Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Heti Válaszban (32-33.o.) Molnár Imre Az igazság szabaddá tesz címmel emlékszik a huszonöt éve, 1984 októberében brutális kegyetlenséggel meggyilkolt lengyel katolikus papra, Jerzy Popieluszkóra. A cikkíró felidézi, hogy az akkori kommunista hatalom „… amolyan tessék-lássék alapon rendezett egy tárgyalást” a lelkipásztor vélt vagy valós gyilkosai ellen. Alacsony beosztású rendőröket ítéltek el néhány évre, majd jóval büntetésük letöltése előtt amnesztiával szabadon engedték őket. „Valójában ma sem derült fény arra, kik irányították megölésének véres akcióját. Mikor, hol és pontosan milyen körülmények között szenvedett vértanúhalált, s e gyilkosságban mekkora része volt a lengyel, illetve a szovjet titkosszolgálatnak, a KGB-nek. Az életével foglalkozó lengyel szakértők nem sok esélyt adnak arra, hogy ezekre a kérdésekre valaha is választ kaphatunk” – írja Molnár Imre. A cikkíró rámutat: Popieluszko hívei halála után egyre szélesebb körben ismerték fel, hogy életáldozata „nem csupán egy emberi elhatározás következménye, hanem az isteni gondviselés különleges ajándéka volt a lengyel nemzet számára. Vértanú áldozatának elvetett magja így százszoros termést hozott nemzete számára. Rakowski akkori lengyel miniszterelnök mindezt látva egy pártaktíván nem véletlenül jelentette ki: ’Ennek a papnak a halála még sokba fog kerülni nekünk’. S valóban, a lengyel pártállam napjai Popieluszko kivégzése után katonai mérőszalagként rövidültek.” A cikkből kiderül az is, hogy Jerzy Popieluszko kultusza példátlan gyorsasággal terjedt. Jelenleg Lengyelországban 21 iskola és 88 közterület viseli nevét. Mintegy 88 emlékművet (vagy keresztet), illetve 21 szimbolikus sírhelyet emeltek tiszteletére. Az országban 135 emléktábla hirdeti életáldozatát. Lengyelországban 140 könyv, külföldön 52 kiadvány jelent meg életéről. Molnár Imre szerint a vértanúhalált halt pap közeljövőbeni boldoggáavatása „… életpéldáját világszerte ismertté és az egyház által is felmutatható értékké teszi. S mindez azért, mert szavai a legteljesebb összhangban voltak tetteivel. Áldozatával erőt ad másoknak is, hogy példáját követve ugyanezt tegyék. Életre váltva az evangéliumi ígéretet: ’Az igazság szabaddá tesz’.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Bábel Balázs… A forradalom… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Bábel érseké… 4.o.) beszámolva arról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira, valamint a szovjet megszállás kezdetére emlékeztek tegnap országszerte a nemzeti gyásznap alkalmából, kiemeli: a Parlamentben Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek vehette át a Mindszenty-emlékérmet Lezsák Sándortól, a Mindszenty Társaság elnökétől, majd a társaság tagjai elhelyezték az emlékezés koszorúját Mindszenty József hercegprímás emléktábláján. Lezsák Sándor kijelentette: az országnak ma szüksége van az erkölcsi megújulásra, Mindszenty József pedig a lelket gyógyító orvos volt.

Bábel Balázs a Magyar Hírlap (2.o.) kérdésére – „Mire tanít bennünket Mindszenty József példája?” – elmondta: „Arra, hogy ha valaki hűséges Krisztushoz, egyházához, hazájához, az sokszor keresztutat jár, de „legyőzve” is lehet győzni. A hercegprímás mindig az evangélium szerinti életet hirdette, amelybe az értékek melletti időszerű kiállás is beletartozik. Nagysága tetten érhető abban, ahogy a második világháború után a letartóztatásáig eltelt három évben fel tudta rázni a nemzetet, az embereket lélekben erősítette. Életútja ma is időszerű példája annak, hogy szenvedések közepette is lehet minden ember előtt egy megvalósítandó cél. Ez a remény üzenete.” A főpásztor azt is elmondta: „A kommunizmus utáni nagy vákuumot kitöltötte a szélsőséges liberalizmus, a materializmus, újabban az újpogányság. Ezekből, valamint az embert egydimenziós, fogyasztói lénnyé degradáló szemléletből kell kiemelkednünk, hogy előrelépés lehessen az országban”.

