Napi sajtószemle

A Népszabadság (Semjén… 2.o.) és a Népszava (Istennel … 2. o.) is idézik Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, aki tegnap az MTV Ma Reggel című műsorában közölte: az új alkotmány első mondataként szerepeltetné a Himnusz első sorát: „Isten, áldd meg a magyart…” „… ez a mondat mindenkit magában foglal, azokat is, akik az értékeket az Úristenből vezetik le, és azokat is, akik az igazság, a jóság, a szépség értékeit más szempontok, értékek alapján keresik.” A KDNP elnöke azt is fontosnak tartja, hogy a Szent Koronára és a magyar történelemre is megfelelő hivatkozás legyen az új alkotmány preambulumában

A Népszabadság (Jött ránk…” 4.o.) beszámolója szerint Tétényi Éva, Esztergom új polgármestere – aki az október 3-ai önkormányzati választásokon 30 százalékkal több szavazatot kapott, mint az eddigi városvezető, a fideszes Meggyes Tamás – szentmisét ajánlott fel azért, hogy a város békés jövő elé nézzen. A képviselőtestületben ugyanis kétharmados többsége van a Fidesz-KDNP-nek.

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (3.o.) Lőcsei Gabriella Szerzetesek a forradalomban címmel hívja fel a figyelmet, hogy az Orbán Ágnes rendezte Talentum című sorozat bemutatja Galambos Iréneusz bencés szerzetes tanárt, aki az 1956-os győri forradalmi eseményeknek volt nagyhatású szónoka és karitatív segítője. A kommunista hatalom még az 1950-es évek elején megpróbált békepapot faragni belőle, de ő nemet mondott. Emiatt „elzavarták” szolgálati helyeiről, ám ő így is ledoktorált, s 1953-ban a győri bencés gimnázium tanára lett. 1956-ban ő csendesítette le a városháza előtt tüntető tömeget. A világlapok címlapon hoztak fotót róla, s emiatt menekülnie kellett az országból. Így kívánta egyházi elöljárója is, a fotóval nemcsak önmagát, de szerzetestársait is veszélybe sodorhatta volna. Ezután Burgenlandban lelkipásztorkodott. A cikkíró kifogásolja, hogy Orbán Ágnes filmjében ez az epizód nem szerepel hangsúlyosan, a Galambos Iréneusz által Burgenlandban megrendezett ’56-os emlékkiállításról pedig egyetlen szó sem esik, pedig hosszú időn át ez minitárlat volt az egyetlen Közép-Európában, és talán az egész világon is, amelyik az 1956-os forradalmat öregekben és fiatalokban egyaránt képes volt hitelesen felidézni. Lőcsei Gabriella a piaristákat is megemlíti, és a vészhelyzetben is jövőt építő tevékenyégnek nevezi, hogy a rend vezetői – köztük Sík Sándor rendfőnök – a gondjaikra bízott papnövendékeket nem engedték ki az épületből, ezért tartották meg nekik „még fegyverropogástól hangos reggeleken is” a tanóráikat. A sebesülteknek, a haldoklóknak lelki vigaszt nyújtani s temetni csak a már felszentelt szerzetesek mehettek ki, főleg a bencések. „Sík Sándorék ’56-os szigora – ma már tudjuk – nem volt hiábavaló, a forradalom napjaiban rendházukba zárt fiatalok vitték tovább a piarista szerzetesrendet és a jó hírű pesti piarista iskolát. Az persze, már egy másik film témája lehetne, hogy az ily módon át-és megmentett pap tanárok miként tudtak sáfárkodni mások áldozata árán, mondhatni, ajándékba kapott hivatásukkal” – írja Lőcsei Gabriella.

Magyar Kurír