Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (Keretes 7.o.) fényképes beszámolót közöl arról, hogy tegnap XVI. Benedek pápa a Vatikánban fogadta a G8-csúcsról érkező Barack Obama amerikai elnököt és családját. Az amerikai újságírók figyelemre méltónak tartották, hogy a 35 perces beszélgetés rövidebb ideig tartott, mint George W. Bush előző elnök legutolsó vatikáni látogatása, „talán azért, mert Obamának kevesebb ideje volt, indult a repülőgépe”. A Népszabadság rámutat, hogy XVI. Benedek az államfőknek fenntartott időt szentelte Obamának, egy perccel sem többet. A pápa a héten bemutatott enciklikáját ajándékozta az amerikai elnöknek – „Lesz mit olvasnom a repülőn!” – köszönte meg a Szentatyának a kislányait és anyósát is bemutató Obama. „Imádkozom önért!” – mondta a pápa – írja a Népszabadság, emlékeztetve rá: „Az elnökválasztás előtti hónapokban a Vatikán nem titkolta, a republikánusokkal szimpatizál, gyanakszik a demokraták abortusz-, eutanázia-, őssejtpolitikája miatt. Hónapokig üres volt a szentszéki nagyköveti szék is, de Miguel H. Diaz teológus kinevezése elnyerte a Vatikán tetszését. A szentszéki sajtóközpontban érezhető volt, várakozás előzi meg az első találkozót, és az új amerikai elnökkel való jövőbeli együttműködést a világpolitikában.”

A Népszava (2.o.) Fogadta a pápa Barack Obamát címmel kiemeli: „A protestáns vallású Obamát most fogadta először a katolikus egyházfő. Az amerikai elnök korábban jelezte: nagyon türelmetlenül várja már, hogy XVI. Benedekkel személyesen is szót válthasson.”

A Magyar Hírlap (9.o.) Katolikus dicséret az 500 éve született Kálvinnak címmel ismerteti a L’Osservatore Romano egyik cikkét, amely megállapítja: „Tekintve az őt ért bírálatok hevességét, nem hasztalan leszögezni, hogy Kálvin keresztény volt.” A Vatikán napilapja szerint „csak két ember tudta úgy letéríteni az európaiak egy részét történelmi útjukról, hogy kijelölt számukra egy másik irányt: Jean-Jacques Rousseau, aki átformálta a XIX. századot, sőt a huszadikat is, de még inkább Kálvin.” Az MH idézi Karl Lehmann bíborost, aki a katolikus egyház teológusait és híveit intenzív Kálvin-tanulmányozásra szólította fel, mert szerinte a genfi reformátor tanításai és alkotásai „valóságos ökumenikus töltetet” hordoznak.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (9.o.) Faggyas Sándor Világformáló bibliai realizmus címmel leszögezi: „Ötszáz éve született az újkori európai kultúra egyik legnagyobb gondolkodója, a reformátorok második nemzedékének vezető személyisége. Kálvin életműve és az abból kifejlődő kálvinizmus új pályára állította Európa nyugati felének szellemi és kulturális életét, társadalmi, politikai, gazdasági fejlődését, és sajátos és kitörölhetetlen vonásokat hagyott a magyarság lelki, szellemi, kulturális arculatán, karakterén is.” A cikkíró hivatkozik a nagy német szociológus, Max Weber híres, bár szerinte gyakran leegyszerűsítve és pontatlanul emlegetett tételére is: „a polgári hivatásetika és a kapitalizmus szelleme (nagyrészt) a kálvinizmus hitelvi és erkölcsi befolyásának az eredménye.” Faggyas hozzáteszi: Weber világosan megkülönböztette Kálvin személyes nézeteit és tanítását a kálvinizmustól mint vallási, szellemi, kulturális és társadalmi jelenségtől, hangsúlyozva, hogy a reformátornak „csakis a lelki üdvösség volt élete és munkája vezérlő csillaga.” E megkülönböztetéssel egyetért Fazakas Sándor debreceni teológus professzor, a Kálvin időszerűsége című tanulmánykötet szerkesztője is, az elválasztással azonban nem. Szerinte ugyanis Kálvin számára az egyház reformálása nem a város politikai és gazdasági intézményeitől való elhatárolódásban állt, éppen ellenkezőleg: „a reformátorok között szinte páratlan módon kereste a hit konkrét helyzetekben való megélésének lehetőségét, anélkül, hogy az erkölcsi perfekcionizmus idealizmusába vagy a forradalmi misztikába hajlott volna.” Faggyas Sándor hozzáteszi: „Ez a bibliai realizmusnak nevezett kálvini tanítás, illetve szociáletikai módszer – az isteni parancs ’itt és most’ aktuális érvényének megtalálása, követése, és a társadalmi együttélést formáló felelős, elkötelezett, szolidáris gondolkodás és cselekvés – az, ami minden korban, napjainkban is időszerű, érvényes, komoly kihívás és feladat.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Böjte Csaba… 15.o.) közli, hogy a budapesti VAM Design Centerben Böjte Csaba ferences szerzetes, az erdélyi gyermekmentő szervezet alapítója tart ma előadást négy órától Engedjétek hozzám a gyermekeket címmel II. János Pál pápáról és a gyerekekről. A helyszínen megvásárolható Csaba testvér Ablak a végtelenre című könyve. A rendezvényen az Íme az ember – egy pápa arcai című kiállításra szóló aznapi belépőjeggyel lehet részt venni.

