Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (9.o.) Egyházi bírálat a horvát államfőnek című beszámolója szerint Horvátországban annyira elmérgesedett a helyzet Stjepan Mesic köztársasági elnök és a katolikus egyház között, hogy a Glas Koncila című katolikus újság – amelynek kiadója élén Bozanic bíboros áll – legutóbbi számában Ivan Miklenic főszerkesztő Milyen elnök kell nekünk? című írásában az államfőt közvetve betegnek, lelkileg kiegyensúlyozatlan személynek nevezte. Miklenic részletezi, hogy a következő elnöknek egészségesnek, lelkileg kiegyensúlyozottnak kell lennie, utalva arra, hogy a mostani nem az. Felsorolja a következő elnöktől elvárt erényeket, de a hangsúly azon van, hogy a mostani államfő milyen tulajdonságokkal nem rendelkezik. Stepjan Mesic a második elnöki mandátumát fejezi be, tehát a következő választásokon már nem indulhat. A Magyar Nemzet megjegyzi: az ellentét nem új keletű, korábban ugyancsak a Glas Koncila – magának a főszerkesztőnek a tollából – nevezte az ország elnökét világos utalásokkal hazaárulónak. Ez akkor történt, amikor az időközben lemondott Ivo Sanader, még miniszterelnökként az ENSZ-ben a BT előtt igyekezett semlegesíteni a hágai törvényszékkel való együttműködés állítólagos hiánya miatti bírálatokat, a szókimondásáról híres Mesic viszont egy brioni tanácskozáson diplomaták előtt Sanadert meghazudtolva azt mondta, hogy a horvát kormányban nincs politikai akarat együttműködni a hágai törvényszékkel. A Magyar Nemzet szerint Mesic nyilatkozata kiváltotta az egyház haragját, ezért a Glas Koncila egy magas rangú horvát tisztségviselőről írt, aki „hazaáruló módon kést döfött a horvát erőfeszítések hátába.” Az államfő akkor bocsánatkérést követelt Bozanic bíborostól, s felháborodásában nem ment el a Kninben tartott szentmisére, amelyet a horvát hazáért mutattak be a győzelem napján, amikor 14 évvel ezelőtt a horvát erők a Vihar hadművelet keretében felszabadították a szerbek által megszállt területeket. A horvát egyház azonban nem határolódott el a Glas Koncilában megjelent, Mesicet bíráló cikkektől.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Jótékonysági koncert… 14.o.) közli, hogy a Mága Zoltán hegedűművész által útjára indított 100 templomi koncert című jótékonysági rendezvénysorozat megnyitóját augusztus 18-án a budapesti Szent István-bazilikában rendezik meg. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Kozma Imre fővédnökségét élvező koncertek bevételét beteg gyermekek, kórházak és nagycsaládosok megsegítésére fordítják. A nyitó eseményen a Szolnoki Szimfonikus Zenekar kíséretében Bach, Schubert, Beethoven, Puccini és Mozart művei csendülnek fel.

A Magyar Hírlapban (14.o.) Kolozsi Béla Templomveszejtők címmel idézi fel, hogy Rákosi Mátyás kommunista diktatúrájának idején, 1951-ben lerombolták a Felvonulási téren lévő Regnum Marianum-templomot, amelynek elpusztítása „egy kudarcba fulladt kísérlet szimbóluma: a Mária országa lerombolására tett galád erőfeszítés jelképe.” A cikkíró hangsúlyozza, hogy nem csak Nagyboldogasszony ünnepének közeledte mondatja vele, de „megérdemelte volna ez a hely, hogy elnevezésével a mártír épületnek is emléket állítsanak, és nevezzék Regnum Marianum térnek, vagy Mária országa terének. Ám a névadás másként alakult. Ötvenhatosok tere lett. És ott emelkedik az az emlékmű. amit az ötvenhatosok, a szabadságharcosok el nem fogadnak, a legkevésbé sem tisztelnek.”

Ugyanitt (14.o.) Szabados Tamás Buen Camino! címmel felidézi, hogy sikeresen vett részt a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatban, Spanyolországban 840 kilométert zarándokolt az El Caminón. A cikkírótól sokan kérdezték, mi a jó ezekben az önkínzó dolgokban? Válasza: „Mert ez a cél! Megvalósítható sikerélmény. Korunk hiánycikke! Pici küzdés a hőségnapokban, a vállgyötrő hátizsákkal, a kilométerekkel, a gondolataimmal, az emlékeimmel, a jövőtervezéssel. Lépések mindig valaki vagy valami tiszteletére. Most nagyon becsülöm őket: a gyaloglókat, a lébényieket és mindenkit, aki többre értékeli a megdolgozott, létrehozott, teljesített, megvalósított munkát! Mert azért van, hogy átéljük. Ezt az utat az előző évszázadok hite hozta létre. Ez ünnep, célba érés, teljesítmény… Akaratpróba… Mire lenne képes az én hazám, ha bíznának bennünk, ha frázisemberek nem csak szavakban tanítanának, ha hagynának valóban teljesíteni! Ha nem csak egy gyalogos teljesítmény magáncélja szerezne örömet. Ha nem tűnne el minden létrehozott fölösleg a szélhámosok ölében.”

A Magyar Nemzet (Megmozdult… 15.o.) beszámol arról, hogy román kori műemlékeink egyik ékének, a jáki templomnak a déli tornya megmozdult. Bár a vizesedő apátsági templom felújítását évekkel ezelőtt harmincmillió forintért már engedélyezte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), pénz azóta sincs rá, a rekonstrukció pedig ma már kétszázmillióba kerülne. A KÖH Nyugat-dunántúli irodájának vezetője, Fiegler András szerint csak hathatós állami segítséggel lehetne helyreállítani a XIII. századi templomot, de kevés reményt fűz a helyreállítás költségének előteremtéséhez. A lap emlékeztet rá, hogy a lébényi Árpád-kori plébániatemplom állapota is vészesen leromlott az utóbbi évtizedekben, a főhajó déli oldalán és a tornyoknál megrepedtek a falak, emellett a főhajó homlokzatán lévő relief egy darabja nemrégiben a földre zuhant. A felújítás költsége a KÖH szerint elérheti az ötszázmillió forintot, de az összeg előteremtésére itt is kevés az esély.

Magyar Kurír