Napi sajtószemle

A Népszava (4.o.) Cáfolja a homoszexualitást az egyház címmel közli, hogy tiltakozik a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal a lap szerdai cikke ellen, „amely szerintük azt sugallta, hogy homoszexuális jellegű fényképek készültek Spányi Antal katolikus püspökről” (lásd tegnapi számunkban A Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal sajtónyilatkozata című hírünket – a szerk.) A lap azt állítja: a Székesfehérvári Városi Bíróságról szerzett információkra alapozva közölték a fentieket.

A Magyar Hírlapban (Útban volt nekik, meggyilkolták 9.o.) az 1951-ben vértanúhalált halt és október végén boldoggá avatandó Meszlényi Zoltán azonos nevű unokaöccse nyilatkozik, aki elmondta: a püspök nemcsak a nagybátyja volt, de miután hétévesen meghalt az édesapja, sokat foglalkozott vele és a bátyjával, részt vett a nevelésükben, és anyagilag is segítette az édesanyjukat. A 81 éves mérnökember visszaemlékezései szerint „Sohasem hallottuk politizálni. Egyházi ügyekkel, illetve egyházjoggal foglalkozott. Rendkívül művelt ember volt, öt nyelven beszélt. Amikor visszakerült a Felvidék Magyarországhoz, ő vette kézbe az ottani egyházi ügyeket, legalábbis mi így láttuk. Néhányszor engem is elvitt oda. Mindenáron meg akarta őrizni az egyház önállóságát, meg akarta óvni az állam és az új ideológiai áramlatok beavatkozásaitól. Ezt tudtuk róla. És persze azt is, hogy segédpüspökké választották, noha a pártnak, illetve az államnak egy másik pap volt az úgynevezett jelöltje. Zoli bácsi útban volt Rákosiéknak. Én úgy tudom, hogy egyszer már be is vitték még 1950 nyara előtt, kihallgatták, majd elengedték. Aztán váratlanul megjelent itt nálunk, Gödön, búcsúzni jött, mondta, lehet, hogy sohasem látjuk már egymást. Nemsokára pedig letartóztatták… Nem tudtuk, hogy hová vitték. Azt gondoltuk, hogy Recsken van, mert sok pap oda került. Valójában Kistarcsán volt. Nem hallottunk, nem hallhattunk róla semmit. Azt sem tudtuk, hogy meghalt 1951. január 11-én, ezt sem közölték velünk, illetve a rokonságunkkal. Csak az 1960-as években értesített róla bennünket itt, Gödön egy apáca, bizonyos Teréz nővér. Azért olyan furcsa ez az egész, mert én később dolgoztam Recsken, pontosabban a recski tábor bővítésén is. Mindvégig azt hittem, hogy odabent van Zoli bácsi. Persze kérdezősködni nem mertem, mert akkor nemigen lehetett a politikai foglyok után kutakodni. Ez nemcsak annak lett volna veszélyes, aki kérdez, de annak is, aki után érdeklődnek.” Meszlényi Zoltán elmondta azt is: „Én nem titkoltam semmit. Éppen Recsken történt 1953-ban, hogy be akartak léptetni a pártba. De mondtam, hogy az nem lenne jó, mert én a Meszlényi püspök unokaöccse vagyok. Megdöbbentek, de nem szóltak semmit. Ám ezentúl megszűnt az elvtársozás, még a táborparancsnok is mérnök úrnak szólított… Mindig és mindenütt osztályellenségnek tartottak. Három diplomám van, de sohasem sikerült valahol Gödhöz közel munkát kapnom. Mindig az ország távoli pontjaira helyeztek, úgy jártam haza, úgy láthattam a családomat, mint a híres szabolcsi ingázók. Péntek este jöttem, hétfő hajnalban mentem. Sok helyen kérdezték, hogy rokona vagyok-e a Meszlényi püspöknek. Hát persze, mondtam. Nem lennék igazságos, ha nem említeném meg, azért is pikkelt rám a Kádár-rendszer, mert 1956-ban a miskolci munkástanács tagja voltam. Nem tudták lenyelni. Ez, meg a püspöki rokonság nyilván össze is adódott a fejükben.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (KDNP… 4.o.) beszámolója szerint Nagy Kálmán, a KDNP egészségügyi szakértője egy miskolci fórumon kijelentette: az elkövetkező időszakban az egyházaknak nem pusztán támogató szerepük kell legyen az egészségügyben, hanem részt kell venniük irányításában is. A kórházakban a különböző felekezetek papjai, lelkészei, nővérei szolgálatot teljesítenek, de ennél az egészségügyben több kell. A kereszténydemokraták országgyűlési képviselője leszögezte: mind etikailag, mind pedig a hatékonyságot tekintve az egyházaknak az irányításba való bevonása javítani fogja a helyzetet. A KDNP az egészségügyben új irányítási rendszert képzel el, ennek részleteit később ismertetik.

Magyar Kurír