Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (32.o.) Fáy Zoltán Az ember helye címmel emlékeztet rá, hogy augusztus 26-án, Castelgandolfóban tartott audienciáján XVI. Benedek pápa katekézisében a teremtett világ megóvásáról beszélt, majd augusztus 31-én az Úrangyala-imádság után visszatért e témára. A cikkíró figyelmeztet, hogy a környezetvédelem problémája egyre aktuálisabb, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felelősségünk a teremtett világért című körlevele, amelynek angol fordítása a közelmúltban jelent meg, a lehető legjobbkor készült el.

A Magyar Hírlapban (Újabb…2.o.)  Erdő Péter bíboros prímás elmondta, hogy október 31-én az esztergomi bazilikában kerül sor Meszlényi Zoltán vértanú boldoggáavatására.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Ferencesek tanévnyitója… 9.o.) a Ferences Sajtóközpontra hivatkozva közli, hogy az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium az előző tanévben Nyíri Róbert bajnai plébános kérésére kihelyezett felnőttképzés keretében gimnáziumi esti tagozatot indított a Komárom-Esztergom megyei településen elsősorban – de nem kizárólag – cigányok számára. Az első tanév tapasztalatait hasznosítva a most kezdődő iskolai évben Nagysápon is indítottak osztályt a ferences atyák. Tavaly Bajnán a heti 19 órás oktatásba 43 tanuló kapcsolódott be. A tanév végén 23-an kaptak 9. évfolyamos bizonyítványt. Többségükben nők, asszonyok, ami azért is érdekes, mert az esztergomi ferences gimnázium „fiúintézmény”, vagyis az iskola történetében először kaptak bizonyítványt nők. Tokár János ferences atya, igazgató elmondta: „Az órák hangulata nagyon jó volt. Egészen más felnőtteket tanítani, mint gyerekeket: mindegyiküknek kiforrott látásmódja van, élettapasztalattal rendelkeznek. Persze mindnyájan dolgoznak, és így vagy késnek, vagy korábban el kell menniük, néha a pici baba is ott van egy-egy órán. Dinamikus munka folyt. A növendékek többsége cigány, akiket határozott integrációs törekvés jellemez, a többiek nyitott, befogadásra kész társaság.” A cikkből kiderül az is, hogy a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője – a cigány integrációs program keretében – szerződést kötött a megyei rendőrkapitánysággal, hogy a bajnai gimnáziumi tanulók közül hetet az érettségi megszerzése után beiskoláznak, és a rendőrség munkát ad nekik. Nagysápon élénk az érdeklődés, hatvanan jelentkeztek a most induló 9. osztályba, többségük roma származású.

Szintén a Magyar Hírlapban (9.o.) Kacsoh Dániel Járdánházáról reményt üzennek címmel készített összeállítást annak kapcsán, hogy 150 esztendős a járdánházai Kisboldogasszony-temploma, s az évforduló alkalmából a hétvégén jubileumi búcsút és ünnepségsorozatot tartanak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. Szűcs Zoltán plébános elmondta: mindezzel a reményt kívánják üzenni egy reménytelen korban, a templom ugyanis ma is azt hirdeti a világnak: egyedül Krisztussal érdemes élni. Ez manapság korántsem evidencia, s ez elsősorban a több mint negyvenéves kommunista rezsim következménye, a rendszerváltozás óta pedig csupán annyi változott, hogy a kommunizmus összekeveredett a liberalizmussal. Ennek az elegynek az eredménye pedig a lassan mindent elárasztó és tönkretevő közöny. Zoltán atya kifejtette: „Nem nehéz észrevenni, hogy az úgynevezett liberalizmus az értékekkel helyezi szembe magát, a legrosszabbat hozza elő az emberekből. Könnyebb ugyanis rombolni, mint építeni. Az abortusz pártolásával az új életek születését akadályozzák meg, amely Magyarország esetében hamarosan katasztrófához vezethet, tekintve a demográfiai lejtmenetet. Az eutanázia elfogadása vagy az egészségügyből történő pénzkivonás pedig azt üzeni, nincs szükség a beteg és idős emberekre, csupán terhet jelentenek a társadalomnak. Találóan fogalmazott erre vonatkozóan II. János Pál, amikor a halál kultúrájáról beszélt.” Szűcs Zoltán elmondta azt is: elfogadhatatlan az az érvelés, hogy a szent épületek felújítására szánt anyagi forrásokat másutt hasznosabban is fel lehetne használni. Állami támogatást még egyáltalán nem kaptak, de ezt nem tartja meglepőnek. A plébános emlékeztet rá: „Jézus Krisztus a saját tanítványaival szemben is a lábára drága olajat kenő asszonynak adott igazat. Az aggály tehát nem újkeletű, hanem kétezer éves, ám a Megváltó már akkor egyértelműen állást foglalt: nem felesleges az Úr dicsőségének hirdetésére áldozni. Azoknak sincs igazuk, akik úgymond a maguk módján hisznek, ugyanis Jézus közösségi létben képzelte el a kereszténységet. Nyilvános működésének kezdetén, amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, első dolga volt, hogy közösséget teremtsen, tanítványokat gyűjtsön maga mellé. Aki csak egymaga imádkozik otthoni magányában, nem lehet képes tanúságot tenni a megváltásról. Ráadásul sokkal inkább ki van téve mindenfajta téves nézet hódításának. A papok som vonulhatnak ki a környezetükből, ők ugyanis hivatásuk mellett állampolgárok is. Ebből következik, hogy kötelességük szót emelni az egyház által képviselt értékek védelmében, még ha ezzel kivívják is egyesek nemtetszését.” Szűcs Zoltán vallja: a krisztusi örömhírt alázattal, de az örök értékek melletti határozott kiállással kell hirdetni.