A Magyar Fórumban (Húsz évvel… 9.o.) a hatvanéves Lezsák Sándor, az MDF alapítótagja, egykori elnöke, a Fidesz jelenlegi országgyűlési képviselője nyilatkozik: a rengeteg társadalmi szervezet közül, amelynek tevékenységében részt vesz, legkedvesebb számára az általa elnökölt Mindszenty Társaság: „A bíboros atya élete sorszerűen hatott és hat rám. 1956 októberében, amikor Mindszenty beszélt a rádióban, édesanyám szeme könnyektől csillogott. Megijedtem. Anyuka sír. Mi történt anyuka? – kérdeztem. Nem sírok, boldog vagyok, hogy Mindszenty beszél a rádióban. Ekkor tudtam meg, hogy mi az örömkönny. Ugyanez az örömkönny csillogott édesanyám szemében, amikor elsőáldozó voltam. Később megtudtam, hogy Mindszenty az amerikai követség épületében van. Ha kijön, börtönbe viszik. Ezt nehéz volt felfognom. Itt van Pesten, mégsem lehet közöttünk. Iskolásként gyakran sétáltam az amerikai nagykövetség épülete környékén, szinte bátorságpróba volt. Az újságost, a padon ülő embert, járókelőket, mind-mind titkosrendőrnek képzeltem. Reménykedtem, hogy talán megpillantom valamelyik ablakban Mindszenty arcát. Aztán hazamentem és megnéztem a szekrényben, a párnahuzatok alá rejtett fényképarcát. Amikor 1991 májusában hazahozták Mindszenty bíboros koporsóját, a nyugati emigráció engem kért, hogy fogadjam a határon. Rendkívüli pillanat volt.” Lezsák Sándor állítja, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után nehezebb kereszténynek és magyarnak lenni, mint a ’70-s, ’80-as években. Egyúttal felidézte, hogy 1489 novemberében Sárospatakon Kisvárdai János plébános a helyi iskolában a következőt diktálta le diákjainak: „Mi, magyarok Európában élünk. A törökök Ázsiában. A törökök már egész Ázsiát elfoglalták.” A Fidesz képviselője szerint ez a Szalkai László által lejegyezett három mondat „keresztény magyarságtudatot, Európa-tudatot és egészséges veszélytudatot” üzen. „Ma is erre a tanításra és a gyakorlati próbatételre van legnagyobb szükségünk. Mert azt mondom, hogy volt rendszerváltozás, de rossz a rendszer. Szándékosan rongálják, pusztítják, rabolják az értéket, az is elmozdul a helyéről, ami a biztonságos eligazodáshoz nélkülözhetetlen. Abszurd helyzetek sorát éljük, a hipnotikus álomból nehezen ébred az ország, és az ébredés rendkívül fájdalmas. Előbb a lovak közé dobták a gyeplőt, egy idő óta meg a lovakat dobták a gyeplő közé. Ennél nagyobb káosz már nem lehet. Azért vagyok derűlátó, mert a keresztény és nemzeti értékek erőterében növekedőben van az egészséges veszélytudat, a nemzeti összefogás esélye, ami tartós változást hozhat, nemzeti reneszánszt, a Kárpát-medencei sorsközösség újjászületését. Talán mégiscsak van értelme az elmúlt húsz esztendő gyötrelmeinek, szenvedésének. A lakiteleki keresztény Panteonban most emeltünk szobrot a mártírsorsú felvidéki magyar politikusnak, Esterházy Jánosnak. Az ő gondolata is erőt ad: ’Mi a történelmünkből megtanulhattuk, hogy csak az olyan törekvés jut diadalra, amelynek mártírjai vannak’.”

Magyar Kurír