Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Detonáció… 14.o.) beszámolója szerint kisebb hatóerejű, házilag készült pokolgép robbant fel tegnap Róma központjában egy francia templom közelében. A robbanószerkezet kárt tett a bretagne-i Szent Ivó-templomhoz tartozó egyik épületben és három parkoló gépkocsiban, személyi sérülés nem történt. A detonáció néhány órával azelőtt történt, hogy Francois Hollande államfő látogatást tett Ferenc pápánál, de nem erősítették meg, hogy összefüggés van-e a két esemény között. Egyelőre nem tudni, mi lehetett a robbantás célja, és még senki nem vállalta érte a felelősséget.

A Vigilia ez évi első számában Barsi Balázs A Szent Ferenc-i szegénység igazi mélységei (60-62.o.) címmel hangsúlyozza: nagy kitüntetés és felelősség is számukra, ferences szerzetesek számára, hogy a Szentatya – jezsuita létére – a Ferenc nevet vette fel. Balázs atya figyelmeztet: nem attól vagyunk szentebbek, hogy minél kevesebb pénzünk van. „Jézus boldognak mondta a szegényeket, de aki a létminimum alatt, nyomorban él, és minden gondolata akörül forog, honnan teremtse elő a napi betevőjét, s ezért esetleg a lopástól, sőt a gyilkosságtól sem riad vissza, azt aligha nevezhetjük evangéliumi értelemben boldognak. A gazdagság önmagában nem bűn, de igenis veszélyforrás, amennyiben megakadályozza, hogy az ember tovább lásson a jelennél, és felismerje az ő igazi érdekét, az üdvösséget; másodszor, amennyiben bezárja önmagába, s érzéketlenné teszi mások szüksége és szenvedése iránt; harmadszor pedig, amennyiben átveszi Isten helyét az ember szívében, és bálvánnyá lesz. Ezért mondja Jézus, hogy a gazdagnak nagyon nehéz, majdnem lehetetlen bejutnia Isten országába” (Lk 28,24-27). A cikk szerzője emlékeztet rá: „A kereszténység első hatszáz évében ezt még értették. A gazdagok nem úgy adtak alamizsnát, mint akik kegyet gyakorolnak, hanem szinte könyörögtek a szegénynek, hogy fogadja el tőlük, és ezáltal bocsánatot nyerhessenek bűneikre. A későbbi korok nemes urai, iskola- és kórházalapító mecénásai még örököltek valamit ebből a mentalitásból, a mai milliárdosok már nem, vagy csak alig. Ma a Mammon gátlástalan uralmának korát éljük, mely milliók éhezése, gazdasági és erkölcsi kizsákmányolása árán valósítja meg néhány ezer kivételezett fényűzését. Ez ellen fel kell emelnünk a szavunkat, és mindennapi életünkben, a családban, a munkánkban nap mint nap ellene kell mondanunk a pénz, az anyagi javak bálványozásának.” Barsi Balázs felidézi, hogy korabeli feljegyzések szerint Assisi Szent Ferenc megtérése előtt sem tudott úgy elmenni egy szegény mellett, hogy ne adott volna neki valamit. „A mi életünkből sem hiányozhat az alamizsnálkodás, ami nem azt jelenti, hogy feltétlenül sokat kell adnunk, hanem hogy folyamatosan legyünk készek megosztani az anyagi javainkat csakúgy, mint a szellemieket.” A ferences szerzetes teológus leszögezi: „Ma sem másolni kell Szent Ferenc atyánkat, nem szalmazsákon kell feküdnünk és télen-nyáron mezítláb járkálnunk, hanem érzékennyé tenni magunkat a körülöttünk lévő emberek gondjaira, és hiteles választ keresni azokra. S úgy kell figyelnünk Szentatyánkra, hogy amit ő Szent Ferenc karizmájából a világegyház vezetőjeként felmutat, azt mi, az ő kisebb testvérei életvitelünkkel, megnyilatkozásainkkal ne hiteltelenítsük, hanem inkább elmélyítsük, megerősítsük.”

A Magyar Nemzet (10.o.) Film készül Teréz anyáról címmel közli, hogy Kalkuttai Boldog Teréz anya történetének első megfilmesítésén dolgozik Keir Pearson rendező. A forgatást idén kezdik, a bemutatót jövő tavasszal szeretnék megtartani (Szemben a lap állításával, nem ez lesz az első film Teréz anya életéről. Kevin Connor Teréz anya – Isten szegényeinek a nevében címmel 1997-ben, Fabrizio Costa Teréz anya – A szegények szolgálója címmel pedig 2003-ban forgatott filmet a 2003-ban II. János Pál pápa által boldoggá avatott nővérről. Mindkét filmet kiadta az Etalon Film Kft. – a szerk.)

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (37.o.) Szörényi László Hazát és népet álmodánk… címmel elemzi Arany János 1850-ben íródott, Letészem a lantot című versét. A cikkíró rámutat: az egyik lehetőség, amelyről a költő úgy ítélte meg, hogy megmaradt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után, „nyelvileg egybeesik egy oly szólással, amely halott metaforaként kiszakadt eredeti környezetéből, és gyakorlatilag azonosult a ’hiábavaló, fölösleges beszéd’ jelentésével:” „Szó, mely kiált a pusztaságba…?” Szörényi László leszögezi: ez nem egyéb, mint szó szerinti utalás egyrészt Ézsaiás prófétára: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!” (40,3), másrészt Máté evangéliumára, ahol Keresztelő Szent János prédikációjában így hirdeti meg Jézust: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.” A cikk tudós szerzője rámutat: „Tehát a harmadik lehetőség a kísérletinek nevezhető és nem klasszicista, hanem romantikus típusú költészet, valamint a tragikus vagy ironikus siratás mellett az elszánt prófécia, az apokaliptikus és a gonoszokat elpusztító világ megidézése. És ha körülnézünk Arany életművében, akkor ott találjuk nemsokára a Ráchelt és a Ráchel keservét vagy A walesi bárdokat, hogy ne is beszéljünk a Buda haláláról.”

Magyar Kurír