Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) és a Népszava (2.o.) egyaránt Globális kormányzást akar a pápa címmel közlik, hogy a világméretű gazdasági válság leküzdéséhez „globális” kormányzást tart szükségesnek XVI. Benedek kedden közreadott, Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű, első társadalmi enciklikájában. A Magyar Hírlap (10.o.) beszámolójának címe: XVI. Benedek: Világkormány a válság ellen.

A Népszabadság kiemeli, hogy a pápa szót emelt a vallásnak a nyilvánosságból való kizárása ellen is, az enciklika szerint a vallásszabadság nem jelent egyet azzal, hogy minden vallás egyenlő lenne. Minden vallás meg kell, hogy feleljen „a szeretet és az igazság” kettős követelményének.

A Magyar Hírlap rámutat, hogy a pápa az enciklikát a világ 1,1 milliárd katolikusán kívül a „jó szándékú nem katolikusoknak” is címezte. Az MH és a Népszabadság is felhívja a figyelmet: a dokumentum közzétételét nem véletlenül időzítették a G8 olaszországi egyeztetésének kezdetére és három nappal a Szentatya és Barack Obama amerikai elnök találkozója előtti időpontra.

Hazai hírek

A Népszabadság (4.o.) Magyar vértanút avatnak boldoggá címmel, forrásként lapunkra hivatkozva közli, hogy XVI. Benedek pápa jóváhagyta Meszlényi Zoltán püspök boldoggáavatását. (A témához kapcsolódóan lásd július 3-ai számunkban „A Szentatya jóváhagyta Meszlényi Zoltán vértanú boldoggáavatását” című beszámolónkat, július 7-ei számunkban pedig az „Erdő Péter bíboros Meszlényi Zoltán boldoggáavatásáról” című interjút – a szerk.)

A Magyar Demokratában (Áldásvárók 35-37.o.) Hofher József jezsuita nyilatkozik a rend által létrehozott Szeretetiskoláról, amely a budapesti VIII. kerületi Magdolna negyedben működik, és a lap szerint csodát művel. P. Hofher elmondta: „Három éve indult el a jezsuita rend Katolikus Karitászon keresztül támogatott, cigányokat segítő programja, kifejezetten azzal a céllal, hogy a cigányság körében az analfabéták és a funkcionálisan analfabéták számát egy modellértékű képzéssel csökkentsük. Szeretnénk, ha megtanulnának írni-olvasni, számolni, hogy aztán valamilyen szakirányú képzésben részt tudjanak venni. A program sajátossága, és ebben rejlik a sikere, hogy nemcsak az egyéni oktatásra fektetünk hangsúlyt, hanem a családtagok közvetlen bevonására is. Én kapcsolattartással, családok látogatásával foglalkozom, kolléganőm, Szemes Zsuzsanna a program kidolgozója, az oktatást vezeti. És vannak pedagógusok, akik tanítanak – önkéntesek, szerzetesek, nővérek, nyugdíjas tanítók –, ami kemény feladat, hiszen ezek az emberek hosszú évek óta kiestek az oktatásból.” A Szeretetiskola vezetője fantasztikusnak mondta, hogy a cigány embereket mennyire meg lehet érinteni a hit révén, „A család éppen ilyen fontos az életükben. Bármilyen ellenségesen áll hozzám egy cigány ember, ha a családjáról, rokonairól kezdünk el beszélgetni, rögtön nyitottá válik, abban a pillanatban feltolulnak benne az ősi érzések, ösztönök, az, hogy a családjáért a lelkét odaadná.” P. Hofher elmondta azt is: nem csak az integrált iskolán keresztül vezet az út a felemelkedéshez, „Ez főleg akkor káros, ha mindenáron erőltetik. A cigány gyerekek szabadabban nevelkednek otthon, mint a magyarok, s ha bekerülnek egy poroszos oktatási intézménybe, nagy valószínűséggel ki fognak esni. De nem azért, mert ostobák, hanem mert nem bírják a kötöttséget. Tudomásul kell venni, hogy vannak mentalitásbeli különbségek. Ezért egy szabadabb mozgásteret engedő pedagógiára volna szükség, ügyes, szívós pedagógusokkal. Amilyen például a keresztény alapokon álló Don Bosco-i modell, amely a szeretettel irányított nevelésre épül, az öröm, a vidámság légkörében működik és kiteljesedő emberalakító programra. S majd negyedik osztálytól, mikor megszokták, hogy teljesíteni kell, el kell végezni a feladatokat, akkor lehetne integrálni őket. Egyébként ezt nemcsak én mondom, mielőtt rám sütnék a rasszista, szegregáló pap bélyegét, hanem Choli Daróczi József is, az ismert cigány költő. Az erőltetett integráció csak arra jó, hogy mesterségesen keltsék a feszültséget a többség és a kisebbség között.” Hofher József arra is felhívja a figyelmet: „Ha egy társadalom gazdasági, politikai téren rendben van, nincs rasszizmus, vagy kirekesztés. Ma viszont azt látjuk, hogy bizonyos érdekcsoportok, akik ezt a gazdasági válságot előidézték, a saját pozíciójuk megtartása érdekében manipulálják a társadalmat, és ehhez eszközül használják a cigányságot. Ez a rákfenéje a társadalmunkban kialakult ellentéteknek. A cigány vezetők többsége fizetett embere e politikai csoportoknak, ők mind népük árulóivá váltak. A cigány kisebbségi önkormányzatok nagy részében egy-két elemivel rendelkező, erőszakos vezetők vannak pozíciókban, akik maffiamódszerekkel kézbe vették a falujuk sorsát, nekik köszönhető például a sok helyütt működő uzsorarendszer. De a politika nyomorította meg az egészségügyi rendszerünket is, amelyben a cigányok vannak a legnagyobb hátrányban, hiszen eleve tíz évvel előbb halnak meg, mint mi. Egy igaz cigány vezetőnek a nagy egészségügyi liberalizáció alatt torkaszakadtából ordítania kellett volna, hogy ha van Magyarországon rasszizmus, akkor ez az! Egyébként meggyőződésem, hogy a multiknak, és az őket kiszolgáló politikai erőknek érdekük, hogy tudatlanságon tartsák a cigányság jó részét, hiszen a gondolkodó ember kérdéseket tesz fel, a lezüllesztett tömeg viszont jó rabszolgának. De ennek a játszmának nem csak a cigányok, a magyarok is áldozatai, a többségi társadalmat lezüllesztik a cigányság szintjére, a cigányokat pedig mélynyomorban tartják. Ezért is lenne fontos azokat a fiatal cigány értelmiségieket támogatni, helyzetbe hozni, akik még nem fertőződtek meg a politikától.”

Magyar Kurír