Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (8.o.) Finta Szilvia Mégis kóser címmel számol be arról, hogy hétfőn az Izraeli Legfelsőbb Bíróságon pert nyert egy Jézus Krisztusban hívő zsidó hölgy a Legfelsőbb Rabbinátussal szemben. A tudósító úgy véli: bár a bírósági döntés ismételten lángra lobbanthatja a két nevezett szervezet – s így az állam és a vallás – közötti ellenségeskedést, mégis megoldás felé terelheti a messiáshívő zsidók és az ortodoxok közt fennálló többi peres ügy kimenetelét. A cikkből kiderül: 2006-ban Jószéf Sejnen, az ásdodi főrabbi visszavonta a városban található P’niná Pie pékség kósersági igazolását, amikor rájött, hogy a pékség tulajdonosa, P’niná Conforty messiáshívő zsidó. Miután Conforty keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, az Legfelsőbb Rabbinátus kompromisszumot ajánlott fel. A rabbinátus Confortytól olyan feltételek teljesítését követelte, amelyeket egyébként nem támasztanak még világi zsidó étkezdetulajdonosakkal szemben sem. Conforty nem fogadta el a feltételeket, a rabbinátus pedig nem akart enyhíteni azokon. A Legfelsőbb Bíróság június 29-én hétfőn elutasította az askenázi főrabbi, Jóná Mecger Azin érvét, miszerint Conforty nem zsidó vallásos hite aláaknázná hitelességét. A bíróság döntését szigorúan a kósersági törvények lényegi magvához kötve hozta meg: mivel a kósersági előírások világosan meghatározzák, hogy egy étel mitől kóser, és mitől nem, és mivel nem térnek ki más, az étel elkészítésével össze nem függő dolgokra, a kósersági igazolás kiadása sem köthető más, a kósersági előírásokban nem szereplő feltételekhez.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (5.o.) Kacsoh Dániel Százfős egyházak országa című összeállításából kiderül: az idén már 171 egyház fordulhatott az adófizetőkhöz az szja egy százalékáért, és számuk évről évre növekszik. A cikkíró rámutat: a gazdasági teljesítménnyel ellentétben ebben a tekintetben hazánk vezető pozícióban van Európában, aminek oka az egyházalapítás „finoman szólva is könnyen kivitelezhető módjában keresendő. Elég hozzá száz aláírás”. Lukács Tamás, a KDNP szakpolitikusa elmondta: a következő kormány feladata lesz, hogy törvénymódosítást vigyen végbe az egyházalapítás szabályozásában, amelyhez valódi társadalmi párbeszéddel kell eljutni. Az unióban egyedülállóan liberális rendszert ma könnyű gazdasági előnyszerzésre kihasználni, visszaélve a vallásszabadság törvény által túlzottan tágan értelmezett kereteivel. Lukács Tamás kirívó példaként említette: a kilencvenes években előfordult, hogy valaki vámmentesen hozott be az országba egy kipufogó-szállítmányt, mondván, azok szakrális tárgyak. A jobboldali kormányok többször próbálták „megjavítani” a szabályozást, ám ez a jogszabály módosításának kétharmados feltétele miatt mindig meghiúsult. A KDNP képviselője felhívta a figyelmet arra is, hogy Európában az egyházalapításhoz szükséges legkisebb létszám kétezer, nálunk csupán száz. A két évtizeddel ezelőtti jogalkotás során a liberálisok még mindössze tizet javasoltak. Nyilatkozik a lapnak Tomka Miklós vallásszociológus is, aki elmondta: „Egész Európában nevetnek rajtunk, és ez bizony bosszantó.” A pártállami kormány – igaz, az ellenzéki erőkkel közösen kidolgozott – egyik utolsó jogszabálya még mindig érvényben van, és ezért ma is rendkívül könnyű egyházat alapítani. Gyakorlatilag bárki megteheti, ha száz aláírást összegyűjt. „Hozzám is odajöttek ilyen célzattal az Örs vezér téri aluljáróban” – érzékeltette a professzor a szabályozás lazaságát egy személyes példával. Az APEH adatai szerint a tavalyi 155 helyett az idén már 171 egyház jogosult arra, hogy szja-felajánlásért forduljon az adófizetőkhöz. A kisegyházak száma egyes becslések szerint akár a 300-at is elérheti. Tomka Miklós szerint sokan azért adják akár teljesen ismeretlen felekezeteknek is személyes jövedelemadójuk egy százalékát, hogy kvázi „betartsanak” a nagy egyházaknak, mondván, fenntartással vannak velük szemben, „Eléggé tarka, pontosan nem körvonalazható ideológiájú társaság például a krisnásoké, akiknek személyes rokonszenvi alapon jó kapcsolatuk van az SZDSZ-szel. A párt támogatói ezért annak ellenére felajánlást tehetnek nekik, hogy egyébként nem támogatják az egyházak tevékenységét. De ide sorolható végül is a Hit Gyülekezete is”– mondta a neves vallásszociológus. Rámutatott: az adóhivatali listán szereplő felekezetek száma megtévesztő, mert sokszor majdhogynem osztódással szaporodnak, azaz a kisegyházak több részre szakadása miatt is növekedhet a leltár. Tomka Miklós szerint kaotikus a helyzet, amit jobban fel tudunk mérni, ha a tényleges felajánlásokat nézzük. A 2008-as adatokból kiderül: a történelmi egyházakat leszámítva a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége kapta a legtöbb szja-felajánlást, csaknem hetvenmillió forintot, míg a Hit Gyülekezete több mint ötvenmillióhoz juthatott ezen a címen.

