Napi sajtószemle

A Népszava Szép Szó című mellékletében (2.o.) Marosán György A felvilágosodás alkonya? címmel reagál a Magyar Konzervatív Alapítvány közelmúltbeli konferenciáján elfogadott nyilatkozatra, amely szerint „Csak a hit, a templom és az egyház tudja megtartani a nemzetet.” A cikkíró egyáltalán nem ért ezzel egyet, s leszögezi: „A felvilágosodás hanyatlása az Európát naggyá tevő erények és értékek mindegyikét fenyegeti. Nem egyszerűen arról van szó, hogy vajon tanítanak-e az evolúció mellett teremtéstudományt (ilyen tudomány nincs!). Nem pusztán az a kérdés, vajon a gombaként szaporodó ’csodadoktorokra’ vagy akár az imádságra bízható-e a gyógyulás (nem ajánlott!). Nem az az érdekes, vajon tényleg csak az egyház képes-e fenntartani a nemzetet (természetesen nem!). A valódi probléma az, vajon elfogadható-e, hogy újra a hit szabjon határt az észnek? Megengedhető-e, hogy a templom újra kiterjessze hatalmát eldönteni, kié az érdem, és mi az igazság? Elfogadható-e, hogy az egyház mondja meg a törvény, az egyenlőség és a szabadság egyedül lehetséges értelmezését? Ha a társadalom újra enged a nyomásnak, és a felvilágosodás értékeit a vallás gyámsága alá helyezik, az a sötétség korába vezeti Európát. S mindezt akkor, amikor minden korábbinál fontosabb a ráció, a más értékek iránti tolerancia, és az eltérő érdekek kompromisszumára való hajlandóság.”

A Magyar Hírlap (9.o.) Szükségünk van Istenre! címmel közli, hogy a következő felirat olvasható mostanában több fővárosi buszon és villamoson: „Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódnunk!” Az üzeneteket civilek helyezték el, és a több európai nagyvárosban is feltűnő ateista kampányra reagálnak vele, mert meggyőződésük, hogy a társadalom gondjait nem a földi örömök hajhászása oldja meg. Kovács Tibor ötletgazda a lapnak elmondta: a londoni és más városokban is feltűnő kampányról szóló híreket olvasva az első gondolata az volt, hogy éppen az ateista feliratok ellenkezője igaz. „Magyarországon szétesőben van a társadalom, sokan nem találják a helyüket a világban. A lelki krízis abból fakad, hogy az emberek azt hiszik és azt is sugallják nekik, hogy mindenre képesek, önmagukat istenné teszik. Kiderült azonban, hogy nem vagyunk mindenhatók” – mondta a többgyermekes családapa. Hozzátette: barátaival határozta el, hogy ellenkampányt indít, legalábbis hazánkban. Az ehhez szükséges másfél millió forintot összedobták, összekalapozták, és a fővárosi közlekedési járművekre elhelyezték üzeneteiket. Honlapot is indítottak, hogy a világhálón diskurzust kezdjenek a témáról. Kovács Tibor vitaindító írásában felhívja a figyelmet, hogy éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta magával az elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését. Sok nőtől elvették az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, s ez súlyos gondokat okoz. Mértéktelen fogyasztást hirdettek, és ezzel környezeti katasztrófa küszöbére sodorták a világot. Mindezt Isten nélkül, egyedül érte el az ember, de büszke nem lehet rá. Kovács Tibor kérdései: „Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak ’az élvezd az életed’ parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?” A többgyermekes családapa figyelmeztet: ha az emberek nem hihetnek Istenben, akkor hisznek az élvezet vallásában, a fitnesz vallásában, az internet vallásában, a kuruzslókban, a horoszkópban, a fociban. „Nem Istennek van szüksége ránk, nekünk van szükségünk rá” – szögezte le Kovács Tibor. A kezdeményezők szerettek volna hasonló akciót indítani más nagyvárosokban is, de ezt a legtöbb helyen visszautasították, arra hivatkozva, hogy az üzenet ideológiai befolyást hordoz. Azóta a budapesti plakátok miatt is érkeztek hasonló kifogások, s ezek előtt értetlenül állnak a civilek. Kovács Tibor hangsúlyozta: „Mi senkit sem akarunk meggyőzni, semmit sem akarunk rászórni a városlakókra. Már az is probléma, ha azt hirdetjük, hogy van Isten?”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Egyezség az Antikrisztussal 17.o.) Czakó Gábor nyilatkozik, akinek Beavatás című tévéműsora 290 adást ért meg tizenkét év alatt a Duna TV-ben, könyvalakban pedig kilenc kötet jelent meg az előadásokból. Az író elmondta: „A mester persze nem én vagyok, hanem a Szentlélek. Ma ő az egyetlen mester, számára az egész nép beavatása sem lehetetlen. A magamfajta legföljebb gereblyézget, avart szed, locsolgat a Kertben… leginkább a Szellem tanítandó. Amióta létezik nevelés, ez az alapcélja. Akik szembe mernek szállni a megengedő pedagógia terrorjával, és titokban még ma is nevelik a gyermekeiket, mind erre törekszenek. Céljuk, Móriczcal szólva: légy jó, mindhalálig. Aki jó, az olyan lesz, mint Isten, az ő gyermeke lesz, sőt, egy lehet vele. És aki jó, az igaz; az szépségben él, és szeret. A Nagy Négyesen kívül, s vele szemben az Antikrisztus áll. A mindennapok nyelvén: a semmi, a hazugság, az értéktelenség, a kizsákmányolás, a giccs, a gazság dáridója, a bolygó életfönntartó képességének lerombolása, a folyamatos világválság.” Czakó Gábor elmondta azt is: „Politika sújtotta, nyelv áldotta nép vagyunk: Trianon, világháborúk, kommunizmus, ötvenhat, terror, most meg rendszerváltoztatás helyett nyakunkon a szadibolsi diktatúra a maga tabuival, tolvajságával, globalista ipari művészetével, irodalmával. Hamvas Béla tévedett, amikor azt írta a Láthatatlan történetben, hogy a letűnt pap és király helyét a művész veszi át, s ő őrzi a temenosz tüzét. Hölderlintől Weöresig még sok próbálta az őrködést, de a mai utódok kiegyeztek az Antikrisztussal, fölvették a jelét, s iparszerűen gyártják a nemzetközileg szabványost. A szabványt a szakmában izmusnak nevezik. Ezt a műkereskedelem úgynevezett irodalomtudós alkalmazottai koholják, és semmi köze nincsen emberhez, szellemhez, művészethez. Látszólag a piac igényeit követi, de a valódi cél az átverés… A szabvány célja, hogy ne legyünk tisztában, mi történik velünk. Hogy ne tudjuk, mi a helyzet velünk, az országgal, a Földdel, a valósággal. A magyar kocsmában a csapos és a szeneslegény váltja a világot megfele, mert magyarul gondolkodnak, noha anyanyelvüket nem is tanították nekik az iskolában, mégis érzik, hogy a gond összefüggésben áll a gonosszal, a gondolkodás a gond megoldását jelenti, tehát a gondoskodást, a gondviselést, s máris a Gondviselésnél vagyunk.”

