Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (14.o.) Hazalátogat a pápa címmel számol be arról, hogy az argentin kormány hivatalosan megerősítette: Ferenc pápa 2016-ban Argentínába látogat. Juan Pablo Cafiero, a latin-amerikai ország vatikáni nagykövete a Del Plata rádiónak elmondta: „2016-ban várható a pápa látogatása Argentínában.” A nagykövet közölte azt is, hogy a Szentatya részt vesz a tucumáni Eucharisztikus Kongresszuson. A látogatás további apropója, hogy a pápa szülőhazája 2016-ban ünnepli függetlenségének 200. évfordulóját.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (20.o.) Meghívó a pápának címmel közli, hogy személyesen kívánja pénteken meghívni Ferenc pápát a labdarúgó-világbajnokságra Dilma Rouseff brazil elnök. Az államfő annak alkalmából utazik el Rómába, hogy az ünnepélyesen bíborossá kreálják Orani Joa Tempesta riói érseket. Dilma Rouseff elmondta: „Tudom, hogy Őszentsége a Buenos Aires-i San Lorenzónak szurkol, de biztos vagyok benne, hogy a vb-t is támogatja.” A lap emlékeztet rá: a Szentatyát tavaly júliusban milliók fogadták a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón, amelyet Rio de Janeiróban tartottak.

A Magyar Nemzet (Rács mögött… 14.o.) és a Magyar Hírlap (Börtönre ítélték… 16.) beszámolói szerint harmincöt hónap letöltendő bebörtönzésre ítélt az amerikai bíróság egy 84 éves apácát, amiért tavaly nyáron betört egy nukleáris létesítménybe, hogy tiltakozását fejezze ki az atomfegyverek miatt. Annak ellenére, hogy az épületben fegyvergyártásra is alkalmas uránt tároltak, Megan Rice nővér és két társa gond nélkül, három védőkerítést átvágva, több mint kétórás gyaloglással jutott be az elméletileg szigorúan őrzött területre. A három aktivista ezután zavartalanul emberi vérrel locsolta le a falat, illetve jelszavakat festett rá, amellyel ezer dollár kárt okoztak, a kényszerű leállás pedig további 8500 dollár veszteséget jelentett. Amikor végül egy őr felfedezte őket, étellel kínálták és énekelni kezdtek. Az elítélt apáca közölte: nem bánta meg tettét, sőt szigorúbb büntetést követelt.

A Népszabadságnak („Nyugalom…” 7.o.) telefonon adott interjút Johannes zu Eltz, Frankfurt vezető plébánosa, aki jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy kiderüljenek a volt limburgi püspök, a még tavaly hivatalából „szabadságolt” Franz-Peter Tebartz-van Elst viselt dolgai. Elmondta: „Éveken ár kerestem a lehetőséget, hogy a püspök vezetési stílusával szembeni kritikámat személyesen és az egyházon belül is kifejezzem. Amikor észrevettem, hogy a püspök egyáltalán nem fogékony a bírálatra, s egy pillanatig sem gondol arra, hogy megszívlelje, amit a beosztottjai mondanak neki, akkor fordultam a nyilvánossághoz. Azért támadtam meg a limburgi püspököt, hogy a limburgi püspökségnek legyen jövője. Ezt nevezem én konzervatív ellenállásnak.” A lap kérdésére, hogy Ferenc pápa megválasztása, a volt Buenos Aires-i érsek által képviselt „szegény egyház” szellemisége mennyire járult hozzá a roppant kínos limburgi ügyek kipattanásához, a plébános azt válaszolta: az argentin pápa nyíltsága sok német hívőt inspirált, hogy ne tűrje tovább a tekintélyelvű püspököt, s „lázadjanak fel” ellene. A hívők közösségének erőt adott az egyházfő beismerése, hogy korábban ő is gyakran a maga feje után ment. Rájött azonban, hogy érdemes másokat meghallgatni, a véleményeket mérlegelni, azokra reflektálni, s úgy kialakítani az álláspontját. Az egyház szociális küldetésével kapcsolatban Johannes zu Eltz kifejtette: abban az alázatnak kell érvényesülnie. Az egyháznak nem az a feladata, hogy leereszkedő módon kijelölje, kiket segít, hanem az, hogy felderítse, kipuhatolja, kik és miért szorulnak segítségre. A német katolikus egyházat is súlyosan megrázó gyermekmolesztálási és megrontási ügyekkel kapcsolatban a teljes nyíltság, a kompromisszumokat nem ismerő feltárás fontosságát hangoztatta. Szerinte az egyház számára rendkívül súlyos következményekkel járna, ha továbbra is megpróbálnák szőnyeg alá söpörni az ügyeket. A fiatalokkal kapcsolatban úgy vélekedett, hogy miután ma már az egyház nem kínál komoly karriert, illetve társadalmi felemelkedési lehetőséget, a fogyasztói világgal telített ifjakat spirituális, közösségteremtő oldalról jobban meg lehet közelíteni. „Úgy gondolom, több az esélyünk, hogy megszólítsuk őket. Nincsenek előítéleteik, de nagyon kritikusak, amint észreveszik, hogy nem róluk van szó, hátat fordítanak” – osztotta meg tapasztalatait az eredetileg jogászi pályára készülő, 26 évesen mégis a papi hivatást választó frankfurti plébános.

