Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (40.o.) Fáy Zoltán Sámánvilág címmel reagál a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közelmúltban kiadott körlevelére, amely a liberális relativizmus, az okkultizmus, a spiritizmus és a bálványimádás különböző formái mellett elítéli az ősmagyar újpogányságot is. A cikkíró megállapítja: azt, hogy igen fontos jelenséggel foglalkoznak a magyar püspökök, az is mutatja, hogy szeptember 24-i számában a L’Osservatore Romano is ismertette a körlevelet, részleteket idézve a szövegből. Fáy Zoltán emlékeztet rá, hogy Magyarországon sok tízezer ember vallja az újpogány tanokat, ezért a püspöki konferencia körlevele már nagyon is aktuális volt. A szerző figyelemre méltónak tartja, hogy a társadalmi probléma fontossága ellenére a körlevélnek nem sok ismertetése vagy bírálata jelent meg a magyar sajtóban. Szerinte a legmerészebb megoldást a Magyar Fórum választotta: a teljes terjedelmében közölt körlevélnek ugyanis a szerkesztők a „Mindent elfelejteni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősíti" címet adták. Fáy Zoltán megjegyzi: „A mondat csakugyan szerepel a szövegben, ezért formálisan nehezen támadható a megoldás. Csak éppen az MKPK arra utalt, hogy a kommunizmus igyekezett lerombolni a vallási és nemzeti identitást, a főcím viszont azt sugallja, hogy éppen a körlevél buzdít magyar és keresztény azonosságunk elfelejtésére.” A cikkíró hozzáteszi, hogy ennél sokkal tovább mentek a különféle internetes honlapok, így például az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház nevű szervezet, amely durva hangon támadja a püspöki konferenciát. Fáy Zoltán lehetségesnek tartja, hogy nem csak hazafias buzgalomról és tudatlanságról van szó, hanem „sokkal mélyebb, esetleg üzleti természetű érdekeket sértett a katolikus tanítás tisztaságának megőrzése mellett kiálló püspökkari körlevél.”

A Népszavában (7.o.) Mészáros Tamás Amit látni lehetett volna címmel állítja: hibát követett el a kormány az egyházak támogatásának csökkentését illetően, de „nem azzal, hogy elvett a dotációból – ez nem szorul magyarázatra, ha egyszer mindenütt meg kell húzni a nadrágszíjat. És az egyházak nem is vitatták, hogy részt kell vállalniuk a takarékosságból. Csak azt nehezményezték, hogy előbb kapták meg a számszerű verdiktet, és utána ülhettek le tárgyalni akár az abszolút összegről, akár a kerekasztal megoszlásáról… a tárcaszintű egyeztetés kudarca után a miniszterelnökre hárult a helyzet normalizálása.”

A Magyar Hírlapban (9.o.) Várkonyi Balázs Börtöncsönd Kistarcsán: a hű főpap legyilkolása címmel mutatja be az 1956 után kivégzett Brusznyai Árpád testvérét, a 87 éves Brusznyai József katolikus papot, aki egy börtönben raboskodott a vértanúhalált halt és október végén boldoggá avatandó Meszlényi Zoltán püspökkel. József atya felidézte: Meszlényi Zoltán soha nem tett beismerő vallomást. Nem volt mit. „Bűne csak a végtelen hite, hűsége, állhatatossága volt. A föltárást viszont naponta gyakorolta. föltárta a lelkét. Az Istennek. Ideje nagy részében imádkozott – amikor éppen nem vallatták, nem kínozták, nem verték, nem aprították vadállatias őrei. Lehetősége volt még a cellában állni, éjszaka a deszkapriccsen feküdni, szigorúan hanyatt, karjait kiegyenesítve, a törzs mellett tartva… a kínzás egy formája ez is. És ami a legkegyetlenebb, hogy a rab így nem tudja a kezével eltakarni a szemét. A kétszázas villanykörte fénye pedig átüt a szemhéjon. Az alvás így csak reménytelen kísérlet marad, pihenést csak a tudatkiesés kósza pillanatai hoznak. A legsunyibb megfélemlítési mód volt az első időből, a vallatás, a ’tényfeltárás’ idejéből: éjjel-nappal szólt a hangszóró. Szabályos helyszíni közvetítés volt a püspöki hivatalból. A titkos lehallgató orvfölvétele. Még saját hangomat is visszahallhattam. Hátborzongató cinizmus.” Brusznyai József elmondta azt is: „Esténként imával zártam a napot. És arra gondoltam: hála a Jóistennek, ma nem vertek meg.” Várkonyi Balázs hozzáteszi: „Persze kínozni nem csak veréssel lehet. Azzal is, hogy az ablakon nincs üveg, hogy a rab télen az égre nyitott cellában fagy majdnem halálra. Hogy teljesen elszigetelik a külvilágtól. Hogy nincs kihez szólni. Hogy senki emberfiát, csak elállatiasodott kínzóit láthatja. Noha pár méterre voltak egymástól, Brusznyai József se láthatta soha, egy pillanatra se a szenvedő püspököt, akire kiszabták a legembertelenebb büntetést: a teljes, lélekölő magányt.”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (2.o.) Scipidaes Erzsébet Uram, irgalmazz Dzsinának, Lajosnak és minden Don Boscó-i diáknak címmel mutatja be a Kazincbarcika szegénynegyedében lévő, Don Boscóról elnevezett és a szaléziek által működtetett iskolát, kiemelve, hogy az intézmény „… az utolsó esélyek iskolája…, ahová nemcsak a környékbeli településekről, hanem egész Magyarországról érkeznek a már sehová és senkinek nem kellő diákok… A ’kibírhatatlan-elviselhetetlenek’, a tetemes hiányzások miatt osztályozhatatlannak ítéltek. A zárkózottak, a szeretethiányosak. Amikor még több volt a pénz és az állami támogatás, a tanév az ibrányi táborban kezdődött. Két hét szeptemberi nyaralás, összeszokás, szocializáció. Most marad a csocsó, a pingpong, a rex és a foci. Az iskolában kilenc szakmát tanítanak…, a képzésben a szociális, az érzelmi és lelki szegénység nem akadály.” A cikkíró hangsúlyozza, hogy a hitet „nem lehet kierőszakolni, és a vallásosság a Don Boscóban sem elsősorban a templomba járást jelenti, inkább azt, hogy van remény”. A szerző idézi az indiai Simon atyát, a kazincbarcikai szalézi misszió vezetőjét: „Minden fiú és minden lány jó. De nem azért, mert szép, erős vagy nagyon gazdag. Én jó vagyok belül. Még akkor is, ha valaki az ellenkezőjét állítja. Lehetséges, hogy valami hibát követsz el. De csak a tetted volt a rossz, és nem te magad. Te jó vagy. Don Bosco hitt minden fiú és lány jóságában. Volt egyszer egy fiú, aki mindennap leült a mester mellé. A mester pedig előbb megtisztított egy márványtömböt, azután addig véste, verte és ütötte, mígnem egy nap a kőből gyönyörű angyal lett. És a fiú megkérdezte a mestert: honnan tudtad, hogy angyal rejtőzik a kőben? Mindenkiben ott rejtőzik egy gyönyörű angyal, és mi valamennyien abban próbálunk segíteni, hogy az angyal belőletek is kiszabadulhasson.”

Magyar Kurír