Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Heti Válaszban (46-47.o.) Lukácsy György Forrásvidék címmel mutatja be Damaszkuszt, s azt, hogyan él a helyi keresztény kisebbség a muszlim többség árnyékában. A cikkíró emlékeztet rá, hogy egy éve nyitotta meg XVI. Benedek pápa az apostol születésének kétezredik évfordulója alkalmából a Szent Pál-évet. „A sírt Róma őrzi, de a ’páli lángot’ a megtérés helyszínén, ahol Saulból Paul lett, a tűzforró Szíriában is ébren tartják” – írja a szerző. A cikkből kiderül: Szíria 33 nemzetiség országa, ám az etnikai sokszínűséget átszövő felekezeti különbségek mégis kevés helyen férnek meg olyan békésen egymás mellett, mint itt. A társadalmat éltető vallás sok tekintetben „tapintatos”. Lukácsy György szerint átvitt értelemben is az. „Keresztények és muszlimok békés együttélése is a tiszteletre épül. Kényszer is ez persze. Az iszlám világot megosztó síita-szunnita ellentét Szíriában igen nyugodt, merényletektől és más vallási álarcot öltő összecsapástól mentes. Az országot ugyanis alavita (síita) kisebbség kormányozza. De találhatók itt drúzok (iszmail síiták), kurdok (a világ hontalanjai), közel egymillió iraki menekült, a kétharmados többségben lévő szunniták, no és persze a tízszázaléknyi keresztény. A damaszkuszi Omajjád-nagymecset jól jelképezi az együttélést, hiszen itt található a Keresztelő Szent János-kápolna (melyben a szent levágott fejét őrzik). Bár a Keresztelő az iszlám hívők számára is próféta (neve Jahja ibn Zakarijja), és a mecsetet hetven évig közösen használták keresztények és muszlimok, mára elsősorban iszlám zarándokhely.” Nyilatkozik a lapnak Paolo Dall’ Oglio jezsuita atya, akinek a Damaszkusztól 100 kilométerre, a kő és homok borította hegyek között meghúzódó Deir Mar Musa-al Habashiban levő kolostor az otthona. Elmondta: a két nagy vallás, a kereszténység és az iszlám közeledése bár harsány, kissé még ceremoniális. P. Paolo vallja: „Minden lépést azzal a bátor nyitottsággal kell megtenni, hogy felderítsük a közöset egymásban, nem pedig azzal, hogy a különbségeket keressük.” A cikkíró megállapítja: 1991, vagyis a közösség megalapítása óta az új lakók számos valódi lépést tettek a vallási közeledés terén. „Önellátó, környezettudatos otthonuk nyitva van bárki előtt. Tudományos kutatásokat végeznek, és teret engednek más kutatók számára. Középkori freskóikat kézműves módszerekkel és gondossággal újítják fel immár húsz éve. Feladatuknak tartják, hogy tevékenységük gyümölcsét (a lelki és a gyakorlati szeretet terén egyaránt) megosszák a környék lakóival. Ha mindössze kecskesajtjuk volna e gyümölcs, már az sem volna kevés.” A cikkíró megemlíti azt is, hogy Damaszkusz óvárosában, a kereszténynegyed egy csendes mellékutcájában áll Ananiás háza, a szentté, aki Sault megkeresztelte, s útjára bocsátotta Pált. Lukácsy György rámutat: „Az apostol nem békét keresett (igaz, nem is találta volna, hiszen számos kalanddal, csapással és vitával szegélyezett útja római lefejezésével ért véget), de örömhírt hirdetett. Az egyszeri utazó se a nyugalmat keresse Szíriában, hanem Pál és Paolo atya nyomán bátor lépésekkel próbálja meg legyőzni idegenkedését.”

Hazai hírek

A Népszabadság (A cigánytelepülésen… 6. o.) a monori cigánytelepet mutatja be, ahol „megállt az idő. Ugyanazok a házak, ugyanazok az arcok, ugyanaz a szemét az utcán, talán csak a 400 embernek épített közös fürdőre kihelyezett, „Európa itt épül” tábla lett viseltesebb az elmúlt másfél évben… A monori cigánytelepen látszatra továbbra is 60 cigány család, mintegy 400 ember él elképesztő nyomorban. A program öt évvel ezelőtti indulásakor Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke azt ígérte, senkit nem hagynak magára a problémájával. Egy konténerben kihelyezett irodát rendeztek be Kiss Dávid programkoordinátor számára. Az ő feladata lett átjárást teremteni a saját törvényei szerint élő cigánytelep és a normális világ között.” A riportból kiderül, hogy a közösségi célokra épült hangárban délutánonként játszóház és tanulószoba működik. Kiemelten foglalkoznak a gyerekek oktatásával, nevelésével. A foglalkozásokat a Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség tagjai tartják. Elsők között az óvodába, iskolába rendszertelenül járó, gyakran kimaradó gyerekeket szoktatták rá a rendszeres délutáni órákra, majd a bukott gyerekek is egyre többet jöttek délutáni korrepetálásra. Kiss Dávidék csodálkozva látták, hogy a gyerekeket kísérő huszonéves szülők maguk is képesek órákon át rajzolni, vagy egy kisautót tologatni a sarokban, csak úgy, a maguk szórakoztatására. Gyerekkorukban valószínűleg soha nem csináltak ilyet.

Magyar Kurír