Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (27.o.) Fáy Zoltán Békeharc címmel közöl válogatást arról, hogyan reagált a Szentszék arra, hogy Nobel-békedíjat kapott a 2009 januárja óta hivatalban lévő amerikai elnök, Barack Obama. A cikkíró szerint Barack Obamán kívül másokat is váratlanul ért a neki odaítélt Nobel-békedíj. „Köztük lehet a Katolikus Egyház is, amely a Vatikán és Washington közötti vitás kérdések miatt óvatos optimizmussal reagált a díj odaítélésére.” A szerző emlékeztet rá: a Vatikán már Barack Obama elnöki kampánya idején sem rejtette véka alá, hogy számos kérdésben eltérően vélekedik, mint a jelölt. Ráadásul Obama hatalomra kerülése után egyik első intézkedéseként visszaállította a családtervezéssel és terhességmegszakítással foglalkozó nemzetközi szervezetek állami támogatását. A döntésre reagálva Rino Fisichella érsek, az Életvédő Pápai Akadémia elnöke „jóindulatú” nyilatkozatot adott a Corriere della Serának, hangsúlyozva: Obamának minden hangot meg kell hallania, nem csak azokét, akik hatalomra jutva arrogánsan úgy gondolják, hogy élet és halál dolgában is dönthetnek. Fáy Zoltán hozzáteszi: „Pedig a tendencia nyilvánvaló, hiszen a támogatást először Ronald Reagan szüntette meg, Clinton visszavonta elődje rendelkezését, George Bush 2001-ben újból életbe léptette a tilalmat. Vagyis az amerikai társadalmat – és a politikai elitet – erősen megosztó, sarkalatos kérdésről van szó. De az abortuszhoz hasonlóan eltérő a Szentszék álláspontja az azonos neműek ’házassága’ és az embrionális őssejtkutatás terén is. Az előbbi kérdés Obama általi felkarolása egyértelműen szavazat- és támogatásszerző; míg az őssejtkutatást érintő pénzügyi korlátozások megszüntetése – mint azt Rino Fisichelle érsek kijelentette – a gyógyszergyártók pressziójának vagy gazdasági érdekeknek köszönhető. Rino Fisichella szerint Obama rendeletével a politika győzelmet aratott az erkölcs felett. Az amerikai elnök viszont úgy vélte: az utóbbi években az amerikai kormány tévesen állította szembe egymással a tudományt és az erkölcsi értékeket. Nem kétséges, ezek az álláspontok ebben a formában sohasem lesznek összeegyeztethetők” – írja Fáy Zoltán.

Hazai hírek

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (37.o.) Végh Alpár Sándor Köznapló címmel azt állítja, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) újpogánysággal kapcsolatos körlevele „Kereszténységgel összeegyeztethetetlen nézetekről szól… Arról nem olvasni benne: a katolikus papok egy része inkább hivatalnoka, semmint pásztora a nyájnak. Ráadásul félreértik Péter kezében a kulcsot. Az apostol nem a templomok bezárására biztat. Az ellenkezőjére. A mecsetek kapuja nyitva van. A muzulmánok száma nő, míg a keresztényeké csökken. Mohamednek már több mint másfél milliárd követője van… Írországban nem esnek kétségbe, amiért a pogány kelta hagyományok máig elevenek. Vagyis nem másban kellene keresni a hibát. Önvizsgálatra volna szükség: ki kivel tartott és ki mit rontott el 1989 előtt és után. De a leltár sehol. Pedig várjuk. Ahogy a vonzást és a változást is.”

A Magyar Hírlap (9.o.) folytatja az október végén boldoggáavatandó, 1951-ben vértanúhalált halt püspökről, Meszlényi Zoltánról szóló sorozatát. Szőke János szalézi szerzetes, a boldoggáavatandó magyar személyek posztulátora elmondta: a boldoggáavatással az eljárás nem zárul le – így Meszlényi Zoltán esetében sem –, hanem tovább folytatódik a szenttéavatásig. Ennek a megállapításához azonban már a vértanúk esetében is szükség van egy csodára. Páter Szőke János hangsúlyozta: a csodák nem esnek az égből, azokat „ki kell imádkozni.” Ez azt jelenti, hogy a betegnek, családjának, barátainak és ismerőseinek tudatosan kell imádkozniuk a szentjelölthöz, hogy közbenjárására a Jóisten eszközölje ki a gyógyulást. Ennek hitelességét is bizonyítani kell, ami újabb hosszú és részletes procedúra. Nyilatkozik a lapnak Meszlényi Mária, a mártírhalált halt püspök unokahúga is, aki „beszélő viszonyban” van a Jóistennel, „Mária asszony hite csorbítatlan, az élet elszomorító eseményei soha nem keserítették el annyira, hogy szembeforduljon vele.” Meggyőződése, hogy „az ő Zoltán bácsija nemcsak értük, a családért, egyházért, Esztergomért, hanem a magyar hazáért áldozta fel magát.”

