Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) A Vatikán nem érti az elmarasztalást, a Népszava (8.o.) Éles vádakkal illette az ENSZ a Vatikánt, a Magyar Hírlap (6.o.) Rossz bizonyítvány a katolikus egyházról, a Magyar Nemzet (14.o.) Kritikus ENSZ-jelentés a Vatikánról címekkel számolnak be arról, hogy kemény vádakkal illette tegnap közzétett jelentésében az ENSZ gyermekjogi bizottsága (CRC) a Vatikánt a gyermekek jogairól szóló egyezmény alkalmazását – azon belül is a katolikus egyházon belüli, gyermekekkel szembeni szexuális erőszakot – illetően. A bizottság több vatikáni illetékest is meghallgatott arról, hogy a Szentszék hogyan alkalmazza az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményét. A világszervezet szerint a Vatikán rendre a katolikus egyház hírnevének megőrzését helyezte a gyermekek védelme elé, és az utóbbi években olyan eljárásokat alkalmazott, amelyek lehetővé tették, hogy papok több tízezer gyereket molesztáljanak. A Szentszék közleménye szerint tudomásul veszik a CRF megállapításait, és ismételten hangsúlyozták elkötelezettségüket a „kiskorúak jogainak védelmében.” Ugyanakkor „sajnálattal veszik tudomásul, hogy megpróbálnak beleavatkozni a Szentszék által az emberi méltóságról és a vallásszabadságról képviselt nézetekbe.” A Magyar Nemzet egy meg nem nevezett vatikáni diplomatát idéz, aki torznak, tisztességtelennek és ideológiailag elfogultnak minősítette a jelentést.

A Magyar Nemzet (Elismerés 2.o.) röviden tudósít arról, hogy Erdő Péter bíboros, prímástól vette át tegnap a Stephanus-díjat Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, aki részt vett a Népek udvara elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozat konferenciáján, amelyet Budapesten tartottak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Ravasi bíboros örömét fejezte ki, s leszögezte: a hívők és a nem hívők elmélyült komoly párbeszédéhez egymás ismerete és tisztelete is szükséges.

A Magyar Hírlap (2.o.) Erdő Péter a párbeszéd fontosságát hangoztatta címmel idézi a magyar katolikus egyházfőt, aki a fent említett konferencián elmondott beszédében így fogalmazott: „Amikor hitünket a világnak meg akarjuk mutatni, akkor nem csupán belső baráti társaságban akarjuk kifejezni meggyőződésünket és örömünket, hanem párbeszédet kezdünk a világgal, a népekkel, mindenkivel… A párbeszédnek különböző síkjai vannak, idetartozik a hétköznapi élet számos problémája, de a tudomány és a művészetek területe is.”

„Nem fogadhatná-e el minden keresztény Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében?” – vetette fel minapi tabudöntögető írásában Alois Löser, a Taizéi Közösség elöljárója. A szöveg több európai orgánumban is megjelent, köztük a Heti Válasz Online változatában (Január 25-ei számunkban Alois testvér: Merjünk egy fedél alá állni címmel közöltük a szöveget – a szerk.) A lap nyomtatott változata most rövidítve hozza az írást (25-27.o.), és reagálásokat is közöl. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karának tanszékvezetője leszögezte: „Csak az elmúlt évben sokkal több történt a keresztény egység újra megtalálásának területén, mint korábban évszázadokon át. Sok kiengesztelődés, az emlékezet gyógyítása és személyes hitélmények is hozzásegítettek ahhoz, hogy baráti módon tudunk – különböző keresztény felekezetek képviselői – találkozni egymással. Róma püspökének mint az összkereszténység képviselőjének elfogadása akkor valósulhat meg, ha helyi szinten már élő a közösségek testvérisége, akik a megbékélt különbözőségben egyetlen családot alkotnak. A Taizéi Közösség hitelességéhez nem fér kétség, mert ott az elmélet és az élet összeér.” Fabiny Tamás evangélikus püspök emlékeztet rá: „Mind Luther, mind Melanchton azt vallotta, hogy ha isteni jogon nem is, emberi jogon akár el lehetne fogadni Róma püspökének vezető szerepét az egyház egysége jegyében. Ezt a különbségtételt ma is vallják az evangélikusok. A pápát becsüljük, de benne nem Krisztus földi helytartóját látjuk. A magam részéről el tudom képzelni, hogy akár az egész kereszténységet megtestesítse Róma püspöke. Alois testvér szavával így egy fedél alá kerülnénk. De ha már egy fedél alatt élünk, akkor tudnunk kell egy asztal körül is ülni. Az evangélikus liturgiában felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkit meghívunk az úrvacsorai közösségbe, aki hiszi, hogy ott Jézus Krisztus testét és vérét kapja. A római katolikus gyakorlat viszont nem engedi meg, hogy protestánsok velük együtt áldozzanak. Alois testvérhez hasonlóan nekem is van egy álmom. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor katolikusok és protestánsok egy fedél alatt leszünk, s egy asztalnál élhetjük át a közösséget.” Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem professor emeritusa jogosnak tartja Alois testvér sürgetését, de szerinte az a kérdés, hogy „nem lehetne-e Ferenc pápa az a fedél, amely alatt a kereszt(y)ének közelebb kerülhetnének, korántsem válaszolható meg ilyen egyszerűen. Nem a régi, XVI. századi reflexek miatt, hiszen a mai protestantizmus nagy része túl van az olyan vaskos polémián, amely Róma püspökét Antikrisztusnak tekintette. Sőt Kálvintól olyan idézetet is találunk, amely azt kívánja, hogy legyen a pápa Péter apostol méltó lelki utódja. Ezt a lelkületet mi szívesen fedezzük fel Ferenc pápában. Ezért szívesen állunk vele együtt a valóban közös fedél, Krisztus oltalma alá. Megnyerő személyisége biztosan nem akadálya az egység keresésének, de nem hiszem, hogy van ma egyetlen személy vagy tisztség, akinek ernyője alá összegyűjthető a szétszakadozott egyház. Bizonyára ennek ellenkezőjét gondolta Roger Schütz, aki sajátos módon csatlakozott a katolikus egyházhoz. Sokan, még katolikus bírálói is úgy látták, ez hiba volt, mert árnyék vetült a közösség felekezetközi jellegére. Másrészt szívesen hallanánk konkrétabban arról, hogy az eredendően is római katolikus Alois testvér hogyan is érti Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében.”

