Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (Életerős népet! 2.o.) Párkányi Szabolcs filmrendező nyilatkozik, aki a Kerkai Jenő jezsuita pap által 1935-ben megalapított KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) tizenegy évéről készített dokumentumfilmet „Adjon Isten!" címmel. A volt pannonhalmi bencés diák emlékeztetett rá: a mozgalom néhány év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert, húsz népfőiskolát alapítottak, és rövid idő alatt félmilliós tagsággal büszkélkedhettek. A mozgalom négyes jelszava – Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart! – kifejezte, hogy az alapítók a tudatlanságban élő embert tartják a legkiszolgáltatottabbnak. Márpedig a XX. század első felében az agrárifjúság igen kiszolgáltatott helyzetben volt, semmiféle törvény nem védte. „A KALOT azonban már megalakulása első éveiben is sikeres bérharcokat folytatott, földosztást követelt. Azáltal, hogy megpróbálta öntudatra ébreszteni a lenézett ’parasztokat’, Kerkai Jenő kivívta a földesurak haragját, de a földosztásra vonatkozó kívánalma egyházi berkekben is rosszallást váltott ki. Úgy gondolta, mindenki igényei és tehetsége szerint kapjon annyi földet, amelynek segítésével gyarapodni tud. A kommunisták megsemmisítendő vetélytársat láttak a KALOT-ban, hiszen a mozgalom éppen azt a nincstelen, gazdálkodó réteget igyekezett fölkarolni – ráadásul keresztény ideológia alapján –, amelyiket ők is szerettek volna megnyerni maguknak… Rákosi Mátyás Kerkait ’kártékony elemnek’, a KALOT-ot veszélyes ellenfélnek tekintette. Maga tiltatta be a szervezetet, arról is gondoskodott, hogy Kerkait meghurcolják, börtönbe zárják. Tíz év után szabadult, segédmunkás lett egy ládagyárban, időskorában pedig abban a szeretetotthonban élt, amelyet a pannonhalmi bencések alapítottak a szerzetesrendekből kiebrudalt egyházi személyek számára. Itt is halt meg 1970-ben, elfelejtve.” Párkányi Szabolcs megemlítette azt is, hogy a rendszerváltozás óta újra létezik a KALOT: „1988-ban II. Rákóczi Ferenc Népfőiskolai Szervezet címen indult, 1992 óta újra KALOT néven működik a mozgalom. Kezdetben sok huzavona, ellenségeskedés nehezítette a testület munkáját, a filmemben nem is esik szó az új KALOT-ról, talán majd egy következő munkában.”

A Magyar Hírlap (12.o.) Önfeladás nélküli megbékélés címmel készített összeállítást arról, hogy megkezdte a felkészülést a jövő esztendőre tervezett Széchenyi-emlékév megszervezésére a Széchenyi Tudományos Társaság, a legnagyobb magyar halálának 150. évfordulója alkalmából. A szervezőbizottság tagja Kállai Csaba, Magyarország cigány vajdája és Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Kállai Csaba elmondta: a magyarországi cigányság vezetőjeként azért vesz részt a Széchenyi-emlékév megszervezésében, mert azt vallja: Magyarországnak összefogásra van szüksége. Kijelentette: „Vannak még értékes emberek, akik úgy gondolják, hogy Magyarország még nem veszett el, és még meg lehet menteni. Nincs akkora feszültség a cigányság és a többségi nemzet között, hogy ezt az országot csak úgy elfelejtsük. Összefogással újra virágzó Magyarországot lehet teremteni.” Erdélyi Géza püspök figyelmeztetett: „Az összmagyarságnak meg kell tanulnia a múltat kutatni, de nem merengeni rajta sokáig, hanem merítve belőle a jövőre kell koncentrálnia. Nos, ez az, ami magunkra hagyatva nem megy, és még inkább nem megy, ha belső viszályok pusztítanak bennünket… Ha a magyar cigány vállalja a magyar sorsot, akkor nincs miről vitatkozni, mint ahogy mi, kisebbségben élők is vállaljuk azt a sorsot, amely a szülőföldünkön ér bennünket. Viszont soha nem tudnánk lemondani arról az örökségről, még a közös érdekekről se, amely mint nemzetet összefog bennünket.” A szlovák-magyar konfliktust illetően a református püspök hangsúlyozta, hogy a Biblia tanítása is a békesség felé vezet minket. Arra a kérdésre, hogy a két nemzet közötti feszültséget napi szinten fenntartó szlovák szélsőséges politikus, Ján Slota hogyan viszonyulhat a Szentírás parancsaihoz, Erdélyi Géza azt válaszolta: „Léteznek olyan emberek, akiket a Biblia sem győz meg, de akkor is meg kell kísérelni a betegek meggyógyítását… A Széchenyi-év szervezői azt szeretnék elérni, ha programsorozatunkban az emberi értékek, s nem a pillanatnyi párt- és egyéni érdekek kerülnének a felszínre. Ha ez sikerül, akkor a Széchenyi-emlékév feltétlenül sikeres lesz.”

Magyar Kurír