Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (2.o.) Elkobzott Bibliák címmel számol be arról, hogy Malajziában a római katolikus egyház beperelte a kormányt, amiért a belügyminisztérium elkobzott tízezer Bibliát. A tárca ezt azzal indokolta, hogy a Bibliában az Allah szót használták Istenre. Az egyház viszont arra hivatkozik, hogy az arab eredetű Allah kifejezéssel már az iszlám alapítása előtt is utaltak Istenre az arab nyelvű keresztények. A lap megjegyzi: Malajzia lakosságának kétharmada muszlim, a kormány szintén muszlim gyökerekkel rendelkezik. A többi felekezet azzal vádolja a kabinetet, hogy elnyomja a nem muzulmánokat.

Hazai hírek

A Népszabadságban (3.o.) Aczél Endre Boldogok című írása szerint „A magyar katolikus hívek egy részében értetlenséget, ha nem megütközést keltett, hogy miközben a pápa boldoggá avatta Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt, aki az ÁVH foglyaként halt mártíromságot még 1951-ben, Mindszenty József hajdani bíboros, hercegprímás – egy igazi történelmi személyiség – avatása tovább késlekedik.” A cikkíró leszögezi: „Mindszentynek az egyházi hierarchiából adódóan engedelmesen tudomásul kellett volna vennie VI. Pál akaratát, voltaképpen annak a hatalmi-politikai játszmának a kimenetelét, amely (kétségkívül az ő rovására) a Budapest-Róma-Washington háromszögben lezajlott. Õ azonban engedetlen volt. Az alku részleteit nem ismerhette, de nyilván sejtette. Hiszen alig két hete volt még a Vatikánban. Alig két hete, hogy a pápa biztosította, megtartja őt a magyar római katolikus egyház fejének tisztében, amikor VI. Pál ’meglépte’ azt, ami számára teljességgel elfogadhatatlan volt: feloldotta a kommunista rendszerrel együttműködő ’békepapok’ XII. Piusz általi kiközösítését.” Aczél rámutat, hogy VI. Pál pápa „rugalmas keleti politikája” mindmáig vita tárgya, „de aki arra számít, hogy a Szentszék a pápával szemben – posztumusz – Mindszentynek ad igazat, az alighanem felhőkakukkvárban él. A pápával szembeni engedetlenség nem lehet egy példamutató élet attribútuma. És a hibák beismerése sem tartozik az egyház legerősebb oldalai közé: Galilei ’rehabilitálásával’ is tudtak várni közel négy évszázadot. Pedig a tudós még engedetlen se volt.”

A Magyar Hírlap (Légszomjban… 4.o.) beszámol az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program című konferenciáról, amelynek témája a morál- és valláspedagógia volt. Jelenits István piarista szerzetes, tanár emlékeztetett rá: „Köztudomású, hogy hosszú évszázadokig a kereszténység égboltja alatt működött az oktatás.” Jelenits professzor a lapnak elmondta: ma valóban nehéz helyzetben van a fiatalság, „de nem a felelősöket kell keresni, hanem meg kell tenni, ami tőlünk telik.” A piarista szerzetes kifejtette: fontos a szülők segítése, ez is feladatuk az iskoláknak. El kell érni, hogy a szülő „örömét lelje abban, hogy a gyermeke fejlődését szolgálhatja, ne csak a sikere útját egyengesse. Ma már szinte légszomjunk van, mert az egészséges emberi lény kibontakozásához szükséges feltételek illannak el azzal, hogy csak ’haladunk’. Eltűnt például az egymással való beszélgetés képessége a családokból, a gyermekek ezért érzelmileg egyre inkább elárvulnak. Szükség van tehát arra, hogy az iskola, úgymond, családgondozást is folytasson.” Jelenits István leszögezte: az egyetemes etika oktatása valóban fontos igény ma, roppant nagy kérdés azonban, hogy ez miként történjen. A lexikális tudás számonkérése ugyanis a diákokban nem indíthat el érdemi változást. Az erények ismeretét a mindennapi helyzetekből, a való életből kiindulva lehetne továbbítani a következő generáció felé. Az erkölcs nem lehet a „levegőben lógó tagló” – mondta Jelenits István. Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke, a Belvárosi Főplébánia-templom plébánosa előadásában hangsúlyozta: a keresztény pedagógia többlete a gyerekekkel való szeretetteljes viszonyban rejlik, amely megerősíti a diákot saját létében. Ebben a tekintetben sajnos egyre nagyobb a szakadék az egyházak és a „világnézetileg semleges” iskolák között. Pokorni Zoltán, XII. kerületi polgármester, volt oktatási miniszter kijelentette: egyértelműen szükség van az etika önálló tantárgyként való oktatására az iskolákban, ez azonban csupán az első lépés. Ennél is fontosabb, hogy a külsőből belső parancs, vagyis valódi erkölcs legyen. Ennek egyik lehetséges eszköze a határozott közösségformálás, amely korunk individualizmusát ellensúlyozhatja a diákok között.