A Magyar Hírlapban (16.o.) Salánki Miklós a közelmúltban 86 éves korában elhunyt Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművészre emlékszik. Kiemeli, hogy a művész utolsó éveiben a templomok felé fordult, utolsó kiállításának címe Megragadni a megfoghatatlant volt. Schéner Mihály így vallott erről: „A tehetség Isten ajándéka, s ezekkel a képekkel próbálok valamit viszonozni. Mindig úgy festem meg a tornyos épületeket, hogy ott legyen körülöttük a kert, a park is, mert a padon vagy a fűben szívesen megpihennék. A templomok közelében találkozom Istennel, beszél hozzám a csend, gondolatokat ébreszt, megnyugtat és feltölt energiával. Amikor templomokat festek, úgy érzem, Isten közelében lehetek. Gyengeségem, erőtlenségem jelzi, hogy közeledem felé.”

Schéner áldás volt mindannyiunknak címmel idézi az Magyar Hírlap (16.o.) Harmati Béla evangélikus lelkészt is, aki Schéner Mihály temetésén búcsúbeszédében így fogalmazott: „Akit Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg! Schéner Mihály Isten áldása volt a család, a magyar művészet, mindnyájunk számára… Reménykedjünk talán egy jobb, tökéletesebb világ megformálásában? Úgy érzem, Schéner Mihály válasza inkább az: küzdjünk egy kevésbé rossz világért!”

A Magyar Nemzet („Soha…” 5.o.) Kondorosi Ferenccel, a PSZÁF megbízott jogi igazgatójával készített interjút, aki a közelmúltban kilépett az MSZP-ből. Arról, hogy korábban tagja volt a katolikus egyház Iustitia et Pax bizottságának, a KISZ-ben egykor vezető szerepet betöltött Kondorosi így nyilatkozott: „Hatalmas megtiszteltetésnek tartottam, hogy hét vagy nyolc éve Mayer Mihály pécsi megyéspüspök meghívott a testületbe. A vatikáni központú szervezet célja, hogy a római katolikus érzelmű embereket bekapcsolja az egyház vérkeringésébe. A feladatom az volt, hogy előadásokat tartsak például a börtönpolitikáról vagy emberi jogi kérdésekről. Van egy olyan tévképzet, hogy a baloldaliság és a vallás egymással összeegyeztethetetlen. Ez butaság. Én baloldali létemre hívő római katolikus vagyok, majd’ minden vasárnap ott vagyok a szentmisén, két fiúgyermekünket is vallásosan neveltük. Édesanyám életében ma is az egyik legfontosabb esemény, ha orgonálhat az esti miséken.”

Magyar Kurír