Napi sajtószemle

A Népszabadságban (13.o.) Bitskey Botond Népszámlálás és egyház-finanszírozás címmel válaszol azoknak, akik bírálták Sólyom László köztársasági elnököt, amiért megfontolásra visszaküldte a parlamentnek a 2011-es népszámlálási törvényt, kifogásolva, hogy a korábbi évtizedektől eltérően nem szerepelne a népszámlálási kérdőíveken a termékenységre, az egészségi állapotra és a vallásra vonatkozó kérdéssor. A Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársa hangsúlyozza, hogy Sólyom László szigorúan szakmai alapokon döntött, szem előtt tartva a népszámlálás intézményének hosszú távú fontosságát. A szerző többek között rámutat, hogy a Népszabadság rovatvezetője, Révész Sándor egyik cikkében azért kárhoztatja az elnököt, „mert ezzel a lépésével támogatja a magukat hívőnek valló emberek egy részének meglopását, az államfő továbbá kirekesztő, sőt egyenesen saját katolikus egyházának kovácsol előnyt.” Bitskey Botond leszögezi: „Ezek a vádak teljesen abszurdak, hiszen részben egy 2001-ben fogant kormányzati szándékot, részben egy jövőbeli feltételezést olvasnak Sólyom László fejére. Mindezt úgy, hogy a most visszaküldött népszámlálási törvényben fel sem merül a felvett adatok felhasználásának a mikéntje. Ezzel az erővel az 1946-os kitelepítéseket is fel lehetne róni a köztársasági elnöknek, mert azokat szégyenletes módon, az 1941-es népszámlálási adatokra alapozták. Mintha azt kérnénk számon Sólyomtól, hogy 2012-ben esetleg betörnek a KSH épületébe, és onnan adathordozókat visznek el…” A szerző megállapítja: a mai magyar egyház-finanszírozás rendszere „sok sebből vérzik, lényegében alig van olyan eleme, amit megfelelőnek lehetne tartani, és amit konszenzus övezne. Vitatott az egyszázalékos felajánlások rendszere és azok állami kiegészítése is. Az azonban nem vitatható, hogy az állam az általános hitéleti és a normatív támogatások összegét, arányát különböző adatok alapján állapítja meg: hányan ajánlották fel az egy százalékot, hány tanulóval működtet iskolákat az adott egyház, mekkora a közgyűjteményi és műemlékállománya, hány embert érint a szociális ellátó tevékenysége… Ezeknek az adatoknak egy része az egyházak adatszolgáltatásán alapul, míg a másik részük, például az egyszázalékos felajánlás az emberek nyilatkozatából eredő adat. A népszámlálási vita lényege, hogy milyen adatok és milyen számítás alapján állapítsa meg az állam a kiegészítő támogatás egyházak közötti elosztásának arányát.” Bitskey Botond felhívja a figyelmet, hogy a támogatásoknak az egyszázalékos felajánlások arányához kötése „sok tekintetben igazságtalan eredményt hoz a nagy egyházaknak, ráadásul ez a nyilatkozat nem is teljesen névtelen, hiszen az APEH csak annak alapján tudja átutalni a pénzt az adott egyháznak, ha összeköti a rendelkező nyilatkozatát és a személyes adatokat tartalmazó adóbevallást. Tehát, bár az egyszázalékos rendelkezés önkéntes, ám ennek során a rendelkezőnek az azonosítására alkalmas módon kell adatokat szolgáltatnia. Ellenben a népszámlálás, a mikrocenzus vagy a reprezentatív felmérés során a nyilatkozattétel nem csupán önkéntes, hanem teljességgel anonim is lenne, miközben az így megszerzett adatsor a megfelelő statisztikai módszerekkel megtisztítva bizonyosan a jelenleginél is igazságosabb elosztásra vezetne.” A cikkíró azonban úgy véli: ezt a vitát nem most, hanem az egyház-finanszírozási jogszabályok és költségvetési törvények kapcsán kell lefolytatni. Egyúttal bizonyos abban, hogy „ha alkotmányosan aggályos vagy méltánytalan megoldást kívánna választani a kormány – bármilyen kormány is –, Sólyom László erélyesen fellépne ellene”.

Magyar Kurír