Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Demokratában (24–25.o.) Sayfo Omar Kapunyitás címmel készített összeállítást annak kapcsán, hogy a közelmúltban a Szentatya által jóváhagyott „apostoli alkotmány” értelmében az anglikánok akár egyénileg, akár csoportosan is csatlakozhatnak a katolikus egyházhoz, úgy, hogy közben megőrizhetik egyes vallási hagyományaikat. A cikkíró leszögezi: „Róma most megnyert egy csatát. Ez pedig határozottan mutatja, hogy a kritikák ellenére XVI. Benedek pápa jó úton jár. Az egyházfő ugyanis felismerte, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodás és így a kiszámíthatóság az, ami az egyház egyik legfőbb vonzerejét jelenti a jelenlegi társadalmi és lelki válsággal sújtott időkben. Vincent Nichols westminsteri érsekkel tartott közös sajtótájékoztatóján Rowan Williams canterbury érsek igyekezett elbagatellizálni a vatikáni döntés jelentőségét. Azonban kár szépíteni: ez az anglikán egyházfő nyilvános megaláztatása volt, hiszen olyan közös közlemény bejelentéséhez asszisztált, amelyben közvetett módon őt magát, illetve az általa képviselt közösséget eretnek minősítették.” A cikkíró emlékeztet rá: a 2002-ben Canterbury érsekévé kinevezett Rowan Williams azóta is válságmenedzseléssel tölti az idejét. „A homoszexuális papok és párok kérdésében Williams igyekszik kiegyensúlyozó erőként fellépni. Nyilatkozatai szerint nem helyesli, hogy homoszexuálisokat is pappá szenteljenek egyházában, a homoszexualitást viszont a mai élet részének tekinti. Épp emiatt bírálják mindkét oldalról: a liberális irányzat számára túlságosan konzervatív, a konzervatívok számára pedig túlságosan liberális. Williams hamar rá kényszerült jönni, hogy lokális alapon szerveződő, anyagilag a központtól független egyházakat a közös történelem és ideológiai kötelék ellenére sem egyszerű feladat egységben tartani.” Sayfo Omar szerint azonban Williams prímást „sok mindennel lehet vádolni, de azzal semmiképp, hogy ne próbálná meg menteni a menthetőt. Idén augusztusban javaslatot tett közös egyezmény aláírására, amelyben a 44 tartomány a Bibliához hű tanításról kötne egyezményt… Kérdés azonban, hogy a tervezett egyezmény beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. A tervezettel Williams csupán időt nyerhet. A canterbury érsek előbb vagy utóbb döntéshelyzetbe kerül: vagy lándzsát tör valamelyik tábor mellett, és ezzel magára haragítja a másikat, vagy pedig lavírozással próbálja fenntartani az egyre inkább csak látszólagos egységet. Előbbi esetben az egyházszakadást kockáztatja, utóbbiban viszont kénytelen lesz végignézni, hogy egyháza egyre inkább elolvad. A gyakorló anglikánok száma – a közel 80 milliós összlétszám ellenére – mára alig haladja meg az egymilliót… Most a római katolikus egyház csípett le egy darabot az anglikánok közösségéből. Később az iszlám és más idegen vallások tehetik meg ugyanezt.”