A Magyar Hírlap (Magyar modellt javasol… 4.o.), beszámolva Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének Az elsikkasztott ország című könyvének bemutatójáról, kiemeli, hogy a politikus elmondta: pártja hatalmas változáson ment át az elmúlt években, ami az egyházzal való kapcsolatában is tetten érhető. „Az összes katolikus érsekkel találkoztam már, mert meggyőződésem, hogy közösen kell gondolkodnunk a nemzetről” – jelentette ki a pártelnök.

A Népszabadságban (13.o.) Vankó Zsuzsanna Kérdőjelek az „új világrend” kapcsán címmel reagál Eőry Zsolt teológusnak, a KDNP Pest megyei elnökének a Hazánk című folyóirat júniusi számában megjelent, Már csak a keresztény megoldás marad című írására, melyben megfogalmazza, milyen program ígér gyors kilábalást Magyarországon. Szerinte az új világrend kialakulásakor alapvető szerepet kell játszania a szeretetnek. Eőry „szent meggyőződéssel, lelkes várakozással szól a szeretetre és egyetemes emberi testvériségre épített új társadalomról.” Vankó megfogalmazása szerint „e merész látomás reális politikai programként jelenik meg. Olyan globális programként, amely Magyarországon valósulhatna meg elsőként, mivelhogy itt tárt kaput kínál hozzá a kialakult, vagy kialakított kedvező csillagállás a közeli választásnál.” Vankó Zsuzsában azonban kétségek, kérdések merülnek fel, s úgy véli, hogy mivel a különböző kérdéseket illetően „mindennemű felelet-magyarázat, racionális indoklás hiányzik a koncepcióból, nem marad más következtetés, minthogy a politikai hatalom szövetségesének a pozíciójából vélik megvalósíthatónak ezeket a nagy erkölcsi és világnézeti változásokat. Logikailag az következik ebből, hogy egyfajta ideológiai kényszer, a lelkiismereti szabadság elnyomása vezetne az új Kánaánhoz. Olyan nagy a szakadék az összemberi társadalom jelenlegi morálja, mentalitása és a felvázolt ’szeretet civilizációja’ között, hogy csakis valamiféle megfélemlítő erőszakkal lehetne kikényszeríteni a szóban forgó normákhoz való alkalmazkodást. Nehéz hinni abban, hogy az úgynevezett józan hit és tradíció belülről ható erkölcsi erőt tudna közvetíteni. Ezen kívül nem lehet említés nélkül hagyni azt sem… az egyházi személyekre vonatkozóan azért nem lehet feltárni a titkosított belügyminisztériumi dokumentumokat, mert ez egyszerűen megakadályozható – azzal, hogy az érintettek nem vallják magukat közszereplőnek. A valóság az, hogy az erkölcsi hitelesség helyreállításához önként kellett volna kitakarítani a múlt rendszerből elvtelen, tisztességtelen kooperáció szülte bűnöket. Maradnak tehát a kérdőjelek és az őszinte kérdés: Quo vadis Magyarország? Nem kétlem, sokan őszintén hisznek abban, hogy szebb és jobb jövő köszönt ránk, ha az emberiség visszatér a ’trón és az oltár’ szövetségéhez, a valláserkölcsi alapokra épített társadalom régi-új modelljéhez. Fel kell csak eleveníteni azonban a történelmi tényeket arra vonatkozóan, hogy mivel jár, mit eredményez ennek a modellnek a követése, és máris a tanulságok világosan beláthatók, hogy mennyire megalapozottak a kérdőjelek.”

Ugyancsak a Népszabadság (Biotejből… 4.o.) közli, hogy a parlamenti frakciókhoz fordul az élelmiszerek áfáját érintő javaslataival a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek vezetői ma nyilvánosan is ismertetik az adószabályok július elsejei életbe lépése óta gyűjtött tapasztalataikat. Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke elmondta: a tej- és sütőipari termékek alacsonyabb áfája nem jelent valódi támogatást a legszegényebbeknek, az idesorolt élelmiszerekből ugyanis a kenyér kivételével alig vásárolnak. A kedvezmény megszüntetése milliárdokat hozhatna, ami viszont a rászorulókat közvetlenül segítő intézményeket menthetné meg.

Magyar Kurír