A Magyar Hírlap (6.o.) Egyszerűsít a pápa címmel számol be arról, hogy Ferenc pápa a lehető legkisebbre csökkentette a katolikus egyházfő által adományozható kitüntetések számát, és csak egyetlen kitüntető címet hagyott meg, a pápai káplánét, s annak odaítélését is magasabb életkorhoz kötötte. A Vatikáni Rádió szerint ez is bizonyítja, hogy Ferenc pápa számára a személyek küldetése, nem a hírnév számít (Lásd január 7-ei számunkban a Ferenc pápa megújította a pápai címek adományozását című hírünket – a szerk.)
A Heti Válaszban (60.o.) Baritz Sarolta Laura Ferenc pápa közgazdaságtana címmel a Szentatya Evangelii gaudium című apostoli buzdítását elemezve megállapítja: a pápa a gazdaság kérdéseit egy mai, nem a főáram elveit valló szakközgazdász szintjén kezeli. „Ferenc pápa fényt vet arra a tényre, hogy a közgazdasági gondolkodás nem Adam Smithszel s nem is a monetarista Milton Friedmannal kezdődik. Bírálja továbbá a pénz bálványozását. Az az állítás, hogy a pénz s a gazdaság igazából eszközök, melyek szolgálnak, az ókori görögökig vagy a középkori kereszténységig s a XVI. századi itáliai civil gazdaság közjóllét elvéig megy vissza, ahol a gazdaság alanya az erényes ember, akit Ferenc pápa is kiemel.” A közgazdász domonkos rendi szerzetesnő rámutat, hogy a pénzvilág éles kritikával illeti Ferenc pápa dokumentumát, az üzleti világ egy része értetlenül áll előtte. „Pedig az egyházfő nem tett mást, mint kristálytiszta logikával megírta azt, amit az emberiség gondolkodástörténetében és jelen korunkban is, egyházi és világi szinten olyan sokan megláttak már. Az ember természete szerint a pápa és elődei, illetve a jelenkori szövetségesei által képviselt elvek alapján tud csak fennmaradni. Ferenc pápa az Evangelii gaudiummal ezen erők – akinek száma egyre emelkedik – élére állt.”
A Magyar Hírlapban (A vallás… 4.o.) Csúcs Halina, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnöke nyilatkozik, aki elmondta: a legutóbbi népszámlálás szerint hétezer-egy lengyel él Magyarországon. A lengyelek több hullámban érkeztek hazánkba: „… több száz esztendeje itt vagyunk. Az elmúlt időszakból kiemelkednek a húszas évek, amikor sokan jöttek ide munkát keresni, s az erős kőbányai csoport innen eredeztethető. Újabb hullámot jelentett a második világháború, majd a hetvenes évek, amikor az építőiparban dolgoztak honfitársaim… Jelenleg leginkább azok a fiatalok jönnek, akik a multinacionális vállalatoknál kapnak helyet… Az első hullámból ma már senki nem él, mégis nekik köszönhető a kőbányai gyülekezet életre hívása. Ott ma egy lengyel származású katolikus pap szolgál, segít a hozzá fordulóknak. A háború alatt és a hetvenes években ideszármazott lengyelek templomba járó népek, de a fiatalok közül is sokan megfordulnak ott. Igaz, nem annyian, mint szeretnénk. Az azonban száz százalékos biztonsággal kijelenthető, hogy a katolikus hit erős cementje az összetartozás-tudatnak. Fontos részlet, ma Magyarországon huszonhét lengyel pap szolgál. Ők eltéphetetlen kapcsot jelentenek a két nép között, hiszen az egyszerű emberek körében forogva személyesen adnak példát tisztességből, megbecsülésből és barátságból.”
Magyar Kurír
(bd)