Ugyancsak a Magyar Demokratában (58–59.o.) S. M. Thomas Tiberius, Franciaországban élő magyar zeneszerző és orgonaművész nyilatkozik, aki eddig 148 orgonaművet alkotott, mintegy ezeregyszáz oldalnyit, és ezzel a legtermékenyebb magyar orgona-zeneszerző. Elmondta, hogy Franciaországban 7727 orgona van, „… de kétszer ennyi lenne, ha nem lett volna a forradalom, amelyben az orgonák felét elpusztították. Ma is pusztulnak, mert nincs elegendő igény a használatukra… A franciák templomba járási adatai ijesztőek. Hivatalos kimutatások szerint a legnagyobb vallás az iszlám. A keresztény vallást egymillió ember gyakorolja a hatvanmillió lakosú országban, de ebbe már azt is beleszámították, aki egy évben egyszer elmegy templomba. Egyébként a többség mindössze kétszer megy el. A leggyorsabban sorvadó mesterség a katolikus papi hivatás, és kezdik eladni a templomokat. Mióta Bordeaux-ban élek, tizenöt templomot adtak el vagy bontottak el, csak a műemlékek maradnak. A katedrálisnak egy évig nem volt papja, mert nem találta; adminisztrátor nyitotta, zárta, mikor kellett. Az egyik templomból előbb garázs lett, szinteket építettek bele, csak a négy falat hagyták meg, aztán átalakították mozivá, a másik templomból nyugdíjasház lett. Ez azért tragikus, mert aki Istenét megtagadja, az maga is elvész. Kell valami, amit tisztel az ember. Ha annak a templomnak a kövét valaki kifaragta, valamilyen céllal tette, az nem egyszerűen műemlék. Már a központban is bontanak. A katolicizmus sorvad, főleg a szerzetesrendek, és Olaszországban ugyanez a helyzet. Egy barátom egyszer azt mondta, olyan ritkaság vagyok, hogy ki kéne tömni szalmával, és mutogatni a múzeumban, hogy itt az utolsó templomi orgonista. Franciaországban a törvény és a közgondolkodás egyházellenes. Budapesten egy orgonaavatásra eljött a kerületi polgármester, ez így természetes, ott egy polgármester nem mer elmenni ilyen eseményre, még egy orgonakoncertre sem, mert olyan erős politikai támadás érné, hogy belebukna.”

A Magyar Nemzet (8.o.) Ortodox expanzió Romániában címmel röviden ismerteti az Egyesült Államok jelentését a vallásszabadság 2009-es helyzetéről, kiemelve: továbbra is akadályozza a román állam a kisebbségi egyházak működését. A dokumentum szerint a 86,8 százalékban ortodox többségű országban a görögkeleti egyház jelentős befolyást gyakorol a politikusokra is, akik közül kevesen mernek az ortodoxok nemtetszését kiváltó intézkedéseket hozni. A jelentés kiemeli a 2008-as választási évet, amikor az egyházaknak kiutalt 200 millió dolláros állami támogatás tetemes részét az ortodoxok kapták.

Hazai hírek

A Népszabadság (3.o.) A szocialistákat továbbra sem érdekli, ki vallásos című összeállításából kiderül: az MSZP annyiban egyetért a népszámlálási törvényt a parlamentnek visszaküldő államfő felvetésével, hogy gyűjtsenek adatokat a fogyatékosokról, de azt továbbra sem szeretnék – bár Sólyom László ezt javasolja –, ha a népszámlálás során az egyházhoz, felekezethez tartozásról is kérdeznének. Ezzel szemben a Fidesz és a KDNP egyetért a köztársasági elnökkel.

A Magyar Demokratában (52–53.o.) Gerhat Petra A tánc nagykövetei címmel készített összeállítást abból az alkalomból, hogy harmincéves a világhírű Győri Balett. Kiss János, az együttes vezetője felidézi, hogy amikor 1991-ben az alapító igazgató, Markó Iván hirtelen távozott az együttestől, lehetetlen helyzetbe hozta őket: „Nagy krízishelyzetben voltunk, Iván letiltotta minden darabját. Emellett még tavasszal megkerestek bennünket a Magyar Katolikus Püspöki Kartól, hogy vállalnánk-e egy előadást az akkoriban Magyarországra látogató II. János Pál tiszteletére. Természetesen igennel válaszoltunk, noha ez eléggé felelőtlen ígéret volt. A pápa tiszteletére létrehozott balett, a Szent Margit-legenda, amelyet a pápai szentmise előtt, nyolcvanezer ember előtt mutattunk be a Népstadionban, végül azonban újjászületésünk első opusza volt.”

Magyar Kurír