Napi sajtószemle - 3.

A Népszavában (9.o.) Rónay Tamás XVI. Benedek pápa karácsonya címmel írja: „Bár a katolikus egyház szempontjából a húsvét a legfontosabb ünnep, enyhén szólva nem nyugalmasak Krisztus születésének napjai a Vatikánban. XVI. Benedeknek több szentmisét is kell celebrálnia újévig.” A cikkíró kiemeli, hogy a pápa ünnepi asztaláról nem hiányozhat az olasz bor sem. A vacsorát két titkárával, valamint a négy házvezetőnővel tölti el, „akik előszeretettel fogyasztanak vörösbort”, de amint azt XVI. Benedek személyi titkára, Georg Ganswein elárulta, „desszertként a pápa is iszik egy kis édes bort.”

A Népszabadság (Pápai kegyelem 3.o.), a Népszava (Megkegyelmezett… 9.o.), a Magyar Hírlap (Irgalom… 5.o.) és a Magyar Nemzet (XVI. Benedek pápa megbocsátott… 4.o.) is beszámolnak arról, hogy a Szentatya karácsony alkalmából kegyelmet adott Paolo Gabrielének, a lopásért 18 hónap börtönre ítélt volt komornyikjának, akit magánkihallgatáson is fogadott. Federico Lombardi szentszéki szóvivő elmondta: a pápai kegyelem „jó hírrel zárta a Vatileaks szomorú ügyét. Gabriele nem dolgozhat és nem élhet többé a Vatikánban. Mivel azonban megbánta bűneit, a Vatikán lehetőséget kíván adni neki, hogy nyugalomban tudja folytatni családi életét.” Az olasz sajtó szerint ez azt jelenti, hogy Gabriele egy Vatikánon kívüli római egyházmegyében kap új munkát. XVI. Benedek ugyancsak kegyelemben részesítette az ügyben érintett Claudio Sciarpellettit, a szentszéki államtitkárság volt informatikusát.

A Magyar Nemzetben (Gyenge országból erős hazát 1.,5.o.) Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozik, aki elmondta: „A karácsonyban az a felemelő, hogy mindig ugyanaz. Nemcsak az ünnepi vacsora, az ajándékok, a színek, a fa, hanem a lényeg, az üzenet is mindig ugyanaz. Örök. Ma este nem számít, milyen éved volt, elrontottad-e, ha bajban vagy, mélyre kerültél is, szenteste megértheted, hogy mindig van remény. Csak rajtad áll, elfogadod-e.”

A Magyar Nemzetben (1.o.) Kristóf Attila Gyermek születik címmel felidézi a Lukács evangéliumában olvasható történetet, hogy amikor Mária és József Jeruzsálemben elvesztették a 12 éves Jézust, s csak háromnapi keresés után találtak rá újra, amint a templomban tanította a törvénytudókat, s édesanyja megkérdezte tőle – Gyermekem, miért tetted ezt velem?” –, ő így válaszolt: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Kristóf Attila megállapítja: ebből a történetből következik, hogy Jézus 12 esztendős korában már tisztában volt küldetésével, s azzal is, hogy ő Isten fia. „Közel húsz évig készült rá, hogy küldetését beteljesítse. A küldetés ember voltának teljes vállalásával járt, aminek mély alázattal tett eleget a kereszthalálig… A jászolban teljes és valóságos ember volt, feltámadásakor teljes és valóságos Isten. Többmilliárdnyian tanúi vagyunk, hogyan nőnek gyermekeink, s készülnek küldetésükre, amely emberi ugyan, de lehet, hogy rejt egy csöpp isteni szikrát. Hitünk, szeretetünk és gyermekeinkbe vetett reményünk révén áll oly közel szívünkhöz a karácsony. A Szent Család boldogsága, amikor gyermek születik, a miénk is lehet. S a világ borzalmaira gondolva kérjük a Szűzanyát, aki – minden bizonnyal három szörnyű nap után – fiát a templomban megtalálta, imádkozzon azért, hogy gyermekeink sohase vesszenek el.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Körmendy Zsuzsanna Lélek és ünnep címmel csodának nevezi, hogy rossz beidegződéseink ellenére a karácsony mégis meg tudott maradni „a kor végtelenül profán közegében is a legszebb ünnepnek. Van valami varázsereje, amely áttör álságos mondaton, hamis mosolyon, megjátszott ellágyultságon. Talán mert minden év december 24-én ott edzi kicsiny tüdejét hatalmas bömböléssel a gyermek, akinek születését látszólag nem bátrította semmi, csak az édesanyja hite és az a talpig férfi, aki mellé- és helytállt. Aki a rejtélyesen teherbe esett nő mellett maradt, hallgatva a Teremtő üzenetére (a bennünk élő Istenre), nem törődve azzal, mit mond a pletykaéhes világ. Attól fogva, hogy megszületett a Gyermek, nekik megszűnt minden rossz, elhárult minden akadály, s ez sugárzik ránk máig, nem a betlehemi csillag. Máriát és Józsefet attól kezdve nem érdekelte, hogy nem fogadtattak be, átmelegedtek az állatok jászolmelegében s a gyönyörködéstől gyermekükben. Így vagyunk teremtve: ha nem felejtődik is a szenvedésekkel teli hosszú út, a vánszorgásba fordult vándorlás, a Gyermek születésével minden egyszerre megváltozik. Már nem számít a vérszomjas Heródes, a veszély valahogyan majd csak elmúlik, hiszen vagy az Isten, vagy az emberek közül valaki mindig segít.”

A Magyar Hírlapban (11.o.) Szentmihályi Szabó Péter Sarkosan fogalmazva címmel írja: „Nekünk, keresztényeknek a Megváltó születésnapját jelenti karácsony ünnepe, de lassan, fokozatosan a más vallású népek, sőt az ateisták számára is kikerülhetetlen és tagadhatatlanul gyönyörű ünnep.” A cikkíró szerint „A szomorú történelem gyenge visszfényében szinte érthetetlen, miként tudott fennmaradni a karácsony minden korban, amikor a Sátán és szorgalmas ördögei folyamatosan gazembereket dicsőítenek és gonosz tettekre csábítanak. A születés erősebb, mint a halál, még akkor is, ha mi magyarok évenként húszezer emberrel vagyunk kevesebbek. Pedig szerények vagyunk, már régen nem vagyunk bokréták Isten kalapján, hogy Petőfit idézzem, csak békét szeretnénk, rendet, nyugalmat, gyarapodást és megértést mindazoktól, akik nem tudják megbocsátani, hogy a mi hitünk szerint meg kell bocsátanunk nekik is. Áldott karácsonyt minden jóakaratú embernek!”

Magyar Kurír

(bd)