Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (5.o.) A napkeleti bölcsek fényéről beszélt vízkeresztkor a katolikus egyházfő címmel számol be arról, hogy tegnap, vízkereszt ünnepén Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén az egykori és a mai világot is uraló hatalom és korrupció sötétségéről és a három napkeleti bölcset Jézus felé vezető fényről beszélt. A lap egy fotót is közöl, amelyen bolgár ortodox hívők mártóznak meg a jéghideg vízben az ünnep alkalmából.

A Magyar Nemzet (Tévésorozat… 9.o.) közli, hogy televíziós filmsorozatot tervez Ferenc pápa életéről Liliana Cavani olasz filmrendező. A film alapjául Nello Scavo újságíró A Bergoglio-lista című könyve szolgál. A kötet a mai pápának az argentin katonai diktatúra idején betöltött szerepét dolgozza fel. Scavo megállapítja: Bergogliónak köszönhetően több mint száz ember életét sikerült megmenteni. A könyv húsz szemtanú beszámolóját is alapul veszi. Scavo kutatásai szerint Bergoglio az üldözöttek védelmére szabályos hálózatot hozott létre, amelynek központja a San Miguelben lévő Colegio Maximo San Jose volt: a jezsuita intézményben bújtatták azokat az embereket, akik papnövendékeknek adták ki magukat. A későbbi pápa arra is felhasználta kapcsolatait, hogy a külföldre menekülőknek segítsen.

A Magyar Hírlapban (7.o.) Bogár László A pápák és a kapitalizmus címmel vizsgálja három pápa – II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc – viszonyát a globális kapitalizmushoz. A cikkíró megállapítja: II. János Pál az 1991-es Centessimus Annus című enciklikájában még derűlátó volt, mert az éppen széteső „világszocializmus” helyére diadalmasan benyomuló „világkapitalizmustól” azt remélte, hogy miután világuralma totálissá válik, ez majd belátóvá teszi. Visszatér az arányérzéke, és rájön arra, hogy meg kell „szelídítenie” önmagát, és valóban „emberarcúvá”, ökológiai és szociális értelemben egyaránt felelősséget vállalóvá kell lennie.” Bogár azonban leszögezi: „… a II. János Pál életéből még hátralévő másfél évtized egyáltalán nem igazolta ezeket a jámbor és egyébként módfelett helyénvaló várakozásokat. A globális kapitalizmus nem szelídült meg, hanem inkább nekivadult attól, hogy riválisa eltűnt a színről. Mértéktelensége öngerjesztő örvénylésként egyre súlyosbodó válságokat indukált, amelyek közül a legsúlyosabb, amelyik 2007-2008-ban kezdődött, valójában még ma is tart.” Bogár rámutat, hogy ezért aztán II. János Pál utódja, XVI. Benedek már sokkal kevésbé volt bizakodó. A 2009-ben napvilágot látott Caritas in Veritate című enciklikájában már egyértelműen kimondta, hogy a válság a mértéktelenség és a szabályozatlanság következménye. „Világossá tette tehát, hogy a piac nem az emberi történelem, az emberi társadalmak legjobb, és főleg nem az egyetlen lehetséges önszabályozó rendszere.” Azt is egyértelművé tette, hogy „nincs gazdaság igazságosság nélkül.” Ferenc pápa pedig tavaly novemberben megjelent Evangelii Gaudium kezdetű enciklikájában már egyértelműen elvetette és elítélte azt a gazdasági felfogást, amely szerint a jólét magától „leszivárogna” a társadalom legalsóbb rétegeiben.” Bogár kifejti: Ferenc pápa szerint azok az ideológiák, amelyek a minden beavatkozástól mentes „szabad” piactól várják a társadalmi igazságosság megteremtését, naivan bíznak a hatalmat bíró gazdasági elitekben, pedig valójában egyáltalán nem igaz, hogy az ilyen rendszerekben mindenki automatikusan jól járna. A pápa emlékeztet rá: a szabad piaci elvek azt ígérték, „ha a pohár tele lesz, akkor kicsordul belőle valami a szegényeknek is”, ezzel szemben a valóságban csak annyi történt, hogy amikor a pohár megtelt volna, mindig megnőtt, és végül semmi nem jutott a szegényeknek. Az emberi gazdálkodást tehát egészen más, az eddigiektől teljesen eltérő szellemi alapokra kell építeni, vonja meg a végső tanulságot Ferenc pápa – írja Bogár László. Hozzáteszi: „Ma még aligha akad azonban bárki is, aki megmondhatná, hogy a globális kapitalizmus ’új szellemi alapjai’ mit jelentenének, ám gyaníthatóan nem is annyira megújulásra, hanem inkább ’visszarégiesülésre’ biztat az új pápa. Az egyetemes szeretet alapjaihoz való visszarégiesülésre.”

A Népszabadság (Vecsey… 2.o.) idézi Vecsey Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét, aki elmondta: egyelőre toleránsak a rendőrök azokkal a hajléktalanokkal, akik továbbra is az utcán, illetve a tiltásra kijelölt területeken élnek. Hangsúlyozta: nem változott a véleményük a tekintetben, hogy szociális problémát nem lehet rendészeti eszközökkel megoldani, de ezek segíthetnek abban, hogy a szociális rendszer működni kezdjen. Pozitívnak tartja, hogy a hatóságok hagyják, hogy a szociális munkások tegyék a dolgukat. Negatív pedig az, hogy született egy olyan rendelet, mely nem éri el a célját. Az igazság a kettő között van.

A Magyar Nemzet (2.o.) Követendő a magyar romaprogram címmel ismerteti Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek a német Die Welt számára adott interjúját. Arra a felvetésre, hogy a roma gyerekek elkülönített oktatásának támogatásával vádolják, a humán-csúcsminiszter „hatalmas botrány”-nak nevezte, hogy a gyerekek kárára politizálnak, akik ezt állítják. Az ügyben érintett, görögkatolikus egyházi fenntartású iskola a helyi közösség mintaszerűen felszerelt, normális iskolája, és nem zajlik „kényszerítetten szegregált” oktatás, hanem a szülők azért járatják oda gyerekeiket, mert ott laknak – mondta Balog Zoltán.

Magyar Kurír