Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (4.o.) Sinkovics Ferenc Pócspetri, az élő emlék című riportjában felidézi: 1948-ban központi utasítás kötelezte arra Pócspetrit, hogyegyházi iskoláját „ajándékozza” az államnak . „Asztalos János atya a szószékről kiáltott nemet, felébresztve ezzel a falu lelkiismeretét és haragját is. 1948. június 3-án a Jézus szíve litánia után a községháza elé vonultak a megmérgesedett petriek. Magas rangú bizottság intézkedett odabent, amely épp azért jött, hogy államosítsa az iskolát. Az épületet rendőrök biztosították, ketten közülük megpróbálták hátrébb szorítani a már kiabáló tömeget. A dulakodásban az egyik rendőr kibiztosított puskája a lépcsőhöz ütődött, és elsült. A golyó megölte a férfit.” Ismeretes, hogy az ÁVH Királyfalvi Miklósra, Petri segédjegyzőjére akasztotta a gyilkosság vádját, bár több tanú szerint ott sem volt, épp a községháza másik oldalán tartózkodott. Az ávósokat azonban ez nem érdekelte, „Petriből gyilkos falu lett, Királyfalvit pedig kivégezték. Rákosiék szerint mindenképpen járt neki a kötél, elvégre a Horthy-hadsereg tisztjeként harcolt. Úgy tudni, a vizsgálatot személyesen Rajk László belügyminiszter vezette a helyszínen, de megjelent ott Kádár János is. Pócspetri a gyilkosságoktól sem visszarettenő klerikális reakció szinonimája lett. Az a véletlen lövés pedig a startpisztoly hangja az egyház és a kereszténységhez kötődő tradicionális életforma szétzúzására.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (9.o.) Apáti Miklós A panelvilág hitterjesztője címmel emlékezik a pünkösdfürdő-békásmegyeri Boldog Özséb-templom építtetőjére, Antal Jánosra, aki január 7-én visszaadta lelkét Teremtőjének. János atya keresztelte meg annak idején a szerző ikerfiait, és lelkivezetője volt Czakó Gábor írónak. Apáti hangsúlyozza: „Ahhoz, hogy Békásmegyeren és környékén valódi közösség jöhessen létre, olyan ember kellett, mint János atya. Az éles eszű, paraszti szülőktől származó, mély érzésű, nagyon empatikus János atya a lakótelepi, gyökértelen embereket képes volt meggyőzni arról: a templom felépülése fontos, de a templom szó közösséget is, dombot is jelent, ahol a jó erők összegyűlnek és hatni is képesek.” Czakó Gábor elmondta: „A halál átruházhatatlan élmény. De János atya alakja – és a Boldog Özséb-templom is – nemzedékek emlékezetében marad fenn. Különös képessége volt a gyerekekhez szólás tudománya. ’Édes Jézus, ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas!’ Aki ilyen asztali áldást képes mondatni egy gyerekkel, az nem felejtődik el soha. Hiszen éhesek vagyunk mindannyian, ha másra nem, a szeretetre.”

Nyilatkozik a Magyar Hírlapnak (Utat lelni… 9.o.) Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, aki a Sziget fesztiválon részt vett az ökumenikus KözösPont sátor munkájában. Elmondta: „Érthetően, a saját problémáikon keresztül kell megfogalmaznia az egyházaknak a Biblia üzenetét a fiataloknak. Ehhez személyes kapcsolatra van szükség.” A Szigeten a cél az volt, hogy „a keresztény üzenetet a szórakozni vágyók között megfoghatóvá tegyék.” A püspök szerint a fiatalok többsége idegenkedik a kötöttségektől, a felülről irányítástól, hisz Istenben, de csak a „maga módján”, ugyanakkor keresi a személyes kapcsolat lehetőségét kínáló kisebb közösségeket. Steinbach József kifejtette: a felnőttkorba lépő nemzedék tagjai tükröt tartanak az egyházak elé, épp ezért központi kérdés, hogy a történelmi felekezetek miként találnak utat ebben a megváltozott világban élő generációhoz. A fiatalok alapvetően nyitottak a lelki tanácsokra, de azt tudomásul kell venni, hogy „nem beszélik a tradicionális egyházi nyelvet”. Az sem mellékes, hogy egy vallástalan környezetben felnőtt nemzedék gyermekei, ez is kihat a felekezetekhez való viszonyukra. A református püspök fontosnak tartja, hogy a keresztény egyházak „elfogadják ezt a helyzetet, és szeressék a sokszor őket elutasító fiatalokat, utat találjanak hozzájuk. Õszinte odafordulással kell a tudtukra adni, hogy az élet több annál, mint amennyi manapság látszik belőle. Nem mellesleg: örökké tart. Ehhez nem a tradíciót kell erőltetni, az úgyis ’jön magától’, ha a valódi boldogságot jelentő értékeket elfogadja a globalizmus multikulturalizmusa által befolyásolt, ám az élet értelmét kereső fiatal.”