Szintén az MH-ban (Működött a felebaráti szeretet 5.o.) Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke nyilatkozik abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt, 1989. június 27-én Horn Gyula akkori magyar külügyminiszter és osztrák kollégája, Alois Mock átvágták a vasfüggönyt az osztrák-magyar határnál, s így lehetővé vált, hogy NDK-s állampolgárok eljuthassanak az NSZK-ban élő rokonaikhoz. A máltai szeretetszolgálat a zugligeti Szent Család Plébánián csaknem ötvenezer NDK-s menekültről gondoskodott. Kozma Imre atya így idézte fel az akkori időket: „Valódi kockázatvállalás volt ez akkor, nem is nagyon gondolkodtunk előtte azon, hogy belevágjunk-e. Ha megtesszük, talán másként döntöttünk volna. Lényeges körülménynek tartom, hogy a Németh-kormány magáénak vallotta 1956 örökségét. A legfontosabb üzenete ezeknek a hónapoknak talán az, hogy megvalósult a keresztény örökség, vagyis a felebaráti szeretet aktív gyakorlása. Azért volt ez lehetséges, mert az egyházközségben már korábban kialakult az első civil szociális háló, így a közösség meg tudta oldani ezt a feladatot.” A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke elmondta azt is: „Nem véletlenül választottuk a szeretetszolgálat megalapításának huszadik évfordulóján jelmondatnak, hogy Magyarországnak van a legnagyobb szíve. Sajnos a külföldi sajtóban sokszor irreális képet adnak a magyar társadalomról. A német nagykövet 1994-ben a plébánia falán elhelyezett emléktábla avatásán feltette a költői kérdést: vajon volt-e olyan a történelem folyamán, hogy egy nemzet a nála nagyobbat és gazdagabbat mindenfajta érdek nélkül megsegítette, miközben saját sorsát kockáztatta? Azt hiszem, az ötvenhatos forradalommal és a keletnémet menekültek megmentésével valódi ajándékot kapott az emberiség a magyar nemzettől.”

Magyar Kurír