A Magyar Nemzetben (Adományok 4.o.) Écsy Gábor, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye igazgatója nyilatkozik, a szegények világnapja alkalmából. Elmondta: az elmúlt tíz hónapban 15 millió forint adományt gyűjtöttek össze. Az összeget a 15 egyházmegye közt osztják szét, hogy segítsék a rászorulókat. Écsy Gábor tényként állapította meg: az elmúlt időszakban érezhetően nőtt azoknak a száma, akik önhibájukon kívül kerültek szorult helyzetbe. Rengetegen vannak, akik nem tudják törleszteni közüzemi tartozásukat, akik állásuk elvesztése miatt kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, és egyre több az olyan nagycsalád is, amelynek a közelmúltban bevezetett különböző megvonások miatt válik egyre nehezebbé az élete. Jelenleg a karitász napi 80-100 főnek biztosít meleg élelmet, s mivel hirtelen lehűlt az idő, az önkéntesek takarókat is szétosztanak a rászorulók között.

A Magyar Hírlap (Visszatalálni Istenhez… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Felekezetek… 3. o.) is beszámolnak arról, hogy ötödször rendezett Van kiút címmel konferenciát a Barankovics István Alapítvány Izraelita Műhelye, a helyszín ezúttal Debrecen volt. Az eseménysorozat célja, hogy felekezeteken átívelő összefogás jöjjön létre egy élhetőbb Magyarországért. A résztvevőket üdvözlő levelében Orbán Viktor Fidesz-elnök azt írta: illő, hogy a vallásos emberek részt vállaljanak a közéletben, a nemzet jövőjéről való gondolkodásban. Jó hír, hogy a hitét egész életükben kőkemény munkával gyakorló emberek meggyőződése minden más tevékenységükre hatással van – írja a pártelnök. A fórumon Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere kifejtette: ahhoz, hogy a kiutat megtaláljuk, először a mai helyzettel kell tisztában lennünk. Hazánk nagyon mély gazdasági, társadalmi és lelki válságban van, melyek közül egyértelműen az utóbbi a legsúlyosabb. Ennek legfőbb oka, hogy a Kádár-rendszerben a viszonylagos nyugalomért cserébe a társadalom cinkosa lett a hatalomnak, amely nem kért mást, mint az emberek lelkét és gerincét. Ez napjainkban is tovább él, a jelenlegi vezető elit pedig személyében is örököse a diktatúrát fenntartó erőknek, csak ma „az egész le van öntve egy piacgazdasági és demokratikus szósszal.” Ennek azonnal véget kell vetni, válaszút elé érkezett az ország. Weisz Péter, az Izraelita Műhely elnöke arról beszélt, nem illúzió a keresztények és a zsidóság közötti béke, mert „közös a prófétai küldetésünk”, és közös az isteni adományunk is, ami a szeretet. Ez utóbbi jelentőségét hangsúlyozta Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke is: „Mivel a közös alapot a szövetségkötő Isten jelenti, nem tolerálnunk, hanem szeretnünk kell egymást, illetve – mivel a Mindenható erre a helyre teremtett bennünket – egységet kell alkotnunk a nemzetben.” Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija arra figyelmeztetett, hogy a sérelmeinket nem szabad latolgatunk. Emlékeznünk kell rá, tanulnunk kell belőlük, ám hangsúlyozásukkal nem szabad identitást alkotni, mert úgy nem lehet közös jövőt építeni. Tőkés László európai parlamenti képviselő kijelentette: „A halál civilizációja helyett az élet kultúráját, a kizsákmányolás helyett az építkezést és a gyógyítást kell erősítenünk. Erkölcsileg is el vagyunk adósodva és sürgősen törlesztenünk kell. Vonatkozik ez a hazaszeretetre, de a cigánysággal és a zsidósággal való kapcsolatra is.” Mikola István volt egészségügyi miniszter a kilábalás lehetőségeiről szólva szintén az egymás iránti felelősség erősítésének nélkülözhetetlenségét említette. Papp Lajos szívsebész professzor pedig figyelmeztetett: mindenekelőtt „vissza kell találnunk Istenhez és egymáshoz”

Magyar Kurír