Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (6.o.) Miklós Gábor Kiátkozással fenyeget a lengyel egyház című, varsói tudósítása szerint „világnézeti háborúvá lett Lengyelországban a választási harc. Ez alkalommal ismét a lombikbébi-eljárás szabályozása körül tört ki politikai vihar.” A tudósító kiemeli, hogy a lengyel püspöki kar levelet küldött az ország legfőbb vezetőihez és parlamenti pártjaihoz. Az üzenet tartalmát az egyházi szóvivő nem ismertette, de a média biztosra veszi, hogy a levél a lombikbébi-eljárások (IVF) törvényi szabályozásának ügyével foglalkozik. A héten ugyanis erről tárgyal a szejm. A baloldali SLD megengedő, támogató megoldást terjesztett be, míg a konzervatív-liberális kormánypárt, a Polgári Platform (PO) képviselői több megszorítással élnének. Miklós Gábor kiemeli: „A katolikus doktrína tiltja ezt az immár harminc éve létező eljárást, amelynek egyik megalkotója éppen most kapott orvosi Nobel-díjat.” A cikkíró idézi Henryk Hoser érseket, az egyház bioetikai bizottságának elnökét, aki a közelmúltban kijelentette: azok a képviselők, akik ilyen törvényt megszavaznak, „kizárják magukat az egyházból.” Miklós hozzáteszi: „Ez a XXI. században szinte példátlan módon kiközösítéssel/kiátkozással fenyegeti a politikusokat, ha azok az egyházi doktrínát nem veszik figyelembe.” A cikkíró rámutat: Lengyelországban működnek IVF-klinikák, hiszen gyermeket óhajtó családok tízezreinek nincs más esélyük. „A lengyel egyház szerint ezek a házaspárok is csak a természetes utat választhatják, egyébként bele kell nyugodniuk a gyermektelenségbe.” Miklós Gábor megjegyzi, hogy Lengyelországban évek óta egyre kevesebb gyerek születik, pedig itt van Európa talán legszigorúbb abortuszrendelete is.

Ugyancsak a Népszabadságban (6.o.) Blahó Miklós Botrányt kavart a homofób belga érsek címmel számol be arról, hogy a közelmúltban hollandul is megjelent André Léonard brüsszeli érsek „Beszélgetések” című könyve, amelynek egyik kijelentése felháborította a politikai elitet, az újságokat és a közvélemény egy részét. A belga katolikus egyházfő ugyanis arra a kérdésre, hogy az AIDS isteni büntetés-e, II. János Pál pápát idézve azt válaszolta: az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Léonard érsek sem büntetést említ, hanem igazságszolgáltatást, de szavait többen úgy értelmezik, hogy az AIDS-et „a gyakori szexuális partnerváltás és a homoszexualitás büntetéseként fogja fel.” A könyvben egyébként a főpásztor büszkén vállalja az AIDS-re, a homoszexualitásra mint bűnre, az abortusz tiltására vonatkozó kijelentéseit. Újságírók előtt pedig azt mondta: látható, milyen következményei vannak annak, ha az ember beavatkozik a természetbe. „Az AIDS nem más, mint a természet által benyújtott számla az okozott kárért” – mondta André Léonard, s feltette a kérdést: „Miért volna baj, ha kimondom, amit gondolok?” Blahó Miklós hozzáteszi: „A politika szerint azért, mert ő a belga katolikus egyházfő. A flamand liberálisok már javasolják is, hogy az egyház állami támogatását állítsák le. Elfogadhatatlan homofóbia – hangoztatták sokan a belga közéletben, és ilyen értelemben foglalt állást a genti püspök is. A belga lapok internetes portáljain olyan vélekedések is megjelentek, talán azért fogy a hívők száma a templomokban, mert a Léonardéhoz hasonlatos ’bölcsességeket’ kell hallgatniuk.”

Hazai hírek

A Népszabadságban (4.o.) Czene Gábor „Mi vagyunk az igazi kommunisták” címmel készített összeállítást arról, hogy a Rákosi Mátyás vezette kommunista hatalom hatvan évvel ezelőtt oszlatta fel a magyarországi szerzetesrendeket. A cikkíró kiemeli: „A mindenhol árulót, ellenséget és imperialista ügynököt szimatoló Rákosi-féle diktatúra természetszerűleg a katolikus rendeket sem kímélte.” Czene többek között felidézi, hogy amikor a váci ferences rendházban nyomdát működtető szerzetesekre rátörtek az Államvédelmi Hatóság emberei, Kováts Rajmund házfőnök „meghökkentő” kijelentéssel fogadta őket: „Mi vagyunk az igazi kommunisták!” A házkutatás során semmiféle terhelő dokumentumot nem találtak, ennek ellenére a nyomdát felszámolták, az épület pedig a katonaság tulajdonába került. Czene Gábor idézi Erdő Péter bíboros prímást, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, aki Budapesten bemutatott, emlékező szentmiséjén így fogalmazott: „Krisztus szenvedésének társa lehetett az egész magyar katolikus közösség az elnyomatás idején, amikor a kommunista világra érvényes sztálini forgatókönyv szerint a hatalom ki akarta irtani a vallást, és fel akarta számolni az egyházakat.”

A Magyar Nemzetben (Szélesebb… 5.o.) Salamon László, az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke nyilatkozik, aki a készülő új alaptörvényről elmondta: „A Szent Koronának mint történelmi szimbólumnak helye van a prambulumban, az ünnepélyes bevezetőben. Ugyanígy a kereszténység értékei is elválaszthatatlanok történelmünktől. Felvétele és az államalapítás összekapcsolódott. Másrészt évszázadokon át véreztünk a keresztény Európa védelmében. A magyar kultúrtörténetnek is szerves része a kereszténység. Ez véleményem szerint elfogadható azok által is, akik nem tartoznak a vallásos emberek közösségéhez.”

A Magyar Nemzet RTV című mellékletében (Milyen lehet… 2.o.) Eperjes Károly, Kossuth-díjas színművész nyilatkozik, aki elmondta: legmeghatározóbb filmszerepe Széchenyi István eljátszása volt. A művész meggyőződése, hogy „Széchenyi István nem lett öngyilkos. A római katolikus egyház 1860. április 11-én nem temetett öngyilkosokat egyházi szertartással, a temetőn belül. Márpedig őt így temették el…” Eperjes elmondta azt is, hogy az Eldorádó főszerepének, Monorinak az eljátszása után úgy érezte: „Uram, ha most elviszel, már nem éltem hiába. Hogy eljátszhattam Széchenyit, az már a ráadások ráadása lett, és végtelen boldogsággal töltött el. Persze, Szent Istvántól Márton Áronig sok mindenkit szívesen eljátszanék, de csak igaz, jó és szép művekben… Én minden szerepet vállalok, legyen az pap vagy gyilkos, a lényeg, hogy a mű egésze az igazságra tanítson.”

Magyar Kurír