Napi sajtószemle

A Népszabadság (Raktárból… 10.o.), a Népszava (Vasari… 6.o.), a Magyar Hírlap (Giorgo Vasari… 15.o.) és a Magyar Nemzet (Giorgio Vasari… 14.o.) is beszámolnak arról, hogy tegnap Zombori István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója bejelentette: minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az intézményben őrzött, Giorgio Vasarinak tulajdonított „Angyali üdvözlet" című olajfestmény valóban az olasz mester keze munkája. Közölte, hogy az amerikai Louis A. Waldman művészettörténész-professzor szakvéleménye szerint a kép a Vatikánban 1570-ben készült pápai szárnyat díszítette. A világhírű Leonardo-kutató vizsgálatai alapján a kép egyértelműen Vasaritól származik. Ezt bizonyítja a New York-i Pierpont Morgan Libraryban őrzött előkészítő Vasari-rajz is, amely a művész négyzetrácsos segédlete a későbbi festményhez. A kutatások szerint az Angyali üdvözletet V. Piusz pápa 1569-ben rendelhette a Vatikánban akkor épülő új épületszárnyba. A képet a pápai lakosztály Szent Mihály-kápolnájába festette a mester. Előrehaladott kora miatt az ott készült freskókat valószínűleg segéde készítette el, de az oltárképet és a kupolát tartó négy oszlopra a négy tondót Vasari festette. A képek a Vatikánban a XIX. század közepéig voltak a helyükön, majd mikor az 1800-as évek közepén beköszöntöttek az új idők, a reneszánsz alkotásokat eltávolították. A főoltár Livornóba került, a négy tondó azonban eltűnt. Ezek egyikéről mostanra bebizonyosodott, hogy Szegeden van. A közgyűjtemény még tavaly hozta nyilvánosságra a hírt, miszerint több nemzetközi szaktekintély úgy véli, a múzeumban őrzött, Angyali üdvözlet című reneszánsz festményt Michelangelo tanítványa, Giorgio Vasari festhette. A kép 1925-ben került a szegedi múzeum tulajdonába, egy gazdag helyi polgár hagyatékaként. A festményt az érdeklődők október 28-ától láthatják a Szépművészeti Múzeumban az itáliai festészet két évszázadának remekműveit felvonultató, Botticellitől Tizianóig című, XV-XVI. századi kiállítás egyik fő darabjaként. A lapok emlékeztetnek arra is, hogy Vasari művészeti írónak is kiváló volt, 1550-ben megjelent, „A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete" című könyve a művészeti irodalom egyik legjelentősebb forrása.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (kivel vitázunk…) címmel reagál arra, hogy a közelmúltban az US Open (teniszverseny) elődöntőjében a huszonkét éves szerb Djokovics mérkőzött a világelső Federerrel. A második játszma végén Federer egy elérhetetlennek tűnő labdát óriási bravúrral visszaütött, a fiatal szerb viszont a hálót találta el, így elvesztette a szettet. Szomorúan ült le a pihenőszékre, keresztet vett, majd égre emelt tekintettel gúnyosan megtapsolta az Úristent, nehezményezve, hogy így kiszúrt vele. Kristóf megjegyzi: „Istennel lehet vitázni, de azt figyelmen kívül hagyni sohasem szabad, hogy az ember mindent a teremtőjétől kapott, s azt, jót, rosszat elfogadni, tudomásul venni kénytelen. Ez az emberi egyenlőség alapja. A pénz, a siker és főként a hatalom ezt szedi el némelyek szeme elől, s hiteti el azt velük, hogy nekik minden kijár.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy Pascal azt írta: a szív érzi Istent, nem az értelem. Továbbá, amikor felteszi a kérdést, hogy mi az ember a természetben, így felel rá: „… a végtelennel szemben senki és semmi, a semmivel szemben minden; félúton van a semmi és a minden között… Isten… végtelen és megfoghatatlan… velünk semmiféle viszonyban nem áll.” Kristóf Attila hozzáteszi: „Pascal persze kölcsönös viszonyra gondol, tehát tagadásával arra, hogy semmiképpen sem befolyásolhatjuk őt, a kegyelmén múlik minden.” A cikk szerzője kifejti: „Sokszor hallani azt az Isten létezését kétségbe vonó érvelést: miképp történhet annyi gonoszság és szörnyűség a földön, ha ő létezik. Erre az egyház tanításában megvan a válasz. Pascal is tudja: Isten számunkra megérthetetlen és megfoghatatlan. Ettől az emberi dilemmától lehetetlen megszabadulni, nincsen más segítség és közeledés, mint a Krisztus általi megváltás. Benne találhatja meg az ember Istent és önmagát.” Kristóf Attila egyúttal arra is figyelmeztet: ne csak bajunkban, hanem jó dolgunkban is érezzük szívünkben Istent. Azt, hogy ez kegyelem-e, mint annyi más adomány, a szerző nem tudja.

Magyar Kurír