Napi sajtószemle

A Magyar Katolikus Püspöki Kar neopogányságot elítélő körleveléről

A Magyar Fórumban (Bábel Balázs… 9.o.) nyilatkozó kalocsa–kecskeméti érsek elmondta: „Sokan gondolják, hogy a vallásosság egy svédasztal, s válogathatunk a lélekvándorlás, a spiritizmus, a horoszkóp, Jézus tanításai és a keleti hitvilág között. Illetve sokszor annak takarására használják ezt a ’magam módján’-t, hogy ha nem mer valaki nyíltan állást foglalni, tehát ha megkérdezik tőle, hogy milyen vallású, azt mondja: én a magam módján. Tehát nem mer elköteleződni, vagy nagy káosz van a lelkében és a szellemében. Mi, keresztények azt valljuk, hogy a mi vallásunk kinyilatkoztatott vallás. Tehát Isten kijelenti önmagát, és nem egy emberi keresésnek a műve. Éppen ezért nekünk ahhoz kell igazodnunk, ahhoz a kinyilatkoztatott igazsághoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a kinyilatkoztatott igazságot ne értelmezzük különböző bibliai vagy teológiai módszerekkel. De nem válogathatunk a hitigazságok között. Az ellen emelte fel a püspöki kar a szavát, hogy ma nagyon sokan azt a kényelmes megoldást választják, hogy ők nem köteleződnek el, s a maguk módján vallásosak. Ez nem jó, mert ahogy a különböző nemzeti vagy emberi értékek mellett ki kell állni, nem lehet azt mondani, hogy elfogadom az igazmondást, de a tulajdon becsületét már nem. Elfogadom, hogy ne öljünk embert, ugyanakkor a házasságtörést már nem. Ez erkölcsi vonatkozásban is áll, és hitbeli dolgok területén is ezt szeretnénk egyértelműsíteni. Ez a körlevél egyik célja.” Bábel Balázs emlékeztet rá: az őstörténetbe beleoltott vallásosságot a XIX. században fedezték fel a kazahsztáni, ázsiai részeken, és úgy gondolták, hogy ez érintetlenül így lehetett a magyarok korában is. „Egyébként az első nagy őstörténet-kutató volt Ipolyi Arnold nagyváradi püspök. Tehát mi nem vagyunk ellene, hogy ezt kutassák. Sőt, hogy folklór szinten, mint a busókat bemutassák, ez ellen sem vagyunk – tegyék. De ne legyen hitté. Mert ha valaki azt mondja, hogy a sámánnak a jövendöléseit, útmutatásait úgy fogadja, mintha maga az Úr Jézus szólna, ebben a pillanatban egy eretnek emberrel van dolgom.” A magyarok Istenével kifejezéssel kapcsolatban a főpásztor kifejtette: „Ezt lehet így mondani, mint jelzőt, mert Isten minden népnek Istene. Abban a pillanatban, amikor korlátozódik egy népre, akkor nem egyetemes az Isten. Amennyiben egy nép megtapasztalja, hogy vele volt az Isten hányatott történetében, ezért mondhatja ezt, de Isten abszolút egyetemes. A vallásosságnak is egyetemesnek kell lenni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a hívő katolikus adja fel nemzeti kultúráját, hovatartozását… Nekem az Isten igéjét kell hirdetnem. Szerb Antal megmondta, hogy tudjuk, hova fog kilyukadni a pap a beszédben, de arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan. És ez a ’hogyan’ múlik a pap felkészültségén. Megint más kérdés, hogy az idők jeleit értelmezem, benne van az én egyéni életem, felkészültségem, szókincsem, hasonlataim, olvasottságom a szentbeszédben, aminek tisztán a hit letéteményének kell lennie. Még a római pápának sem lehet mást hirdetni, hiszen neki őriznie kell a jézusi tanítást. Nála van a kulcs, de a kulcsot Jézus adta a kezébe, és ez kötelezi.”

