Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (26.o.) Pósa Tibor Bajonettek című összeállításából kiderül: a nyugati liberális lapok és emberjogi szervezetek a következő minősítésekkel fogadták az egy héttel ezelőtti svájci népszavazás eredményét, amelynek következményeként az alpesi országban megtiltják minaretek emelését: „Felelőtlen, katasztrofális következménnyel járó döntés”, „ésszerűtlen félelem”, „a vallásszabadság meggyalázása”, „perverz határozat”, „a gyűlölet és a türelmetlenség jele”, „az iszlámellenesség laboratóriuma”… Pósa Tibor emlékeztet rá: a vasárnapi népszavazás eredménye „azért tűnt ilyen hatalmas meglepetésnek, mert a svájci elit baloldali része, az üzleti világ, az egyházak kivétel nélkül mind amellett kampányoltak, hogy a polgárok ne tiltsák meg a minaretek építését. A Vatikán síkraszállt a vallásszabadság buzdítása mellett a népszavazás kimenetele után is. Az egymás vallása iránti kölcsönös tiszteletről beszéltek a svájci egyházak képviselői. De hol van itt kölcsönösség? A muzulmán világban hol épülnek olyan hatalmas katolikus székesegyházak, mint a kölni vagy a most elfogadott marseille-i mecset? Vajon mely európai országban büntetik halállal, ha valakinél Koránra lelnek, mert számos közép-keleti államban ilyen eljárásra bőven van példa, ha valaki Bibliát tart magánál… A félelem szavazása volt a vasárnapi. Félelem az egyik oldalról, hogy Svájcban megerősödik és radikalizálódik az iszlám, míg a másikról, hogy a döntés miatt az ország a muzulmán fanatikusok célpontjává válik, terrortámadásoknak lesz kitéve, és piacokat veszít az iszlám világban. Félelemmel valóban nehéz jó döntést hozni. De semmi esetre sem kell homokba dugni a fejünket, mintha ez lenne a világok legjobbika.”

Hazai hírek

A Népszabadság (Sólyom… 4.o.) közli, hogy Sólyom László köztársasági elnök hétfőn találkozik a magyarországi és a határon túli magyar egyházi méltóságokkal a Sándor-palotában.

A Magyar Nemzet (Megrongált kereszt 2.o.) beszámolója szerint ismeretlenek fűrésszel szétvágták és szétszórták a darabjait annak a keresztnek, amelyet a közelmúltban állított fel a Jobbik Pomázon, törvényes engedély birtokában. A polgári napilap emlékeztet rá: eközben Erdő Péter bíboros prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a testület csütörtöki sajtótájékoztatóján a Jobbik megmozdulásaira utalva, de a párt megnevezése nélkül közölte: az egyház vezetésének tudta nélkül vettek részt az adventi keresztállítási akciókon a katolikus papok.