Ugyancsak a Heti Válasz (Negyedszázad szolgálat 6.o.) megemlékezik arról, hogy 25 esztendeje alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a héten a Magyar Posta bélyeggel emlékezik meg az eseményről. A lapnak Kozma Imre atya, alapító elnök elmondta: az induláskor 46-an voltak, ma pedig 15-20 ezer önkéntese és kétezer dolgozója van a szeretetszolgálatnak. „Kipróbált, több mint kétezer éves úton indultunk el, és ehhez fejünk fölé a tavaly 900 éves máltai pajzsot emeltük. A máltai kereszt néhány éven belül az egyik legismertebb embléma lett hazánkban. Nyolc ágával a világ felé szétsugárzó szeretetet jeleníti meg.” Kérdésre válaszolva a máltaiak elnöke elmondta: „Mi nem kérdezzük, van-e értelme a reménytelen sorsúnak tűnő ember életének, vagy nincs – ez emberi gondolkodás, annak megítélése, hogy van-e értelme, másnak a kezében van. Ez a más az Isten… Megtalál bennünket a baj és gond, s ha nem akarjuk elveszíteni emberi arcunkat, nem térhetünk ki. Közben számos olyan munkatársunk lett, akik nem voltak velünk az indulásnál, ám hivatalnokokra nincs szükségünk, csak olyan emberekre, akiknek átadhatjuk a szellemiséget, amely bennünket lelkesít.”

A Magyar Hírlap (Holt-tengeri tekercsek… 15.o.) közli, hogy elindult a holt-tengeri tekercseket bemutató online digitális könyvtár felújított, több mint tízezer új és nagy felbontású fotóval bővített verziója. A portálon (Deadseascrolls.org.il) bővítették a kísérő leírásokat és magyarázatokat is: az eddigi héber, arab és angol nyelven olvasható szövegek mellett már orosz és német fordításokat is közölnek, gyorsították a keresőmotort, és az átjárást is megkönnyítették a honlap, a Facebook és a Twitter között. A lap emlékeztet rá: a Holt-tengerhez közeli kumráni barlangokban 1946-1956 között megtalált leletek között találhatók az ismert legkorábbi bibliai kéziratok. A zsidó és keresztény bibliai kánonba bekerült szövegek mellett a tekercsek apokrif írásokat is tartalmaznak, és fellelhetők közöttük a tekercsekkel összefüggésbe hozott esszénus közösség belső szabályzatai és hiedelmei is. Az eredeti kéziratokat az Izrael Múzeumban őrzik.

A Magyar Hírlap (A világ teremtése… 12.o.), a Magyar Nemzet (Véget ért… 9.o.) és a Népszava (70 év után látható… 6.o.) is beszámolnak arról, hogy tegnaptól újra látható a Magyar Nemzeti Galériában a kisszebeni Keresztelő Szent János-templom XVI. századi főoltára. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt főoltár a középkori Magyarország egyik legnagyobb és leggazdagabb díszű szárnyas oltára volt. Az oltáron 24 táblakép van, Keresztelő Szent János legendájának és Mária életének ábrázolásával. Az oltárszekrényben Szűz Mária, Szent Péter és Keresztelő Szent János életnagyságon felüli szobrai láthatók. A XVII. században a festményeket és a szobrokat teljesen átfestették, a faragványokat kiegészítették. A műkincs 1944 óta a múzeum raktárában pihent romos állapotban. Noha restaurálása megkezdődött, a hetven éve tartó folyamatot másfél évre a Szépművészeti Múzeum és az MNG egyesítése gyorsította fel, így a főoltár mára ismét bemutatható állapotba került – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója.

Magyar Kurír