Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (6.o.) Érsekek tussolták el a pedofíliát című beszámolója szerint négy érsek is összejátszott a hatóságokkal, hogy az ír katolikus egyház tekintélyének és vagyonának megóvása érdekében eltussolják a gyermekekkel szembeni, 1975-2004 közötti zaklatásokat. A lap megemlíti, hogy Diarmuid Martin, jelenlegi dublini érsek „minden áldozat felé sajnálkozását, együttérzését és szégyenérzetét” fejezte ki.

Ugyancsak a Népszabadság (7.o.) Óriás mecset Moszkvának címmel közli, hogy a moszkvai Olimpiai stadion tőszomszédságában épül az orosz főváros első mecsete. A beszámolóból kiderül, hogy Moszkvában egymillió muzulmán él. A cikk alatti keretes részben a lap közli azt is, hogy a mecsetépítés betiltásáról tartanak népszavazást a hétvégén Svájcban. Ez az első alkalom, hogy európai országban népszavazást rendeznek a muzulmán bevándorlók vallásgyakorlásáról. Svájc lakosainak öt százaléka muzulmán, többségük Koszovóból és a Balkánról érkezett, de nem szigorú vallásgyakorló.

Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Nemzetben (34-35.o.) Pethő Tibor Római rítus című összeállítása emlékeztet rá: egy 2007-ben kiadott pápai rendelet visszahelyezte jogaiba a régi, tridenti rítusú misét. Hazánkban Osztie Zoltán plébános lehetőséget adott a híveknek, hogy vasárnap délutánonként a pesti Belvárosi főplébánia-templomban hagyományos szentmisét celebrálhasson a káptalan papjává lett Kovács Ervin Gellért atya, aki a közelmúltban lett a premontrei rend novíciusa is. Hagyományos formák szerint mutat be misét a Thököly úti kápolnában egy svájci atya, 50-70 hívőnek. Saját magyar papjuk nincs. Bosák Nándor, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) liturgikus bizottságának elnöke elmondta: Magyarországon viszonylag kevés azoknak a hívőknek a száma, akik kötődnek a régi liturgiához. Közülük egyeseket a nosztalgia motivál, és vannak olyanok, akiket a régi formák iránti vonzódás vezet, miközben elégedetlenek az egyház jelenlegi liturgiájával. XVI. Benedek pápa szándéka az volt, hogy ezeknek az óhajoknak helyes irányt adjon. Egyrészt világossá tette, hogy a II. Vatikáni zsinat rendelkezései szükségesek voltak, alapjában helyes irányt jelölnek, s a jelenlegi liturgia a rendes formája a katolikus istentiszteletnek. Másrészt helye van az egyházban annak a liturgikus örökségnek is, amelyet az úgynevezett „tridenti forma” képvisel, de nem azért, hogy a kettőt szembeállítsák egymással, hanem azért, hogy egymás számára inspirációt jelentsenek. Voltak, akik fundamentalista nézeteik igazolásaként értelmezték a XVI. Benedek pápa által kiadott motu propriót, s ezzel ártottak a célnak. Mások attól féltek, hogy további bizonytalanságot okoz a liturgikus életben. Arra a kérdésre, miként lehet segíteni a régi, manapság rendkívüli rítus gyakorlását, a főpásztor azt válaszolta: „Néhány helyen biztosítanak erre lehetőséget. Ezt azonban körültekintően kell megoldani. Figyelembe kell venni az igénylők számát, a papok lehetőségeit: az atyák ismerjék a rítust, más feladatukat ne akadályozza, ne zavarja meg a templom rendes liturgikus rendjét. Erre persze már születtek jó megoldások, például a pesti belvárosi főplébánia-templomban.”

A Magyar Hírlapban (A keresztény gondolkodás… 8.o.) Oscar Andrés Rodriguez Maradiaga bíboros, hondurasi érsek, szaléziánus szerzetes nyilatkozik, aki hétfőn vette át Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktori címét. Elmondta: „… nem szabad a politikát felfognunk úgy, mint valamiféle gettót, mint egy lezárt területet, amihez csak pár ember fér hozzá. A politika ugyanis mindenkire tartozik. A katolikus egyetem, a keresztény felfogás az egyház társadalmi tanítása révén új színekkel gazdagíthatja a politikai gondolkodást. Van ugyanis egy közös kincsünk, mégpedig maga az ember. Az emberre kell a politikának és az egyház tevékenységének is irányulnia.” A hondurasi bíboros érsek emlékeztetett rá: „Kétezer éve egyértelmű, hogy a szeretetszolgálat a katolikus egyház egyik legfőbb küldetése. Amikor Jézus Krisztus a názáreti zsinagógában tanítani kezdett, azt mondta, az Úr azért küldte, hogy elsősorban a szegényekhez jöjjön. A karitász azonban nem csupán azt jelenti, hogy akinek pénz van a zsebében, segítsen azoknak, akiknek nincs. Inkább a szolidaritást emelném ki, vagyis azt, hogy mindenkinek módja van hozzájárulni embertársa boldogulásához. Akinek mondjuk nincsenek anyagi javai, az idejét áldozhatja a másikért. Ez az önkéntesség elve alapján működik. A Nemzetközi Karitászhoz ez idő szerint több mint százhatvan ország csatlakozott, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni. Legutóbb Oroszország jelentkezett. Terveinkben szerepel, hogy előmozdítsuk a részvételt, a közös munkát.” A szerzetes főpásztor elmondta azt is, természetesen meglátogatta a magyarországi szalézi közösséget: „Most élik újra az alapítás művét. A háború előtt kétszázötvenen voltak, most negyvennél sincsenek többen.”

Magyar Kurír