A Magyar Hírlapban (Egy hét… 8.o.) Kacsoh Dániel beszámol arról, hogy a keresztény felekezetek közötti kapcsolatok előmozdítása céljából szervezték meg a közelmúltban a Párbeszéd Hetét Szegeden. A rendezvénysorozatot Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök és Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke nyitotta meg. Utóbbi hangsúlyozta, vannak olyan ügyek, melyeket a keresztény egyházak csak együtt és közös erővel tudnak megoldani. Bölcskei Gusztáv figyelmeztetett: „Ha Krisztust követjük, akkor felekezeti határokról nem kell beszélnünk… a reformációnak nem sikere, hogy létrejött a református és evangélikus egyház, hanem a kudarca, mert nem 1517-ben kezdődött a keresztyénség. Ha ebben a kontextusban tekint a római katolikus egyház a protestánsokra, akkor ez a Krisztus-követéshez bőségesen elegendő. Nem kell egyéb szervezeti egységekben gondolkodni, mert ma nem az a kérdés, hogy mitől vagyunk reformátusok vagy katolikusok, hanem hogy mitől vagyunk keresztyének.” A közös úrvacsorai egységről a református püspök azt mondta: „a legnagyobb sértés, amit keresztyén ember a másikkal megtehet, ha nem imádkozik a felebarátjával.” Kiss-Rigó László leszögezte: „Amikor ökumenikus istentiszteletet tartunk, akkor nem az a fontos, hogy áldozunk vagy úrvacsorát veszünk, hanem hogy együtt vagyunk a krisztusi közösségben.” A szeged-csanádi püspök elmondta: a Szegedi Református és a Római Katolikus Egyetemi Lelkészség által közösen szervezett tematikus hét célja, hogy a keresztény felekezetek között szorosabb kapcsolatot hozzanak létre. A főpásztor kifejtette: „Egymásra testvérként kell tekintenünk, közös értékeinket közösen kell képviselnünk.” Ám az ökumenizmusnak nem célja az, hogy a kisebb egyházak a nagyobba olvadjanak. Ha valaki jó protestáns vagy jó katolikus, az elsősorban jó keresztény. A mindennapokban ez a kérdés a helyi közösségekben dől el, ahol sok múlik a személyi feltételeken, vagyis a lelkipásztorokon. Fontos a nyitottság, szerencsére erre számos csodálatos példa van az országban. „A reformátusok stílusa közel áll hozzám. Úgy nézek nem katolikus testvéreimre, mint akikkel egy családba tartozunk, de nem egy fedél alatt élünk” – mondta Kiss-Rigó László. Hozzátette: Isten szeretete végtelen, nincs határa.

A Magyar Nemzetben (Kitágult… 23.o.) Rátóti Zoltán színművész, egy ősrégi település, a 36 lelket számláló Magyarföld polgármestere nyilatkozik, aki fatemplomot épít a falujában. Elmondta: számos előítélettel kell megküzdenie, de hamarosan elkészül az istenháza. Rátóti szerint elsősorban rajtunk áll, hogy mitől jön létre egy épület szentsége: „Persze nem úgy, hogy eldöntjük: holnaptól az épületet szentnek tekintjük. A szándék tisztaságán sok múlik. S hát a templom mégiscsak templom, ahol az ember akarva-akaratlanul más dimenzióba kerül. Ahogy halad az építkezés, egyre jobban érzem ezt a másik dimenziót, és ez erőt ad… Ha a templom felépül, nyitott lesz mindenki számára, aki fölfelé tekint.” A színész-polgármester azt is elmondta, hogy ateista családban nőtt fel, „és az útkeresés, az istenkeresés fiatalabb koromban valami személytelen, magasabb erő felé való tapogatózást jelentett. Aztán a keresztény gyökereket találtam meg, hiszen nekünk Európában ezek a hagyományaink. De nem szeretnék ájtatos ember képében feltűnni. Színész vagyok, nem spirituális vezető. Persze amit az eredeti szakmámban cselekszem, ahhoz is hit kell, küzdeni akarás.” Rátóti Zoltán szavaiból kiderül, hatalmas erőt jelent az a sok adomány, amelyet magánszemélyektől, cégektől kaptak, nélkülük nem jutottak volna idáig, név szerint is megemlített néhány nevet: Skonda Mária, Jakosa Attila, Németh László, Hollósi Tamás. A színművész a magyarföldi templomépítés jótékonysági rendezvényeihez szándékosan keresett meg olyan művészeket is, akik másként gondolkoznak a világról, mint ő. „Mindannyiunk számára nagy élmény volt, hogy lám, vannak dolgok, amelyeket tisztán lehet tartani az életünkben.” Egyúttal figyelmeztet, hogy a gazemberséget és a hazugságot nem lehet tolerálni, kicsiben sem. Nem véletlen, hogy egyesek az erkölcsi, vallási kapaszkodóktól akarják ellökni az embereket.

Magyar Kurír