Az Élet és Irodalomban („Nem mindegy”… 3.,12.o.) Kőszeg Ferenc, az SZDSZ egyik alapítója, volt országgyűlési képviselő nyilatkozik. Kőszeg Ferencnek a közelmúltban jelent meg önéletírása a Magvető Kiadó gondozásában. Az interjúból kiderül, hogy a magyarországi vészkorszak idején a zsidó származású Kőszeg Ferenc családja a Szociális Testvérek Társasága rendházában talált menedéket. A Slachta Margit által vezetett zárdára Kőszeg szinte nosztalgiával, mint gyermekkora egyik boldog helyszínére emlékszik: „… az apácákon kívül mindenki rejtőzködő zsidó volt, közöttük több híresség is, Rusznyák István országgyűlési orvos professzor, az akadémia későbbi elnöke, Heltai Jenő, ha jól emlékszem, Bánki Zsuzsa és mások. A Thököly út és a Stefánia sarkán álló zárdában a gyerekes családokat a noviciátus különálló épületében helyezték el. Szemközt, a mai Thököly étterem épületében tanyázó, hírhedt zuglói nyilas pártszolgálatosok október végén, tehát a nyilas hatalomátvétel után házkutatást tartottak a zárdában. ’Kiszórjuk a zsidókat a főépületből’, mondták a razzia közben, ’maguk, magyar anyák kerülnek oda, nem a zsidók fognak ott terpeszkedni’. Valójában a melléképületben elhelyezett ’magyar anyák’ is zsidók voltak. Fantasztikus volt, amit Slachta Margit véghezvitt, hogy megmentse az ott bújtatott zsidókat, később, 1945 után mégis kiüldözték az országból, sokáig élt emigrációban, 90 évesen halt meg Amerikában. Egyébként 1920-ban ő volt a magyar törvényhozás első képviselőnője. 1941 nyarán a Bárdossy-kormány rendelkezése alapján összegyűjtötték a Magyarországon tartózkodó hontalan, illetve rendezetlen állampolgárságú személyeket, elsősorban zsidókat. Schlachta elment a körösmezei táborba, ahol az embereket fogva tartották, majd levelet írt Horthynénak, hogy járjon közben a kormányzónál a tábor lakói érdekében. A levélnek nem volt foganatja, a rendezetlen állampolgárságú külföldieket, mintegy húszezer embert, akik közül sokan Magyarországon születtek, kitoloncolták Ukrajnába; az SS bevetési egységei Kamenyec-Podolszkijnál körülbelül tizenötezer embert lőttek agyon közülük… Szóval Slachta, akit én ötéves gyerekként imádtam, elszánt, bátor és ráadásul hihetetlenül talpraesett nő volt. Amikor a nyilasok összeterelték a főépületben a zsidókat, hogy elhajtsák őket, húzni kezdte az időt, és addig etette-itatta a tizennyolc-húszéves nyilas pártszolgálatosokat, amíg reggel meg nem érkezett a közben értesített Wallenberg és a pápai nuncius: közbenjárásuk révén sikerült megegyezni a foglyok szabadon bocsátásáról.”

Magyar Kurír