Napi sajtószemle

A Magyar Demokrata e heti címlapja Kik azok a magyarok? főcímmel és A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele és a nemzeti öntudat alcímmel jelent meg. A lap több oldalas összeállítást készített a témában (26-33.o.) A püspökkari körlevelet gyöngybetűkkel közlik.

Bencsik András főszerkesztő szerint azok, akik eljárnak a nemzeti őstörténet „dicsőséges fejezeteit”, a „szkíta-magyar” múltat felelevenítő rendezvényekre, azokat „fájdalmasan érintette ez a körlevél, ugyanis többségük… nem a kereszténységgel fordult szembe, hanem a manapság globalizmusként leírt civilizációs folyamat egyre elviselhetetlenebb következményeivel”. Bencsik kiemeli: „A pusztító liberalizmus, amely maga alá gyűrte a nemzetállamokat és folyamatosan rombolja a nemzeti identitásokat, nem egy új nacionalizmussal kerül szembe (amit könnyen le tudna győzni), hanem egy másfajta globalizmussal, a pogánysággal. Amit téves volna ’újpogányságnak’ nevezni…, ez az újjászületett pogányság hatja át az iszlámot, ez mozgósítja a nemzeti-szocialista latin-amerikai indián forradalmakat, ez szülte a fekete ellenkultúrát… A pogányok legfontosabb hitelve így hangzik: ami nem erkölcsös, az bűn…. A pogányság újjászületését… nem egy modern vallási fanatizmus váltotta ki, hanem a viszonylagosság okozta káosz elviselhetetlensége, a rend egyre nyomasztóbb hiánya.” A szerző állítja: „Azok az emberek, akik a maguk kreálta ruhájukban, hajukat varkocsba fonva, vállukon egy rekonstruált visszacsapó íjjal és tegezzel elmennek egy-egy találkozóra – mára sok tízezren vannak –, nem egy új vallást keresnek, de nem is egy régit, hanem egészen egyszerűen önmagukat. Hogy végre a saját lábukra állva megérezhessék az anyaföldet és körbetekintve végre megláthassák Istent az állandó, vitathatatlan, örök nemzeti értékek formájában… Van, aki Csíksomlyóra zarándokol, van, aki Bösztörpusztára, és sokan vannak, akik mindkettőre. Õk nem tévelygő bárányok, ők otthontalanok a hazájukban. Szeretnének hazaérni. Papok kellenének, sokan, akik kijönnek a templomból, türelmesen meghallgatják őket, csendesen keresztet vetnek, amikor kicsit vadabb dolgokat hallanak tőlük, és beszélgetnek és beszélgetnek velük. A székelyek Csaba királyfijáról, a kazahok rokon génjeiről, Nimródról és két daliás fiáról, a hatalmas Attila királyról, és igen, Jézusról is, aki a mi Szent Koronánkon nem a Megfeszített Áldozat, hanem a Diadalmas Király. Máriáról, akinek alakjában szelíden beleolvad egy még ősibb, de minden bizonnyal ugyanilyen szeretetre méltó Anya, a Boldogasszony.”

Hankó Ildikó és Kiszely István Keresztény és magyar címmel rámutatnak: „Miután a magyarság nem ismerhette meg őstörténetét, megpróbálja más úton visszaszerezni elvesztett emlékeit. Ebben azonban sem az egyház, sem a tudomány képviselői, sem a politikai elit nem segítik, ezért érthető, hogy itt-ott nosztalgikus, a valóságtól távol eső világot képzel el magának. Ezért soha ne tévesszük szem elől, hogy amint keresztény hit nélkül nem létezik igazi magyarság, magyarság nélkül sem létezik igazi keresztény hit.”

Nyilatkozik a lapnak Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök: „Hosszú évtizedeket élt meg a magyar nép a huszadik században, amikor módszeres propaganda folyt a vallás és azon értékek ellen, amelyek belső tartást adhatnak az embernek. Nemcsak a kifejezett vallásüldözésre kell itt gondolni, hanem arra is, hogy olyan életszemlélet, életvitel terjedt, amely elidegenítette az embereket egymástól, kulturális gyökereiktől és támaszt adó közösségeiktől, és szokásaiktól. Például a családtól, a nemzeti hagyományoktól, erkölcsi értékektől, a becsületes munkától. Most mindezek szomorú eredményeivel küszködünk, erkölcsi válság jelei mutatkoznak. Ilyenkor jelennek meg a hamis próféták, akik kétes elméletekkel, féligazságokkal, maguk által fabrikált vallásos gyakorlatokkal ígérnek megoldást. Az igazi veszély abban van, hogy ismét mellékvágányra terelik az embert, ahelyett, hogy valóban megtalálnák a bajok igazi megoldását. Ez késztette a püspököket arra, hogy világos útmutatást adjanak ebben a kérdésben. Úgy látjuk, hogy a vallásosság vonatkozásában nagy a tájékozatlanság. Ilyen helyzetben könnyen lehet az ember megtévesztés áldozata. Azért veszélyesek a különböző valláspótlékok, mert tévútra vezethetik az embert a vallás, a vallásosság vonatkozásában. Ma is időszerű Pál apostol figyelmeztetése: ’Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják’.” A főpásztor hangsúlyozta: „Van, aki tagadja Istent, így próbál szabadulni tőle, van, aki magának csinál istent, és van, aki megtalálja az igaz Istent… Az egyház alapítójától arra kapott parancsot, hogy hirdesse az evangéliumot. Krisztus tanítása az üdvösség útja, olyan igazságokat, útmutatásokat tartalmaz, amelyek alkalmasak, sőt szükségesek ahhoz, hogy az emberek közössége és természetesen benne az egyes ember jól oldja meg az életét. Az evangélium nem az élettől elidegenítő, hanem ellenkezőleg, az életet jobbító tanítás. Ezért nemcsak a templomban van helye, hanem mindenütt, ahol az életet élik. A vallás és annak tartalma nem magánügy. Természetesen célját akkor éri el, ha az ember megérti, mégpedig jól érti, és azt magáévá is teszi.” Bosák Nándor leszögezte: nemzeti önértékelésünk alapját az adhatja meg, „amit ez a nép ezer év alatt megélt, alkotott, megküzdött itt a Kárpát-medencében. Kultúránk, nyelvünk, népi hagyományaink, viselkedéskultúránk, mindaz, amire szellemi és erkölcsi értelemen hivatkozhatunk, azért ilyen, mert Szent István népünk sorsát összekapacsolta a kereszténységgel. Úgy is mondhatom, hogy a kereszténységgel való találkozás, az evangéliumra alapozott életfelfogás tette alkalmassá népüket, hogy ilyen kultúrát teremtsen. Ez a kultúra bármely néppel összehasonlítva is megállja a helyét. Ez a nemzeti önbecsülésünk igazi alapja. Aki erről eltereli a figyelmet vagy helyette bizonytalan elméletekre, valós vagy vélt pogány szokásokra helyezi a hangsúlyt, és ezektől remél megoldást, még ha jó szándékkal teszi is, akkor is árt. Ebben az érvényben is érvényes Jézus szava: ’az igazság tesz szabaddá benneteket!’ Amikor tehát ezekről a püspökök véleményt mondanak, az egészséges vallásosság és az egészséges nemzettudat védelmében, megerősítéséért teszik.”

Magyar Kurír