Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (A pápa… 8.o.) és a Magyar Hírlap (Pápai… 7.o.) is beszámolnak arról, hogy a Szentatya a közel-keleti katolikus egyházi vezetők római szinódusán az erőszak elutasítását szorgalmazta. XVI. Benedek hangsúlyozta: a térség népei csak akkor fejlődhetnek harmonikusan, ha megteremtik a békét. A pápa arra kérte a keresztény, a zsidó, a muszlim vallás vezetőit, hogy olyan kulturális értékeket helyezzenek előtérbe, melyek harmóniát teremtenek az emberek között, és kizárják az erőszakot. Különösen fontos ez olyan körülmények között, amikor a térségben erősödik a muszlim fundamentalizmus – mondta a Szentatya.

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (A devecseri pap… 2.o.) beszámolója szerint rádión is igyekeznek tájékoztatni a lakosságot az aktuális helyzetről a devecseri római katolikus plébániáról. Az adás a 97,6 MHz-n hallható. Mód Miklós, a vörösiszap sújtotta település plébánosa a lapnak elmondta: a vasárnapi szentmisén Bábel tornyához hasonlította az iszaptározót, s arról is beszélt, valósággá vált a Bibliában szereplő jelenet, amikor az angyalok az emberek bűnei miatt Isten parancsára mérget öntenek a folyókba. A plébános beszédét így zárta: az Úr mindent jóra fordít, s örömmel és tisztán kell fogadni azt a szeretetet, amely most feléjük irányul.

A Népszabadságban (20.o.) Hajba Ferenc A szerzetes időívei címmel mutatja be Varga Mátyást, aki bencés szerzetes Pannonhalmán, költő, magyar és francia szakos tanár, a Pannonhalmi Szemle szerkesztője, és a cikkíró minősítése szerint „az ország talán legizgalmasabb összművészeti fesztiváljának”, az Arcus Temporumnak (Időívek) az igazgatója. A cikk szerzője kiemeli, hogy Varga Mátyás „az ezeréves monostor vastag falai között, a szerzetesi cellában teremtett magának megkapó szellemi szabadságot. Titkon kilesem, milyen könyvet emel le a polcáról, amikor fotós kollégám erre kéri: Takáts Zsuzsa verseit. Nádas Pétert, Esterházyt.” Varga Mátyás felidézte börtönmissziós éveit: „Nem téríteni, hanem segíteni mentem a Kozma utcába… rengeteget tanultam az elítéltektől. Először is azt, hogy: ne ítélkezz. Ne ítélkezz, mert semmit sem tudsz az emberről, aki bűnös. Aztán megtapasztaltam, hogy a benti és a kinti élet közötti különbség nem feltétlenül az érdemeken múlik. Az írók közül is szinte csak Dosztojevszkij értette, tudta: aki kívül van a rácsokon, az nem biztosan azért van kinn, mert jobb annál, aki benn van. Sikerélményem, hogy egy etióp fiúnak kegyelmet tudtam adatni Göncz Árpád köztársasági elnökkel. Megerősödött bennem, amit már korábban is gondoltam: amíg te meg nem tettél mindent azért, hogy a másikat elfogadd, addig fölösleges is bármit várni tőle. Neked kell először kilépned a sáncaid és az álarcaid mögül. Én a börtönmisszió idején tanultam meg szeretni a cigányokat. Olyan közegben nőttem fel, ahol nem voltak cigányok. A hadseregben találkoztam velük először, onnan vegyes élményeket őriztem róluk. A börtönben azonban már nemcsak a félelmeimet oszlattam el velük szemben.” A bencés tanár a szerzetesség kialakulásáról is beszélt, hangsúlyozva: „A IV-V. században, azt követően, hogy a kereszténység bekerült a hivatalosan elfogadott vallások közé, és túl közel merészkedett a politikai hatalomhoz, néhányan tiltakozásul kivonulnak az egyiptomi sivatagba, a senki földjére. Úgy gondolták, hogy a társadalmi betagozódás, a kritikai szerep elvesztése, feladása súlyos tévedés. Ennek a sivatagi spiritualitásnak a legfontosabb eleme szerintem éppen a mások feletti ítélkezés gyakorlatának az elvetése.” Varga Mátyás egyetért néhai rendtársával, Békés Gellért atyával: „Ami ellen nincs eszköze az embernek, arról nem kell tudomást vennie. Ettől persze még ezek a bántó dolgok léteznek, de nem méltóak rá, hogy hozzájuk igazítsuk az életünket.” Hajba Ferenc így zárja Varga Mátyást bemutató cikkét: „Él egy szerzetes a pannonhalmi monostorban, aki tud küzdeni az emberekért és dolgokért, de nem tud küzdeni emberek és dolgok ellen, mert nincs hozzá eszköztársa, dolgozik, imádkozik egy erős közösségben, s messzire ellát Szent Márton hegyéről. Térben és időben egyaránt.”

Magyar Kurír