A Heti Válaszban (Bálványrombolás 24-26.o.) Jelenits István piarista szerzetes tanár nyilatkozik, aki a közelmúltban az Új Ember-ben válaszolt a világhírű szívsebésznek, Papp Lajosnak, aki „inkvizítori” jeleket vélt fölfedezni a püspöki kar körlevelében. Jelenits István elmondta: „Nem kell falra festeni az ördögöt – emellett próbálok érvelni a feleletként megfogalmazott Új Ember-cikkben is. A professzor szinte megható tisztelettel beszél az egyházról, de némely fogalmat pontatlanul használ. A körlevél akkor lenne inkvizítori, ha azt mondaná: aki ilyen rendezvényen részt vesz, annak többé nincs helye a templomban. Erről szó sincs, a püspökök inkább jó pásztorként figyelmeztetik nyájukat: a különféle pogány vagy ezoterikus, spiritiszta tanok elfogadása nem hozza el azt a beteljesülést, amit az emberek várnak tőle.” Jelenits István az elmúlt tíz évben több tanulmányában is vitába szállt Badinyi Jós Ferenccel, aki azt állítja: Jézus parthus herceg volt. Erről elmondta: „Bibliakutató vagyok, többen kérték véleményemet a kérdésben. Valóban áttanulmányoztam néhány munkát az idézett ’kutatótól’, s rettenetesen sok ostobaságot, sőt hamisítást találtam. A dilettáns bölcsködések nemcsak az őstörténelmet kutatókra, hanem a nyelvrokonokat keresőkre is jellemzőek, s engem ez, mivel nyelvészetet is végeztem, nagyon zavar. A legtöbben mindenfajta képzettség nélkül, hangzásbeli hasonlóság alapján ’találnak’ rokonokat. Ilyen alapon a magyar ház szó a német Hausból származik – vagy fordítva –, mert hasonlítanak, és még ugyanazt is jelentik. Pedig semmi közük egymáshoz… Ha Jézus valóban valamely keleti, iráni eredetű népnél időzött volna, akkor visszatérésekor szemére hányják, hogy mindenfajta gyanús külföldi tanítást akar importálni a zsidók közé. Ehhez képest azt mondták, hogy közülünk való vagy, itt nőttél fel; miért beszélsz szokatlan dolgokat? Nagyon konzervatív volt a zsidó világ: ha valakit idegennek tartottak, azzal nem álltak le vitázni. Jézus nem mondjuk a fény eljövetelét tanította, hanem mindig az Ószövetségből indult ki. Azt mondta: a próféták által már korábban megnyilatkozott Isten üzenetét hozom.” A piarista professzor a nemzeti patológia egyik jelének tekinti, hogy sokan megszállottan keresik a dicsőnek gondolt ősöket: „Ugyanezt látjuk a románok dákoromán-elmélete mögött: a sok kudarcélménnyel terhelt nemzetekben előbb-utóbb feléled a mítoszteremtő igény, de mindez már a XVIII. századtól létezik. Akkor álmodoztak egyesek, hogy mivel az ókori Karthágó Kardhágónak értendő, ezért a punok is magyarok voltak. Sőt, kiderítették, hogy Arisztotelész is magyar, eredeti neve Harisnyás Tóth Illés – a régiek mentségéül szolgáljon, hogy a modern filozófia akkor még nem szabott gátat a képzeletnek.” Jelenits István szerint a vallási szinkretizmus „… tulajdonképpen egy saját vallás felépítését jelenti. Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy a jó Isten nem hiába küldte közénk a fiát. Jézus megváltóként való elfogadása az emberi lét minden területét meghatározza, semmi szükség máshonnan felcsipegetett kiegészítésekre. Diákoknak szoktam mondani: a vasárnapi mise minden mélysége nem derülhet ki egy alkalomból, erre akár tíz év is kell. Egy tortát megkóstolhatok, s eldönthetem, hogy ízlik-e vagy sem; a misével, a hittel ez nem ilyen egyszerű.”

