Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (3.o.) Az uralkodás szolgálat főcímmel és Erdő Péter: Mi a szolidaritást és a szeretetet igyekszünk képviselni alcímmel tudósít a budapesti és a győri Szent István-napi ünnepi szertartásokról. A polgári napilap kiemeli, hogy a fővárosi Szent István-bazilika előtti téren bemutatott ünnepi szentmisén Joachim Meisner, Köln érseke emlékeztetett rá: „Olyan európai nemzetté vált Magyarország a Szent István plántálta keresztény hit által, amely az evangéliumot mélyen kontinensünk szívébe véste.” Az orgánum felhívja a figyelmet arra is, hogy a szertartást bevezető Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek a hazai fonák politikai jelenségekre célozva elítélte mind a bizonyítatlan vélekedésekre támaszkodó rasszistázást, mind pedig a történelem során pusztítónak bizonyult erőkkel való cimborálást. „Mi a szolidaritást és a szeretetet igyekszünk képviselni” – idézi a lap a magyar katolikus egyházfő. A Magyar Nemzet beszámol arról is, hogy Veres András szombathelyi megyéspüspök a győri ünnepi ökumenikus igeliturgián így fogalmazott: „Szent István az uralkodást nem méltóságnak, hanem szolgálatnak tekintette: de vajon olyan emberek vezetik-e ma népünket, akik az erények gyakorlásában élen járnak? Látnunk kell, mi történik velünk és körülöttünk ma, amikor családok kerülnek utcára csak azért, mert a bankvilág vezetői nem tudnak megálljt parancsolni gátlástalan harácsolási vágyaiknak. Vérlázító, hogy akiknek kötelességük volna ennek gátat vetni, semmit nem tesznek.”

A Magyar Hírlap (3.o.) Minden magyar érezze magán államalapító királyunk tekintetét címmel idézi Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt, aki az ünnep alkalmából bemutatott szentmisén azt mondta: „Szent István lábnyoma ma is itt van közöttünk, minden magyar embernek magán kell éreznie a tekintetét, mely szigorú, ugyanakkor óvó, méltóságos.” A főpásztor a lapnak adott rövid nyilatkozatában kiemelte: első királyunknak biztos értékrendje volt, a jót és a rosszat egyértelműen szétválasztotta egymástól. Példája azt is üzeni nekünk, nem hagyhatjuk elveszni a megtartó erőt képviselő hagyományainkat. „Szent István bizonyosan segíteni fog, hogy a dicső múlt egy olyan jövőbe vezessen bennünket, melyben hazánkat Európa értékes tagjaként ismerik el” – mondta Spányi Antal.

A Magyar Nemzet (Vörösmarty… 14.o.) beszámol arról, hogy a Vár című irodalmi és közéleti folyóirat szerkesztősége, a Magyar Írószövetség és a Fejér megyei önkormányzat Spányi Antal székesfehérvári püspök védnökségével Fejér megye ezeréves fennállásának évfordulójára az év elején versírópályázatot hirdetett. A díjakat augusztus 16-án adta át Spányi Antal a Szent István Művelődési Házban. Az egyik díjat az ötvenéves Oláh András költő kapta, akinek munkásságát a lap röviden bemutatja.

A Magyar Hírlapban (14.o.) Kertész Tivadar Mária Ne féljetek! címmel felhívja a figyelmet, hogy ez a felszólítás a Bibliában 365-ször szerepel, így mindennapra szól. A gyémántmisés pap felidézi, hogy egy hajszál mentette meg 1944-ben egy ezerkilós amerikai bombától. 1956-ban tíz évet kapott összeesküvés hamis vádjával egy Jónás nevű bírótól, aki a tárgyaláson az atomháború hívének titulálta őt egy nála talált írás alapján. Hiába tiltakozott, a bíró az ülnökkel olvastatta fel újra a szöveget, „és újra kicsavarta” a mondanivalóját. Tivadar atyának ekkor Jézus jutott az eszébe: ne gondolkodjatok a bíróság előtt arról, hogy mit mondjatok. S akkor ő olyat mondott, amit soha nem gondolt: „Olyan ez, mintha én a Bibliából idéznék, amelyet Isten szavának tartok, s bebizonyítom belőle, Isten szavából, hogy nincs Isten! Mert az oktalan szívében mondja: Nincs Isten! Ha a mondat egyik felét elszakítom a másik részétől, akkor az ellenkezőjét is bebizonyíthatom.” Tivadar atya felidézi: „Válasz nem volt, hanem Jónás összecsukta az iratokat, és szünetet rendelt el. És hárman kaptunk 18 évet. A bíró a forradalmi események közben főbe lőtte magát, hogy fel ne akasszák. S én, aki a második börtön után 14 évig fizikai dolgozóként gyakoroltam a munkás életet a gyógyszergyárban, ma drogos fiatalokkal foglalatoskodom, vigaszra, segítségre szoruló öregeknek istápolója vagyok. Haldoklóknak, betegeknek szolgáltatok szentséget úton-útfélen, az élet igéjét és kenyerét osztogatom 84 évesen… És megbocsátva fogok az ellenséggel kezet, mert ő is Isten gyermeke.”

A Magyar Nemzet (Bokrétaünnep… 14.o.) közli, hogy adományokból, társadalmi összefogással épülő ökumenikus templom bokrétaünnepét tartják vasárnap Magyarföldön, a harmincnégy lelket számláló Zala megyei településen. A templomot a tervek szerint jövő pünkösdkor szentelik fel, az építkezés magánszemélyek, vállalkozások adományaiból és egy bank milliós nagyságrendű támogatásával folyik, nap mint nap 12-15 önkéntes segítségével.

Magyar Kurír