Napi sajtószemle

A 168 Órában (Elfelejtettünk ünnepelni… 18-19.o.) Snell György, a budapesti Szent István-bazilika plébánosa nyilatkozik államalapító királyunk ünnepe alkalmából. A lelkipásztor kifejtette: a kereszténység ára mindig az volt, hogy az embernek saját gyökereivel kellett szakítania a megújulás érdekében. „Elég Szent Pál apostolra gondolni, aki maga mondja: saját fajtámat messze fölülmúltam a vallás buzgó gyakorlásában. Amikor aztán Krisztust választotta, el kellett felejtenie a múltját. Sokszor mondják István királyról, hogy döntéseiben politikai szempontok vezérelték. Biztosan. De elsősorban keresztény volt. Hitből fakadó meggyőződés szerint intézte a politikumot, s így nem a keleti, hanem a nyugati egyházhoz kötötte az országot. Keveset beszélünk arról, hogy imádságos emberként élt. Pannonhalmára rendszeresen járt imádkozni, egy feljegyzés szerint megesett, hogy fiával, Imrével is napokat töltöttek ott, és ő maga oktatta neki a keresztény hitet.” Szemben Krug Emília interjúkészítő állításával, Snell György úgy véli: a magyar katolikus egyház tagjai nem köteleződnek el pártok, politikusok mellett: „Mennyire lennék keresztényi, ha azt mondtam volna magának, hogy mivel a 168 Óra nem konform a katolikus egyház számára, nem adok interjút? Szerintem mindenkivel szóba kell állnom, hiszen az üzenetem is valamennyi emberhez szól… az egyház nem szent tagjaiban. Mi beszélgetünk, de ettől még nem köteleződtem el. Nem biztos, hogy egyetértünk, de legalább szót értünk, mert emberek vagyunk, és ez közös alap. Szent István-i eszme: a sokféleségben meglelni az egységet. Országosan akkor juthatunk el eddig, ha képesek leszünk meghallgatni egymást. De még a családtagok se figyelnek egymásra. Ezt onnan tudom, hogy bárkivel találkozom, örül, hogy végre valaki meghallgatja, mert a szerettei nem teszik.” A bazilika plébánosa nagy bajnak tartja, hogy az emberek ma már nem tudnak ünnepelni. „Egy zsoltár szerint boldog az a nemzet, amelyik képes erre. Elfelejtettük, hogyan kell. A keresztény értékek nemcsak azért fontosak, mert sok ember vezérelvnek tartja azokat. A tízparancsolatból hétnek még az ateisták számára is kötelezőnek kellene lennie, mert azok az emberi együttélés alapvető szabályai. Isten nem azért akarja, hogy szenteljük meg a vasárnapot, mert öröme telik benne. Tudja: ha egy hetet végigdolgoztunk, szükségünk van a pihenőnapra, hogy fizikailag regenerálódjunk, és lelkileg feltöltődjünk, ápoljuk a vele és embertársainkkal való kapcsolatot.” Snell György figyelmeztet: meg kellene hallgatnunk egymást és az egyházat, „de az emberek nyolcvan százaléka idehaza hallani sem akar rólunk, ezt sikerrel beléjük verték az elmúlt negyven évben. Szomszédainknál mindenhol nagyobb volt az elnyomás, ma mégis erőteljesebb a hitélet. Nyilván nem vagyunk tökéletesek. De a legvidámabb barakk ideája langyos pocsolyává tette az országot. Feladtuk az elveinket a viszonylagos nyugalomért. És azóta is ugyanabban a pocsolyában dagonyázunk békésen… naponta imádkozom a változásért, a felemelkedésért, mert erkölcsileg kevésszer voltunk mélyebben, mint most. De tartok tőle: az ébredéshez el kell jutni a fertő mélyére. Ma túlzott a relativizmus. Szükség van objektív állami és isteni mércére. Hívő emberként számomra jel, hogy míg Szent István teste elporladt, jobbja, amellyel a magyarságnak kemény kézzel szabott irányt, megmaradt.”

Magyar Kurír