Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (4.o.) Aggódás az emberiségért címmel számol be arról, hogy megjelent XVI. Benedek pápa harmadik, Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) című enciklikája. A tudósító Joó István kiemeli: „Avatott szakértők szerint a 2005-től pápaként működő Joseph Ratzinger szóban forgó munkája olyan igényű és horderejű szociális enciklika, mint XIII. Leó pápa 1891-ben kibocsátott Rerum novarum kezdetű, főként a munkásság mellett kiálló körlevele. A Caritas in vertitate persze nem praktikus megoldások tárháza. Hiszen a katolikus egyház vezetője szerint az egyenlőtlenség botránya, a szociális biztonság csökkenése, a lélektani elbizonytalanodás, a kulturális erózió, az élet tiszteletének hiánya mögött a legmélyebben nem a gazdasági-pénzügyi válság húzódik meg. Korunkban az ember került minden eddiginél mélyebb erkölcsi válságba, alapvető sebzettsége: a bűn következtében.”

A Hetekben (3.o.) Szobota Zoltán A kapkodás ára című összeállítása szerint „Burleszkbe hajló jelenetek színesítik ismét az egyház és állam párbeszédét. A téma a szokásos költségvetési vita, melynél a kormány ezúttal is figyelmen kívül hagyta a felekezetek érdekeit. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor nemcsak a társadalom eddig is karcsú adakozó kedvét törik derékba, hanem az egyházi fenntartású oktatási intézmények működését is ellehetetlenítik.” A cikkíró emlékeztet rá: Semjén Zsolt, a KDNP elnöke már a tanévkezdéskor megkongatta a vészharangot. A politikus „felelősségteljes állampolgároknak” köszönhetően olyan dokumentumok birtokába jutott a nyáron, melyből arra következtetett, hogy a kormány jövőre egy árva fillért sem ad hit- és erkölcstan oktatására, valamint az ötezer lakosnál kisebb településen szolgálatot teljesítő lelkészek jövedelempótlékát is törölni szándékozik. A két tétel összesen ötmilliárd forintot tesz ki évente. A KDNP elnöke a héten lezajlott „menetben” újabb szószegésre hívta fel a figyelmet, amikor leleplezte, hogy a kormány, ígérete ellenére, megváltoztatta a személyi jövedelemadóból egyházaknak felajánlott egy plusz egy százalékos szisztémát is. Idén az összes felajánláshoz még egyszer ugyanannyit adott a költségvetés, jövőre azonban az összes befolyt szja 0,5 százalékára egészítik ki az adófelajánlásokat. Az adófizetők így csak annyit észlelnek a folyamatosan változó támogatási elveket figyelve, hogy bár egyre többet ajánlanak fel, a kedvezményezettekhez abból egyre kevesebb jut el.

Ugyancsak a Hetekben (8–10.o.) Németh Sándor Izrael üdvössége című írása szerint „Jézus Krisztus feltámadását és mennybevételét követően a zsidó-keresztény egyház nemcsak az örökkévalóság színterébe helyezte a megváltói mű folytatását, beteljesedését jelentő eszkatológiai eseményeket, hanem várta azok jelentős részének, így Izrael újjászületésének, megváltásának földön történő megvalósulását is.” A lap főszerkesztője állítja: az egyháztörténelem „egyik legnagyobb botránya pontosan abból fakad, hogy a ’létező kereszténység’ több mint másfél évtizedig teljesen figyelmen kívül hagyta Pál apostolnak a zsidósághoz való helyes viszonyulással kapcsolatos intelmeit, s morálisan, spirituálisan és etnikailag is degenerált, destruktív népként kezelte azt.” Németh szerint nem véletlenül éppen a rómaiaknak írta Pál apostol: „… ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged… Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez” (Róm 11,18–21). A cikkíró úgy látja: „Napjainkban az egész világban legalább akkora zavart, indulatokat vált ki Izrael közeljövőben történő helyreállításának, nemzeti fölemelkedésének a kérdése, mint az I. század közepe táján a zsidóságban a nemzetek evangelizálásának a kezdete. Pedig a világnak nincs oka, hogy féljen Izrael üdvözülésétől, megváltásától.” Németh ugyancsak idézi Pál apostolt, aki szerint Izrael népének felvétele a kegyelembe a világ számára a szabadságot hozza el. Ahogy az említett római levélben írja: „Micsoda lesz a felvételük, hanem ha élet a halálból?” (Róm 11,15). A szerző hozzáteszi: a világ Ádámtól Izrael megváltásáig a halál uralma alatt áll, az emberiség már hatezer éve a halál korszakában él, nem pedig Isten jelenlétében és uralmában, de amikor „eljön Sionból a szabadító, és elfordítja Jákoból a gonoszságokat” (Iz 59,210), „a Messiás lerántja a nemzetekről is a halál leplét Jeruzsálembe való megérkezésekor, fölszámolja annak egyeduralmát és az ádámi világkorszakot, amelyet az összes harc, szenvedés, áldozat árán sem sikerült a történelem során az emberiségnek fölszabadítania a rossz erők uralma alól. A keresztényeknek addig kell hirdetniük Jézus Krisztus evangéliumát, míg Isten országa dicsőségben megjelenik, uralma a földön megvalósul, és beteljesedik az egyház által legtöbbször mondott imakérés: ’Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is’ (Mt 6,10)”.

Magyar Kurír