Egyéb témák

Külföldi hírek

A Magyar Fórumban (7.o.) Győri Béla Az egyenlőtlenség hangos botránya címmel méltatja XVI. Benedek pápa 'Caritas in veritate' kezdetű enciklikáját. A cikkíró kiemeli, hogy a Szentatya figyelmeztet: ha a szeretet és igazság fogalomból eltávolítják Istent, akkor e két fogalom teljes mértékben kiürül. Győri Béla emlékeztet rá: „Valaki azt mondta, nem szereti XVI. Benedeket olvasni, mert körülményes és nehézkes az írása. Dehogy körülményes – csak pontos, végtelenül pontos. A szavak méltóságát visszaállítja eredeti hivatásába… Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa szólt a bajokról és a katasztrófákról. Szólt, és idejében a nyilvánosság elé tárta figyelmeztetéseit. Fogadjuk szívünkbe a tanítást.”

A Népszabadság (8.o.) „Popsztár” a német evangélikusok élén címmel számol be arról, hogy elsöprő többséggel választottak női püspököt a Német Evangélikus Egyház élére. Dési András tudósító kiemeli: Margot Kassmann eddig szociális elkötelezettségével és a szélsőjobboldallal szembeni fellépésével tűnt ki. „Az alacsony termetű, vékony asszonyt szinte popsztárként ünnepelték hívei, pedig az élet kemény megpróbáltatásairól beszélt. Arról, mit jelentett megbirkózni a mellrákkal, mennyi fájdalmat okozott a válása.” Dési András emlékeztet rá: az 51 éves Margot Kassmann személyében először került nő a 25 millió német evangélikust tömörítő Német Evangélikus Egyház élére.

Hazai hírek

A Heti Válaszban (22–23.o.) Osztovits Ágnes Boldogok, akik üldözést szenvednek címmel készített összeállítást arról, hogy október 31-én az esztergomi bazilikában boldoggá avatják az 1951-ben vértanúhalált halt esztergomi segédpüspököt, Meszlényi Zoltánt. A szertartást Erdő Péter bíboros prímás és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Kongregációja prefektusa végzik. A cikkíró szerint a katolikus hívek remélik, hogy „ez a kezdet, amely felgyorsítja a kommunista uralom további magyar mártírjainak egyházi elismerését és a múlt feldolgozását.” Osztovits Ágnes kiemeli: „Nem segíti a múlt feldolgozását, hogy a Mindszenty-ügyben nincs egységes álláspont. A hercegprímás igazságának elfogadása ugyanis szembehelyezkedés a Szentszék keleti politikájával, melynek megkérdőjelezhető – sokak szerint elhibázott – voltát Róma még mindig nem ismeri el. És szembehelyezkedés Lékai László bíboros kis lépések politikájával is. Mindszenty boldoggáavatása a szakértők szerint azon áll vagy bukik, hogy a Szentszék miként értékeli konfliktusát VI. Pál pápával. Egyszerűbb kérdés Mindszenty segédpüspökének, Meszlényi Zoltánnak a megítélése: az ő mártíriuma, engedelmessége vitán felül áll. Boldoggáavatásával indul a kommunizmus magyar egyházi áldozatai előtti hivatalos főhajtás és a múlttal való komoly számvetés.”

Ugyancsak a Heti Válasz (Tiszta hangok 53.o.) közli, hogy különleges, CD-melléklettel ellátott gyermekdalkönyvet készít a Helikon Kiadó karácsonyra, melyen neves előadóművészek – Gryllus Dániel, Zubornyák Zoltán és Gerendás Péter – közreműködésével Bródy János dalait éneklik a dévai gyerekek. A gyermekdalkönyvet december 6-án mutatják be a Thália Színházban. A jótékonysági előadáson a CD-n közreműködő gyerekek és művészek lépnek fel. A lap idéz Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének leveléből: „Én nagyon sok mindent elvesztettem a gyerekekért, de úgy érzem, hogy jó vásárt csináltam, és ha újra kellene kezdenem, ugyanezt tenném. A szolgáló szeretet az egyetlen emberhez méltó életforma.”

Magyar Kurír