy most kezdi megérteni, miért olyan súlyos a helyzet Magyarországon, mert egyre több roma van náluk is, és nem megy egyszerűen az integrációjuk. Vagy, hogy pozitív példát is mondjak, Brazíliában is voltam, és ott a kormányzat már régóta az egyházakkal szorosan összefogva igyekszik a legszegényebbeken segíteni. Ebből a közegből jön Ferenc pápa is, nem véletlen, hogy ő is ilyen érzékeny szociális kérdésekben. Németországban is: akármilyen kormányok vannak, azok erős szociális politikát visznek, az egyházakkal is összefogva. Nálunk a hatalom az egyházban csak a püspököket látja, nem hiszik el, hogy igenis tömegeket tudunk mozgósítani jó célokért, még akkor is, ha – és ezt önkritikusan meg kell állapítani – a templomaink nincsenek tele.” A választási kampánnyal kapcsolatban Fabiny Tamás hangsúlyozta: nem csak ő, de több, más felekezetű püspök is jelezte, hogy távolságot kell tartani a pártoktól. Ha pedig az időközi választásokon valaki kampányolt a templomban, rosszul tette. „Az evangélikus templomokban ilyen biztosan nem fog történni. Mi egy párt mellett sem fogunk kiállni, de arra persze buzdítani fogjuk a híveket, hogy menjenek el szavazni. És azt sem hallgatjuk el, hogy ha ők maguk úgy látják, valamely párt programjában rokonságot találnak a kereszténység tanításával, akkor támogassák. De akkor az a párt tényleg bizonyítsa be, hogy komolyan is gondolja ezeket, nem csak beszél róluk… örülnék, ha tanulnánk a német példából. Ott például Kirchentag-okat (egyházi napokat) tartanak pár évente, ahol nemcsak százezres tömeg vesz részt, hanem a papok és politikusok is eszmét cserélhetnek – kormánypártok, ellenzék egyaránt. Dialógus folyik, nem politikai beszédek. A dialógusra jó példa az általunk szervezett Asztali Beszélgetések, ahol egy lelkész vagy teológus és egy világi ember ül le egymással, a világi lehet egy művész, mint Konok Tamás festő, Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László író, vagy a Tolcsvay László-Péreli Zsuzsa művészházaspár. Ezek nagyon gyümölcsöző beszélgetések, jobban meg tudjuk ismerni egymást. Mi is kilépünk abból a gettóból, ahová még mindig zárnak minket, vagy éppen mi magunkat, és nekik is ad egy ilyen „aha!”-élményt. Látják, hogy bár papok vagyunk, de nem kockák.” A hittanoktatást illetően a püspök elismerte: „Valóban, mi nem így szerettük volna. A mostani helyzet nekünk azért sem könnyű, mert például egyetlen egyházközség területén van vagy húsz  iskola, ahol evangélikus hitoktatást igényelnének, nekünk sem pénzünk, sem emberünk nincs arra, hogy ezt az igényt lefedjük. Pedig meg lehet nézni a hittankönyveinket, fontos témákat dolgoznak fel, modern szemlélettel. A portál közbevetésére – „Van olyan hittankönyv – igaz, nem evangélikus –, amelyik például az azonos neműek kapcsolatát halálos bűnnek minősíti” – a püspök azt felelte: „Jól mondta, ez nem nálunk van. Mi még arra is vigyázunk, hogy a kereszténység tanításával kapcsolatban ne forduljanak elő antijudaista, pláne antiszemita megfogalmazások. Hiszen, ha ma valaki rövidzárlatosan értelmezi, hogy a „zsidók megölték Jézust” , és ezt egy gyerek hallja esetleg, akkor az nagyon sokat árt. Nekünk nem ilyen hittankönyveink vannak, nálunk nem agymosás van, hanem gondolkodásra, vitára késztetés… mondok még egy utolsó német példát: ott szinte minden településnév-táblával együtt van egy másik is, ami a helység templomait és a misék, valamint istentiszteletek időpontját mutatja, és senki nem hördül fel attól, hogy ez a világi állammal ellentétes lenne. Nekünk ehelyett agyament rovásírásos tábláink vannak… és ebben az a legnevetségesebb, hogy a rovásírásnak aztán végképp semmi köze a kereszténységhez. A miniszterelnöknek is, remélem, vannak olyan tanácsadói, akik azt mondják, hogy turulozni talán nem helyes teológiailag, és nem kéne. (A hírportál szerint Orbán Viktor egyik beszédében azt mondta: „turulban született a nemzet”). Remélem, fog belőle tanulni. Hallottam egyszer egy olyan rettenetes polgármesteri szónoklatot egy turulszobor avatásán (nem hivatalosan voltam ott, hanem a gyerekeimért mentem egy egyházi programra, és ha már ott voltam, gyanútlanul megnéztem a szoboravatót), amiben a magát hangsúlyozottan keresztény elkötelezettségűnek mondó jóember a turulmadarat a Szentlélek galambjával ötvözte, valamint  Emesét és Szűz Máriát állította párba. Teológiailag egyszerűen botrányos volt, szóvá is tettem neki.” Fabiny Tamás közölte: „Nálunk ez az év különösen fontos volt. Van egy saját oktatási kiadványunk, ebben is részletesen foglalkoztunk azzal, hogy az iskoláinkban a toleranciára, a másik elfogadására nevelés minél nagyobb szerepet kapjon. Hogy ne csak szavakban legyünk befogadók, ténylegesen is, beleértve a romákat, a homoszexuálisokat, a fogyatékosokat, a zsidókat. Erre mondtam, hogy zéró toleranciát hirdetünk a türelmetlenséggel szemben, és kértem az iskoláink vezetőit: ha a legkisebb jelét látják annak, hogy valahol zsidóznak, cigányoznak, vagy – bocsánat a szóért, de nem tudom szebben mondani – buziznak, ott azonnal lépjenek fel ellene. De ez még csak negatívum, mi szeretnénk pozitív üzeneteket, példákat is sugallni. Tehát az egyházunkban szerintem javult a helyzet. Egyébként sajnos rosszabbodott. Most nem is egyszerűen a nagypolitikára utalok, hanem a hétköznapi morálra, aminek állapota szerintem egyre rosszabb, egyre kevésbé tudunk mit kezdeni bárkivel, aki más mint mi, legyen az akár egy fehér bottal járó, vagy egy kerekesszékes is. Talán az olyan kis dolgokban kezdődhet a társadalom megújulása, hogy észrevesszük a bajban levőt, és nem röstellünk segíteni. Hogy sok kis közösséget szervezünk, értelmes programokkal. Hogy tudunk valamint önzetlenül adni, viszonzást nem kérve érte. Hogy rájövünk arra, hogy az igazi szeretet nem értékkereső, hanem értékteremtő. Szeretném, ha az emberek az egyházakban is ilyen közösséget látnának.”

Magyar Kurír
(bd)