A Magyar Nemzet (Konferencia… 2.o.) közli, hogy Kálvin János reformátor születésének 500. évfordulója alkalmából a Károli Gáspár Református Egyetem doktori kollégiuma és a Kálvin-emlékbizottság hétfőtől Budapesten ünnepi ülést és konferenciát rendez. Az évfordulót a protestánsok a világon mindenütt Kálvin-évként ünneplik.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (21-24-25.o.) Keleti áramlat címmel többoldalas összeállítást készített arról, hogy a lakosság heves tiltakozása ellenére iszlám központ létesülhet Újbudán. A környéken élők azt állítják: nem a muszlimokkal, hanem a túlzsúfoltsággal van bajuk. A lap szerint azonban a tervezett beruházás jelzi, hogy az etnikai alapú blokkosodás problémájával a nyugati nagyvárosok után lassan Budapestnek is szembesülnie kell. Nyilatkozik az újságnak Jakab György, a Magyar Iszlám Közösség imámja, aki állítja: az iszlám vallást követni és magyarnak lenni összeegyeztethető fogalmak. „Nem véletlen, hogy a mecsetünk előterében van egy olyan zászló, amelyen a nemzeti trikolórra felkerült egy fekete félhold és a Magyar Iszlám Közösség felirat. Az iszlám nem úgy egyetemes, mint a katolikus kereszténység, mely nemzeti és etnikai szempontból is sokáig lépett fel egységesítő törekvésekkel. Az iszlám megőrzi a nemzeti kultúrákat, és a hazaszeretetet vallási kötelességgé teszi… Aki tudja vállalni az iszlámot normális módon, ahhoz normálisan fognak viszonyulni. Aki potenciális ellenfelet lát a környezetében, az azt fogja viszontlátni. A görög-zsidó-keresztény gyökerek mellé nyugodtan odatehetjük a kultúra iszlám gyökereit, vagy ha más oldalról nézzük, az arabok nemcsak lefordították és megőrizték a görög filozófia vívmányait, de be is építették az általuk létrehozott gondolati struktúrákba. A zsidó és keresztény kultúrának ugyanaz lenne az alapüzenete, mint az iszlámnak: egyetlen Isten van. Emberek, ezt az Istent imádjátok! A gond sokkal inkább az, hogy ma globalizált nyugati kultúra van, amely partvonalon kívülre szorította az összes vallást. Nemcsak az iszlámot. Mi, muszlimok igazán boldogok lennénk, ha valóban keresztény országban élnénk, ahol a keresztény erkölcs lenne a mérvadó. Ezzel szemben azt látjuk, hogy szekularizált hazánkban a kereszténység is áldozattá válik.” Az imám leszögezte: „A nemzeti nem feltétlen keresztény. Ha azt nézzük, hogy a komoly magyar vallásgyakorlók milyen számban vannak, akkor megkérdezem halkan: kit nevezhetünk kereszténynek? Az azonban tény, hogy amikor próbáljuk kideríteni, honnan jön az iszlamofób támadás, amely minket ér, akkor szinte mindig a baloldallal találjuk szembe magunkat.” Jakab György szerint „kell, hogy legyen olyan politikai erő, amely megfelelő gazdasági alternatíva mellett olyan erkölcsiséget kínál, amely vállalható számunkra. Erkölcsiségen azt értem, hogy támogatja a többségi nemzetet és annak boldogulását, valamint támogatja, hogy egészséges és normális körülmények között nevelhessük a gyermekeinket: lehessenek távol azoktól a dolgoktól, amelyek erkölcstelenek és az iszlám szerint tiltottak. Abban is biztosak vagyunk, hogy megújhodásra lenne szüksége az országnak.”

Magyar Kurír