Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (14.o.) Makrai Sonja Virrasztva várni a fényhozót címmel készített adventi összeállítást, „Szentendrétől a Hortobágyon át Szegedig.” Óbudán, a Fő téren ma délután fél négytől Bognár Szilvia ad karácsonyi koncertet, utána játszik a Ghymes. Szegeden, a Dóm előtt ma a Partiscum Kamarakórus- és a Quintett Brasil énekel. „Holnap fellobban az első láng. Együtt várakozva könnyebb elűzni a sötétséget” – írja Makrai Sonja.

Ugyanitt (14.o.) Tölgyesi Gábor Valaki betölti bennünk a hiányt címmel hangsúlyozza: „… karácsony előtt mindenkiben ott pislákol a makacs remény, hogy a megfogalmazhatatlan lelki éhséget valaki csillapítani fogja, betölti bennünk az örök hiányt. Megtaláljuk az elveszett gyermeket. Mire is várakozunk advent idején?” – teszi fel a kérdést a szerző, s idézi Pilinszky Jánost: „Arra, ami már réges-régen megtörtént.” Tölgyesi hozzáteszi: „Alkalom arra, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk. Ám Istenhez csak a jelenben lehet közeledni. Nézzünk a betlehemi jászol felé. A világosság eljött már a világba. Megtestesült.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (4.o.) Tarics Péter „Istennek, hazának, tudománynak nevelünk” címmel mutatja be a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumát. Kálmán Attila, az intézmény igazgatója – korábban az Antall-kormány oktatási államtitkára és a Pápai Református Kollégium vezetője – a lapnak elmondta: „Nálunk keresztény és nemzeti szellemiségű nevelés folyik, mi ötvözzük a keresztény és nemzeti kultúrát. A keresztény kultúra belső mágnese egyetlen élő személy. Jézus Krisztus. A nemzeti kultúra összetartója pedig a csodálatosan gazdag anyanyelvünk, hagyományrendszerünk és népművészetünk. A keresztény kultúrában lehetőség van arra, hogy az ember naponta imádkozással és Biblia-olvasással közvetlen, személyes kapcsolatba kerüljön az élő Istennel, akinek felelősséggel tartozik gondolataiért, szavaiért, cselekedeteiért és mulasztásaiért. A nemzeti kultúra pedig biztosítja számára, hogy miközben gyűjti, ápolja, továbbadja az őseinktől örökölt hagyományainkat, örömöt érez, gazdagabbá válik, s könnyebben eligazodik ebben az összekuszálódott értékrendű világban. Istennek, hazának, tudománynak neveljük gyerekeinket.” A riportból kiderül, hogy Kálmán Attila több mint 300 ezres igazgatói fizetéséből csak a minimálbért viszi haza, a többi, nagyobb részt az iskolának adja. Ez öt év alatt csaknem tízmillió forintot jelent, ami, mint mondja, nélkülözhetetlen a gimnázium számára. „Közismert a mondás, hogy a stílus maga az ember. Azt gondolom, hogy az egyházi gimnáziumnak nemcsak az a dolga, hogy naponta imádkozzunk és a Bibliát bevigyük a tanítási órára, hanem hogy megteremtsük azt a hangulatot, ami mindehhez szükséges” – mondta a gimnázium igazgatója. Hozzátette: kereszténnyé az iskolát elsősorban a légköre teszi. Jól felkészült és elkötelezett tanári karuk Isten segítségét kérve a jövőben is elkövet mindent azért, hogy ne bizonyítványgyár legyen a Tatai Gimnázium, hanem személyre szóló törődéssel mindenkiből próbálják kihozni azt az értéket, amelyre egyedül ő kapott lehetőséget a Teremtőtől. Kálmán Attila elmondta azt is: az adventtől Krisztus újbóli visszatérését várják, s ismét hálával gondolnak mindazokra, akik imáikkal, munkájukkal, adományaikkal és bizalmukkal támogatták a 2004 óta működő, erősödő gimnáziumukat. Szép hagyománnyá vált, hogy minden év karácsonyán levélben köszöntik a szülőket, s az iskolával kapcsolatot tartó személyeket és intézményeket. „Az adventre való készülődést és a karácsonyt az teszi különlegessé, hogy a várakozás maga is ünnep. Ahogy a napok múlnak, és odakint egyre sötétebb lesz, úgy növekszik a csend az emberben, és úgy erősödik benne a vágyakozás az isteni fényesség iránt, amely szenteste a születés csodájában teljesedik be. Az adventi esték a várakozás megszentelésére, a lelki felkészülés elengedhetetlen voltára tanítanak tanárt és diákot egyaránt” – mondta a Tatai Gimnázium igazgatója.

Magyar Kurír