Ugyanitt (Katedrálisok… 15.o.) Bubnó Tamás, az immár tizenegyedik alkalommal megrendezendő Magyarok Nagyasszonya Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál fő szervezője, a Budapesti Énekes Iskola művészeti vezetője, énekművész nyilatkozik, aki elmondta: „A legnagyobb vonzerőt minden bizonnyal a párizsi Notre-Dame kórusa jelenti majd. Francia nagyegyüttes első ízben szerepel a fesztiválon… A nagykatedrális-kórusok sajátos kultúrát képviselnek az egyházi zenében. A Notre-Dame de Paris kórusa olyan hagyományt képvisel nyolcszáz esztendeje, ami – különösen az első négyszáz évben – meghatározó Európa életében, művelődéstörténetében. Híres franco-flamand szerzőket adott a világnak, és kialakította az úgynevezett Notre-Dame-stílust, amelyről a koncertet megelőző napon külön zenetörténeti előadást tart a téma szakértője, Mezei János kollégám, a Budapesti Énekes Iskolában. A Notre-Dame-stílus időben jól körülhatárolt korszakot jelent a zenében, két emblematikus alakja Perotinus és Leoninus, de a párizsi székesegyház a későbbiekben is erősen ragaszkodott a franco-flamand hagyományhoz: az első négyszáz éves periódus tehát nemcsak a katedrális-éneklés, hanem az egész európai kórusművészet alapja lett. Ezért is nagyon örülünk annak, hogy műsorukon mindenek előtt, a nagy klasszikus vokál polifonisták szerepelnek. A kórust Lionel Soow vezényli, aki fantasztikus eredményeket ért el a párizsi katedrális megannyi énekkarának irányításában. Nemcsak a vasárnapi nagymisén remekelnek, hanem megtalálta a kóruséneklés helyét a templom hétköznapi koncertéletében is.”

Bubnó Tamás elmondta azt is, hogy Liszt Ferenc egyházzenei műveinek eddig 15 százalékát vették fel eddig, „férfikari művei pedig teljességgel hiányoznak. Holott Dukay Barnabás szerint is a 19. század egyik legzseniálisabb egyházi szerzőjének is számít. Most, hogy az első korongot fölvettük, látom, hogy miért nem rögzítették eddig: mert annyira nehéz. Liszt virtuóz zongoraművészként nem törődött azzal, hogy vokálisan nyaktörő szólamokat ír emberi hangra. Ám a muzsikája elementáris. A Szent Efrém Férfikar előadásában Liszt férfikari miséjének ismeretlen ősváltozata hallható október 8-án a budapesti Szent Ferenc sebei templomban.”

Magyar Kurír