A Magyar Nemzet (Ünnepi… 2.o.) beszámol arról, hogy Szűz Mária mennybevételére emlékezve Spányi Antal megyéspüspök és Magyar Gergely ferences tartományfőnök mutatott be a hétvégén szentmisét a nemzeti kegyhelyen, Mátraverebély-Szentkúton.
A Magyar Hírlapban (3.o.) Kacsoh Dániel A fogságban is a hit adott erőt címmel számol be arról, hogy Nagyboldogasszony napján az idén is megkoszorúzta a márianosztrai börtön falán elhelyezett emléktáblát az 1945 és 1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége nevében Fehérvári István, a szervezet elnöke. Előadást tartott Tamáska Péter történész és Kuklay Antal, a Hit Pajzsa-díj kitüntetettje, körömi plébános, aki az ötvenes években egy ideig a börtön falai között raboskodott. Kuklay Antal a lapnak elmondta: „Márianosztra a magyar kereszténység egyik legfontosabb szent helye. A szó azt jelenti: a mi Szűz Máriánk. Nagy Lajos királyunk óta pálos szerzetesek lakták itt azt az épületet, melyből – mivel nem tudott mit kezdeni a szerzetesekkel – II. József évszázadokkal később börtönt csinált, a perverz ideológiától vezérelt kommunisták pedig az osztályidegeneknek tartottak fenn intézményt.” Az egyházellenes diktatúra a papokat külön is elszigetelte, ám ezzel óhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy a fogságban lényegében kis kolostorokká váljanak a cellák. A körömi plébános emlékeztetett rá: „A mondás szerint teher alatt nő a pálma. De csak akkor, ha sudár a törzse – ez az öntudat –, és ha napfényt kap. Ez utóbbi a hit. A mi esetünkben mindez azt jelentette, hogy láttuk értelmét a megpróbáltatásoknak, tudtuk, hogy kiegészítjük velük Krisztus szenvedését. Ebben egymást erősítettük.” Kuklay Antal felidézte, hogy szabadulása után először 2005-ben aranymisét tartani tért vissza Márianosztrára. Arra a kérdésre, hogy meg tudott-e bocsátani egykori fogvatartóinak, Antal atya azt válaszolta: Isten a görbéből is tud egyenest csinálni.
A Magyar Nemzet (5.o.) Befogadásra buzdít a szeretetszolgálat címmel számol be arról, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szombaton megemlékezett a befogadás napjáról, vagyis arról, hogy húsz évvel ezelőtt, 1989-ben, miután Kozma Imre atya és Csilla von Boeselager bárónő megalapította a szeretetszolgálatot, befogadták a keletnémet menekülteket, és társaikkal erőfeszítéseket tettek ellátásukért. A húszéves szeretetszolgálat vallja: ma a gazdasági válság sok mindent lehetetlenné tesz, de a jó szándékú emberek tenniakarását nem képes megakadályozni. A feladat most is az, hogy otthont készítsünk a szívünkben a rászoruló embereknek.
Magyar Kurír