Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (22-23.o.) Szőnyi Szilárd Sok hűhó címmel készített összeállítást arról, hogy a Jobbik, korábbi ígéretére emlékeztetve a Fideszt, az egyházi esküvő állami elismertetéséről készített törvényjavaslatot. A cikkíró megállapítja: a kormány „szemlátomást húzódozik a témától – merthogy értesüléseink szerint a katolikus egyház vezetése ellenzi a tervet.” Egy meg nem nevezett kormányzati forrás a lapnak elmondta: „A Jobbiknak nem minket kell meggyőznie, hanem a katolikus egyház vezetését. Bármennyire vannak már kidolgozott javaslataink, a legfőbb érintettek fenntartásait figyelembe kell vennünk.” A HV úgy tudja, hogy miközben a főbb protestáns felekezetek jobbára üdvözölnék a törvénymódosítást, Erdő Péter bíboros prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a szentszéki-magyar vegyes bizottság október eleji ülésén is ellenvetéseit hangoztatta. Szőnyi kiemeli: „Ha minden felekezet megkapja a lehetőséget, akkor nehéz e körből kiszűrni a kétes szervezeteket; ha az Európai Unióban megváltozik a házasságfelfogás, akkor kérdéses, hogy ez mire kötelezi az egyházat: ha egyszer Magyarországon is egybekelhetnének azonos nemű párok, nem fogja-e homoszexuálisok sora követelni a templomi esküvőt… ezek az egyházjogász bíboros főbb fenntartásai.” Scanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja a lapnak elmondta: „Úgy gondolom, hogy garanciákkal kellően körül lehetne bástyázni egy ilyen törvényt. Ugyanakkor nem érzek nagy társadalmi igényt a módosításra, és látok érveket az óvatosság mellett is.” A dékán szerint intő például szolgálnak a nyugati, főként protestáns egyházak, amelyek mindinkább belesimulnak a liberális elvárásokba. „Részben talán azért is, mert attól tartanak: ha nem ismerik el az egyneműek házasságát, nem avatnak püspökké nőket, sőt lelkészé homoszexuálisokat, nemcsak elveszítik a közvélemény rokonszenvét, de elesnek ilyen-olyan állami támogatásoktól is.”

A Magyar Fórum (Az volt… 10.,15.o.) folytatja az Oloffson Placid bencés atyával készített életműinterjú közlését. A Gulagon tíz évet raboskodó pap szerzetes elmondta: „Nekem az volt a hivatásom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban. Ez volt az én feladatom a Gulagon töltött tíz éven át is. Miután erre rádöbbentett az Isten, hiába voltam Gulag-rab, én voltam a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban!”

Ugyancsak a Magyar Fórumban (Vártam… 4.o.) az MSZP-ből a közelmúltban kilépett Szili Katalin nyilatkozik. A volt házelnök felidézte: „Nagyon büszke vagyok arra, hogy II. János Pál pápa előtt kétszer is megjelenhettem. Kevesen tudják, hogy a második alkalommal az akkori szlovén, osztrák és szlovák házelnök kerestek meg, hogy tartsak velük, és négyen látogassunk el a pápához. Mindhárom kollégám kereszténydemokrataként került a saját parlamentjébe. Az audiencia felemelő élmény volt. Az viszont nagyon jólesett, hogy a házelnökök javasolták, hogy együtt látogassuk meg a pápát, és beszéljünk ennek a régiónak a problémáiról. Ebben számomra nemcsak az a fantasztikus, hogy Szili Katalin ott járt, hanem az is, hogy az országot is odavittem II. János Pálhoz. Az ember életében kitörölhetetlen nyomot hagy egy ilyen találkozás. Annál is inkább, mert voltak az életemben olyan pillanatok, amikor a hitem segített át a nehézségeken. De az is előfordult, hogy a nem hívő politikustársam mondta, mennyire irigyel engem, amiért hívő vagyok… II. János Pál sokkal jobban értette ennek a térségnek a problémáit, mint bárki más…”

Magyar Kurír