A kronika.ro és a szekelyhon.ro (Együtt…) is interjút közöl Böjte Csaba ferences szerzetestől, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjétől, aki elmondta: „Bölcs döntés volt Magyarország kormányától, hogy szavazati jogot biztosított a külhoni magyaroknak. Jó és helyes cselekedet volt, hogy ezt nekünk megengedte, hiszen mi, erdélyi magyarok örömünket leljük ebben a választásban, a nemzethez való tartozást jelenti számunkra. Fontos viszont kiemelni, hogy ez nekünk jólesik, ám Magyarországon nem hoz jelentős változást. Magyarországon nyolcmillió felett van a választópolgárok száma, ha ehhez hozzácsapunk még százezret Erdélyből, az plusz-mínusz egy százalék, és nem több. Nekünk jó érzés, hogy minket is megkérdeznek, ránk is számítanak, de Magyarországon legfeljebb egy-két parlamenti képviselői mandátum sorsát befolyásolhatjuk. Én tavaly tettem le az állampolgársági esküt, és már regisztráltam a magyarországi választásokra is.” Csaba testvér hangsúlyozta: „Azt gondolom, hogy egyházunk és nemzetünk jelenét és jövőjét akkor biztosítjuk, ha összefogunk. Amikor megkaptam a magyar állampolgárságot, azt gondoltam és mondtam is, hogy tudatosan nem mondok le a román állampolgárságról, sőt én szeretném a szerb, a szlovák, az ukrán állampolgárságot is. Ha rajtam múlna, a térség többi nemzetének az állampolgárságát is felvenném, mert a Kárpát-medencében nagyon fontos, hogy ha egymás mellett élünk, tudjunk egymásban megbízni, együtt gondolkodni. A megértésből, az átjárható határokból megszülethet a Bethlen Gábor-i aranykor, a Tündérkert. Ha bízunk egymásban, hisszük, hogy együtt, közösen minden könnyebb lesz.”

Az erdon.ro (Ismét megszervezik…) hírül adja, hogy március 1-jén, szombaton 10-15 óra között a Nagyváradi Katolikus Egyetemista Lelkészség ismét megszervezi a Bihar Megyei Gyermekotthonok Találkozóját. Restás István szervező, programfelelős közölte: a rendezvény célja egyrészt az állami gondozásban élő fiatalok bátorítása, másfelől pedig az otthonok, a nevelők és a gondozásban levő gyermekek, illetve fiatalok közötti kapcsolatteremtés elősegítése, információs hálózat kialakítása. Az eseményen tehát nem csak az intézmények képviselői lesznek jelen, hanem több mint száz olyan gyermek és fiatal is, akik számára az életnek az árnyoldalából több jutott, nem adatott meg nekik sem az otthon melege, sem egy szerető család gondviselése. A programok változatosak, szórakoztatóak és egyben tanulságosak is lesznek, meghívást kaptak Nagyvárad, Nagyszalonta, Bélfenyér, Élesd, Szentjobb és Gálospetri települések gyermekotthonai. Az összejövetel mottója Máté evangéliumából származik („Legyetek olyanok, mit a gyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa”), melyhez kapcsolódva a köszöntés és a közös imát követően arra kérik majd a gyermekeket: mutassanak be egy kis szeletet az életükből, ezáltal is a jelenlevők lelki gazdagodását segítve. A közös, szerény ebéd elfogyasztása után Paor Lilla budapesti előadóművész és Meleg Réka váradi színésznő adják elő Messze hangzó harangszó hívott engem ide… című műsorukat, majd ajándékozással zárul az együttlét.

A nyugatjelen.com Hová tűnt az Anjou-kori templom? címmel számol be arról, hogy a temesvári Szent György tér felújítási munkálatai során középkori leleteket tártak fel a régészek, amelyek a város múltjának három különböző időszakáról tanúskodnak. A feltárások eredményét Florin Draşovean, a Bánság Múzeum régésze mutatta be a sajtónak. Elmondta: „A dokumentumokból azt tudtuk, hogy ezen a téren állt 1323-ban a város első temploma, amely Szent György nevét viselte.” A török hódítás után (1552-től) a templomot mecsetté alakították, majd 1718 után újból keresztény templomként működött 1754-ig, amikor lebontották, és a helyére felépítették a jezsuiták templomát. Utóbbit a XX. század elején, az első világháború előtt bontották le. A régész leszögezte: „Több mint két hónapig tartó kutatásaink alapján elmondhatom, hogy a XIV. században épült Szent György-templom nem ezen a helyen állt, hanem valószínűleg egy másik helyszínen. Amit feltártunk, az a török mecset alapozása, ami bontásból származó köveket és téglákat tartalmaz és a XVIII. században épült jezsuita templom maradványai. Találtunk még két törökkori temetőt, a mecset két oldalán, ahonnan közel 100 csontvázat ástunk ki. Megtaláltuk a város középkori vízhálózatának maradványát is, a török hódítás előtti időkből, továbbá középkori faházak maradványait, amelyeket már nem lehet megmenteni, mert egy gomba megtámadta a fát. A török mecset és a jezsuita templom alapozását konzerváljuk, és régészeti bemutatóhelyet alakítunk ki a Szent György téren, ahol ezek a falak láthatók lesznek.”

Magyar Kurír