Napi sajtószemle

Sólyom László államfő és az egyházak tegnapi találkozójáról

A Népszabadság (Sólyom… 3.o.), a Népszava (Sólyom… 3.o.), a Magyar Nemzet (Egyházi méltóságok… 4.o.) és a Magyar Hírlap (Skizofrén állapotban az ország… 4.o.) is beszámolnak arról, hogy Sólyom László államfő tegnap a Sándor-palotában fogadta a hazai és határon túli történelmi egyházak vezetőit. A köztársasági elnök kijelentette: a egyházak legfontosabb társadalmi szerepe a közösségteremtés; különösen nagy jelentősége van ennek a határon túli magyarok esetében, ahol a vallási közösségek szinte az egyedüli szerveződések a magyarok számára. Az államfő rámutatott: a vallási közösségek erősítik a hitet, ami a személyiség tartóoszlopa. A hit pedig alapvető fontosságú, az emberi minőség része. Az egyházi fenntartású oktatási intézmények szilárd érdekrendet képviselnek, tevékenységük eredményes, a karitatív intézmények munkája pedig nélkülözhetetlen az állam számára. Valamennyi lap idézi Erdő Péter bíborost, prímást, Esztergom-budapesti érseket, aki a megbeszélés előtt kijelentette: „Nincs a régióban még egy ilyen ország, amely a saját történelmi egyházaival olyan skizofrén viszonyban lenne, mint a magyar, hiszen minden évben újra és újra problémák vannak az amúgy is szűkre szabott létfeltételeink körül.” A magyar katolikus egyházfő emlékeztetett: a magyar zárszámadási törvényben nem állapítottak meg konkrét összeget az egyházi közoktatási intézmények kiegészítő normatívájának korrekciójára, csak utalás van egy későbbiekben kiadandó, alacsonyabb szintű jogszabályra, egy rendeletre. Ez eddig még soha nem fordult elő – mondta Erdő Péter. Ugyanígy nyilatkozott Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, hangsúlyozva: abszurd és jogi nonszensz, hogy a kormány és az érvényben lévő vatikáni szerződés ellenére nem rendezte a zárszámadási törvénnyel az egyházi közoktatási intézmények kiegészítő normatívájának egyenlegét

Egyéb témák

A Népszabadság (keretes, 6.o.) beszámolója szerint több mint ötszázan adtak be keresetet a november végi határidőre az USA északnyugati államaiban működő jezsuitákkal szemben, gyerekkori szexuális zaklatásuk miatt. Kétszáz ilyen ügyet a jezsuiták már rendeztek, 25 millió dolláros kártérítéssel. A lap kiemeli: a 2002-ben kirobbant egyházi pedofilbotrány – amely a katolikus egyházra dollármilliárdos jóvátételt rótt – általában is újra napirenden van az amerikai sajtóban. Hétfői vezércikkében a The New York Times elítélően ír Edward Eganről, New York idén nyugalmazott bíboros érsekéről, „mint aki köntörfalaz a gyerekek sérelmére elkövetett bűnök kapcsán. Egy plébános ügyében, akit tizenkét hívő vádolt meg azzal, hogy gyerekkorában szexre kényszerítette őket, Egan (mint korábban a Connectitut állambeli Bridgeport püspöke) a panaszosokra dobja vissza a vádat.” Kijelentette: „Nem tudok ezekről. Azt viszont tudom, hogy egyesek ismerik egymást, rokonok, ugyanaz az ügyvédjük, és így tovább.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Techet Péter A liberalizmus és az iszlám címmel elemzi a közelmúltbeli svájci népszavazás eredményét. Ismeretes, hogy az alpesi országban megtartott referendumon résztvevő polgárok több mint 57 százaléka nemet mondott a mecsetek további építésére. A cikkíró szerint Európában már rég nem eszmékről szól a küzdelem: „A történelem nem ért véget, a liberalizmus nem győzött – a korábbi politikai vitákat a kulturális különbségek váltották fel. A nyugati radikális jobboldal a Nyugatot, a keresztény, a fehér európaiak dominanciáját védené. Senki sem hiszi el a szélsőjobbnak, hogy – amint hirdeti – egy felvilágosult iszlámmal kiegyezne. A szélsőjobbnak nemcsak a minaretekkel vagy az öltözködéssel, hanem a különbözőséggel önmagában van gondja.” A cikkíró azt is megállapítja, hogy a liberálisok „egyre kevésbé találják a helyüket ebben az erősödő kulturális harcban. A muzulmánoktól az iszlám vallás konzervativizmusa miatt idegenkednek, a többségi társadalom esetében pedig a rasszizmus és a kispolgári rendpártiság taszítja őket. A közéletben azonban nem lehet hosszú ideig széttárt karokkal álldogálni. A liberálisok többsége éppen ezért az egyik vagy a másik táborba kezd átvándorolni. Egyesek a homogén európai kultúra vezető szerepét hangsúlyozzák…, mások pedig a többséggel szemben a kisebbségek mellett kötelezik el végérvényesen magukat.” A cikkíró úgy látja: egyre nehezebb multikulturális társadalmat szervezni. „A multikulturalizmus vonzó lehet néhány alternatív negyedben, kedves színfoltja esetleg Zürich valamely kerületének – de össztársadalmi szinten nem működik. Nem működik, mert éppen ezen össztársadalom többsége utasítja el. A szélsőjobboldal pedig e többségi társadalmat demokratikus módon ki is játssza a kisebbségekkel szemben.” Tehet Péter fölteszi a kérdést: „Mi tehető ilyenkor? Engedni tán a demokratikus akaratnak, s végignézni, ahogy a nép legközelebb már nemcsak a minareteket, de az egész iszlám vallást tiltja meg? Vagy félretolni a választókat e kérdés eldöntésében, mondván: buták, nem értenek hozzá? A fehér, keresztény Nyugat a cél vagy Berlin-Kreuzberg? A történelemben hosszú távon az egymás mellett élő kultúrák egyike mindig bekebelezte a másikat. Európában ma az a kérdés, hogy ki kit olvaszt majd magába. A keresztény a muzulmánt? Vagy a muzulmán a keresztényt? Netán a liberális mindkettőt?”

Magyar Kurír