Napi sajtószemle

A Napi Gazdaságban (2.o.) Korányi G. Tamás A reformátusok módosabbak, mint a katolikusok? címmel készített összeállítást, amelyből kiderül: az szja-t fizető több mint kétmillió magyar közül 790 ezren adták adójuk egy százalékát valamelyik egyháznak. A katolikus egyháznak 2 967 279 ezer, a református egyháznak 1 015 082 ezer, az evangélikus egyháznak 304 569 ezer, a zsidó hitközségnek 76 775 ezer forintnyi támogatás érkezett. A cikkíró rámutat: az adózók 40 százaléka érezte fontosnak valamelyik egyházat támogatni, „ez ugyan nem jelent aktív vallásgyakorlást, ám kétségtelen, hogy az adott egyházzal valamiféle közösségvállalást igen. A katolikusok 61 százalékos aránya nem meglepő – a második világháború előtt arányuk 70 százalék körül járt –, annál inkább a kisebb egyházak, felekezetek több mint 11 százalékos aránya. A számokból kitűnik, hogy az egyes egyházakat preferáló felajánló adózók mennyire tehetősek – vagy legalábbis mekkora összevonás alá eső szja-t fizetnek. A legtöbbet (a felajánlók országos átlagának szinte pontosan a dupláját) a négy zsidó felekezet támogatói fizetik, átlagosan 1 millió 273 ezer forintot, ami nyilván összefügg azzal, hogy valószínűleg náluk a legnagyobb a nagyvárosokban lakók aránya. A reformátusok átlagosan mintegy 25 ezer forinttal több adót fizetnek, mint a katolikusok, az evangélikusok pedig még a reformátusoknál is nagyobb adózók, mintegy évi 50 ezerrel” – írja a szerző, hozzátéve, hogy „itt akár a weberi protestáns etikára is gondolhatunk.” A cikkíró meglepőnek tartja, hogy a negyedik legnagyobb támogatottságot elérő Hit Gyülekezete (58 595 ezer) támogatóinak alacsony az átlagos adóterhe. Egy átlagos „hites” mindössze 350 ezer forint szja-t fizet, alig több mint a felét a felajánlók átlagánál, és alig több mint a negyedét a zsidó hitközségeket támogatók adójánál. A szerző szerint azonban elhamarkodott következtetés lenne, hogy a Hit Gyülekezet tagjai szegényebbek, mint a többiek, vagy netán az adómoráljuk rosszabb. „Körükben valószínűleg magasabb az egyéni vállalkozók aránya. Ugyancsak merész lenne kijelenteni – bár a számok alátámasztani látszanak a tételt –, hogy az egyházak helyett a költségvetést támogatók (az ’ateisták?’) gazdagabbak a hívőknél, ám tény, hogy fejenként ötvenezer forinttal több az átlagos adóterhük” – írja Korányi G. Tamás.

A Népszabadságban (8.o.) Csordás Lajos Pusztulnak a falusi templomok címmel fel a figyelmet, hogy a hazai templomok egy része védett érték, műemlék. „A nemzet önazonosságát őrzőkre időnként jut felújítási keret, a pusztuló falvakban lévő épületek azonban sorsukra maradnak… Az elnéptelenedő kistelepüléseken további gond még a vagyon- és közbiztonság szinte teljes eltűnése is, a templomok sok helyen állandó fosztogatásnak vannak kitéve.”

A Magyar Nemzetben (15.o.) Tölgyesi Gábor Rejtett értékek és szakralitás címmel ad előzetest a mától vasárnapig tartó kulturális örökség nevű rendezvényről, kiemelve, hogy az idén a szakrális terek kerülnek előtérbe, „háromszáznegyven egyházi épületet mutatnak be három nap alatt. Ehhez kapcsolódik szombaton a Templomok éjszakája program is, amelyben főként fővárosi templomok vesznek részt koncertekkel, kiállításokkal: a Belvárosi ferences templomban például este fél nyolctól éjfélig lesz maratoni orgonakoncert, a harmadrendi ferences zeneszerző, Olivier Messiaen tiszteletére. Még több helyszínen, sokszínű programkínálattal szombaton kezdődik és jövő vasárnapig tart a szakrális művészetek hete: a hit táplálta művészetet koncertek, színházi előadások, kiállítások, filmvetítések mutatják be az egész országban.”

Magyar Kurír