Napi sajtószemle

A Népszabadság Hétvége mellékletében (3.o.) Czene Gábor Jézus magyarosítása címmel készített összeállítást az újpogány jelenségről, kiemelve, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevélben emelte fel a szavát ez ellen. A cikkíró emlékeztet rá, hogy Erdő Péter bíboros prímás, a püspöki konferencia elnöke a lapban 2007 húsvétján megjelent interjújában úgy fogalmazott: „Ha nem ismerjük a vallási összefüggést az Ószövetséggel és a Krisztus korabeli zsidóság hitvilágával, akkor a kereszténységet sem érthetjük meg… Valódi, nem is csak kultúrtörténeti, hanem üdvösségtörténeti kapcsolat fűzi egybe a katolikusokat a zsidó vallási közösséggel és a választott néppel…”. A bíboros hangsúlyozta, hogy az átlagos hívők is tisztában vannak azzal, hogy Jézus zsidónak született. Czene hozzáteszi: vannak azonban olyanok – főként szélsőjobbos-antiszemita körökben –, akik képtelenek feldolgozni a számukra traumatikus tényt, és másfajta származás-elméleteket kreálnak, így például, hogy Jézus pártus herceg volt, ehhez társul a sumér-szkíta-pártus-hun-magyar rokonságba vetett hit, „… és innen tényleg már csak egy apró lépés eljutni oda, hogy ’Jézus magyar volt’.” A cikkíró figyelmeztet: tévedés azt gondolni, hogy ezek a nézetek csak szűk, politikailag torzult csoportokban lelnek táptalajra, így például a Mátraverebélyre látogató zarándokok közül olyan sokan kérdezősködtek Jézus és Mária származásáról, állítólagos magyar gyökereiről, hogy a kegyhely Szentkút című lapjában Székely János püspök-teológus írásban cáfolta, hogy Jézus pártus herceg, Szűz Mária pedig ősi anyaistennő lenne. Székely püspök kifejtette: „Jézusnak Mária és József a héber Jesu nevet adta, ami az ősi Je(ho)sua rövidebb formája. Mária rokona volt Erzsébetnek, aki Áron leányai közül való volt, vagyis a zsidó papi nemzetség tagja… Jézust a születése utáni nyolcadik napon a zsidó törvényeknek megfelelően körülmetélték. A jeruzsálemi templom belső udvaraiba csak zsidó ember léphetett be. Ha a legkisebb kétség felmerült volna, hogy Jézus és Mária nem zsidó, akkor nem engedték volna be őket. Jézust sokan ’Dávid fiának’ nevezték. Ha nem lett volna igaz a dávidi nemzetséghez való tartozása, akkor azt azonnal szemére vetették volna az ellenséges farizeusok és írástudók.” Székely János rámutat: ebből a néhány adatból is nyilvánvaló, hogy Jézus és Mária zsidó volt. Ugyanakkor „a kereszténységnek ez a konkrét történelmisége nem csökkenti, nem sérti az egyes nemzetek fontosságát, kulturális hagyományait. Ellenkezőleg, a krisztusi beteljesedés, az evangélium a világ minden kultúráját felemeli, megtisztítja, beteljesíti” – írja Székely János. Czene Gábor felidézi, hogy Pápai Lajos győri megyéspüspök már 2003-ban szót emelt a „pogány misztikát és a keresztény hagyományt zavarosan ötvöző” tanok ellen, nehezményezte, hogy a keresztény értékrenddel ellenkező újpogány nézetek jobboldali lapokban és műsorokban is teret kapnak. A főpásztor attól is tartott, hogy ezek az írások megzavarhatják azokat a katolikusokat, akiknek hitükről nincsenek értelmiségi szintű ismereteik. Idézi a cikkíró Grüll Tibor történészt, aki a Hit Gyülekezetének hetilapjában, a Hetekben tudománytalan, teológiailag botrányos, horoszkópokkal és okkult szimbólumokkal tömött szövegeknek nevezte ezeket az írásokat, ám figyelmeztetett: a dilettáns elméleteket mégsem lehet szó nélkül hagyni, mert ezek célja egy olyan vallási rendszer kidolgozása, amely köszönő viszonyban sincs a kereszténységgel, sőt, annak leglényegesebb tanításait tagadja. Híveinek tábora pedig nemhogy csökkenne, inkább növekszik.

A Magyar Hírlapban (9.o.) Faggyas Sándor A magyarság vándorprédikátora címmel emlékszik a két éve elhunyt erdélyi református püspökre, Csiha Kálmánra, akinek most állít szobrot szülőfaluja, Érsemjén. Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását ma délután, a hálaadó istentisztelet után avatják fel a partiumi magyar községben, amelynek másik híres szülötte a szintén református Kazinczy Ferenc. A cikkíró idéz Csiha Kálmán börtönvallomásaiból: „A rácsok a földből nőttek, a fény az égből jött… Isten volt benne. A rácsok világában ez a fény mentett meg, nem engedte átnőni a rácsokat a lelkemen.” Faggyas emlékeztet rá, hogy Szabó István református püspök mondta két éve a posztumusz Magyar Örökség-díj átadásakor Csiha Kálmán küldetéséről és rendkívüli hatásának titkáról: „2000 után püspöki tisztségét letéve az egész Kárpát-medence igehirdetőjévé vált, és élete végéig több száz gyülekezetben szolgált… Egyszerre volt pap és próféta. Mint pap népe sorsát hordozta, mint próféta népe jövőjét kereste. Üzenete egyértelmű és világos: a magyarság válsága spirituális gyökerű. Ebben kell megújulnunk, és erre nézve az evangélium az egyetlen lehetőség. Csiha Kálmán ezzel a szolgálatával a magyarság vándorprédikátora lett. Ez a minősítés csak azokat illette, akik tudták és gyakorolták, hogy lelki-szellemi, politikai-földrajzi szétszórtságban élő népüket újra és újra fel kell keresniük, és a vigasztalás és reménység evangéliumát kell hirdetniük.”

Magyar Kurír