Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (18.o.) Rónay Tamás Ádáz vita a meðugorjei jelenésekről című összeállítása kemény döntésnek nevezi, hogy a Vatikán felfüggesztette a lelkipásztori szolgálatból Tomislav Vlašiæot, a meðugorjei jelenések katolikus egyház általi elfogadásának egyik legfőbb szószólóját. A ferences szerzetes jelenleg a rend egyik észak-olaszországi kolostorában vezekel. Francesco Bravi vikárius arról nem beszélt, hogy milyen nézeteltérések merültek fel a Szentszék és Tomislav Vlašiæ között. Közölte: a horvát szerzetestől függ, van-e számára visszaút a rendbe, s szolgálhat-e újra lelkipásztorként. Rónay emlékeztet rá: a Vatikánban már régóta kételkedéssel szemlélték a meðugorjei jelenéseket, és szerinte ennek elsősorban történelmi okai vannak. „Az iszlám hódoltság idején a törökök a teljes egyházi struktúrát felszámolták. Attól tartottak ugyanis, hogy a szomszédos Velencei Köztársaság egyházi segítséggel lázadást szít a területen. A ferencesektől nem tartottak, a törökök ugyanis úgy vélték, hogy ők semmiféle kapcsolatot sem ápolnak a ’velenceiekkel’. Így egyedül ez a szerzetesrend maradhatott meg épségben. Így volt ez egészen 1878-ig, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia vette át az irányítást Bosznia–Hercegovina felett. A ferencesek azonban önálló életet éltek, s nem hagyták beépíteni magukat az új egyházi struktúrába. Nincs ez másként ma sem. Boszniában a katolikus egyházon belül egyfajta kettős hatalom létezik. Ratko Periæ mostari érsek egyértelműen a Szentszék irányvonalát követi. A boszniai ferencesek ezzel szemben nemegyszer szakadnak el az egyház hivatalos álláspontjától.”

A Magyar Nemzet (10.o.) Újítási lázban ég az anglikán egyház címmel ad hírt arról, hogy az anglikán egyház olyan új szertartást készül bevezetni, amely egyetlen szertartáson adja össze a házasulandó feleket, kereszteli meg gyermekeiket, s amennyiben a nászpár sincs megkeresztelve, őket is részesíti a keresztség szentségében, ha kérik.

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Az őssejtkutatás… 4.o.) kiemelten foglalkozik azzal, hogy hétfőn a Nemzeti Nyomozó Iroda a Nyíry Gyula Kórházban őrizetbe vett négy személyt, akik éppen őssejtbeültető műtétre készültek. Az összeállítás egyik alcíme: Egyházi nem Az újság emlékeztet rá: a katolikus egyház határozott álláspontja, hogy az emberi élet megmentése és minőségének javítása nem etikátlan, ezért az emberi szervezetben jelenlévő őssejtek kinyerése és tenyésztése támogatható. Az embrionális eredetű, vagyis osztódásnak indult petesejtekből kinyert őssejtekkel való kutatás azonban nem megengedett. Ez az eljárás az embrió pusztulásához vezet, ami az abortuszhoz hasonlóan elfogadhatatlan az élet védelmét középpontba helyező egyházi tanítás szerint. Németh Gábor a Győri Egyházmegye lapjában azt írja: „Az emberi embrió személy, illetve személyi méltóság illeti meg, aki úton van afelé – amennyiben ebben nem akadályozzák meg –, hogy emberként világra jöjjön. Ennek megfelelően nem lehet vele mint nyersanyaggal, laboratóriumi egységgel bánni, így lefagyasztani vagy adni-venni.” Az egyház szerint nem kielégítő és hibás a kutatást támogatók érvelése, hogy az embrió nem érez fájdalmat, nincs személyisége. Semmiféle pozitív cél nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet megsemmisítését.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (19.o.) A szeretet szivárványhídján címmel számol be a közelmúltban elhunyt Rázmány Csaba unitárius püspök gyászszertartásáról. A Fiumei úti temetőben Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke búcsúbeszédében így fogalmazott: „Azért jöttem ravatalod elé a katolikusok és a protestánsok közötti úton, Prohászka püspök szép metaforájával, ’a szeretet szivárványhídján’, hogy fogadalmamat megerősítsem: társad maradtam, tiszteletbeli unitáriusként közösséged társa maradok annak szolgálatában is, hogy történelmi egyházad rangjához méltóan tovább erősödjön a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében.”

Szintén a Magyar Hírlapban (Nagy, szent játék 15.o.) Vasadi Péter költő nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg a Szent István Társulatnál a Kenyeret adtál című, prózai elmélkedéseket tartalmazó kötete. Elmondta: „… paradox módon minél magasabban van az ember, annál inkább észreveszi a picit. Ebben élek. Einstein mondta, hogy amit ő hisz, az nem fér bele semmiféle dogmába, de mindenben benne van, és az egészet látja. Az ilyen tekintet szükségképpen vallásos lesz. Addig finomodik, míg végül már nem lehet semminek nevezni, csak szeretetnek. Innen kellene megmérni a szeretetképességünket… Minél kozmikusabban át tudjuk látni vagy érezni a szeretetet, annál inkább érezzük mikrokozmikusan is… Ezt csak belülről lehet így látni. Kívülről csak kapargatja az ember. Ha bekerül, onnan kifelé már minden látható, megfogható. A csatornában érzel ilyesmit. A csatornaélmény fölizzítja az emberben a hiányt. A csatornátlanságot. Ezért mondja a hit, hogy felix culpa. Csak az tudja, hogy miért hisz, aki tudja a bűn igazságát, valóságát, mélységét, de azt is, hogy megelőzi a nagy kitárulkozást. Csak az előzi meg. Olyan, mint a szenvedés. Ezért kellett Jézusnak széttépettetnie. És csak utána jött a föltámadás.”

Magyar Kurír