Napi sajtószemle

Napi sajtószemle

A Heti Válaszban („Nem…” 14-15.o.) Katkó Tamás fotóművész nyilatkozik, aki 1981 és 1987 között III/III-as ügynök volt. Elmondta: „Egyszerűen nem mertem nemet mondani – noha egy pillanatig sem éreztem, hogy közéjük tartoznék. Egy idő után kezdtem nagyon rosszul érezni magam, noha leszögeztük, hogy sem a baráti körről, sem a versmondó társakról, sem a színházról nem mondok semmit. De ha az ember elkezd csúszni a lejtőn, csak a csoda állíthatja meg. Többen nem is tudtak együtt élni ezzel. Bódy Gábor filmrendező öngyilkos lett, de végzett magával egyik tanárom is. 1987-ben aztán egy egész napos, három részletben történő gyónás keretében megvallottam mindent Várszegi Asztrik akkori pannonhalmi perjelnek. Õ pedig nagy szeretettel rám parancsolt, hogy hagyjam abba. Azt mondta: vedd tudomásul, hogy a barikádnak két oldala van, és te a mi oldalunkon állsz. Nem volt más választásom, ezt a penitenciát adta. Amikor a tartótiszt jelentkezett, mondtam neki, többé nem jelentek. Azt az egyet bánom, hogy nem korábban szálltam ki.” Katkó Tamás elmondta azt is: „Nem akarom szépíteni ezt a dolgot, abszolút saram van. Igaza van annak, aki azt mondja: nem volt kötelező. Becsülöm azokat, akiket be akartak szervezni, de nem vállalták. Pontosan tudom, hogy mindannyian, akik ebben a kuplerájban benne voltunk besúgóként, méltóak vagyunk a megvetésre. S akkor még, azt gondolom, olcsón megúsztam.”

A Magyar Fórum (5.o.) „Kegyelemből” akasztófa címmel számol be arról, hogy június 5-én a Komárom-Esztergom megyei Császáron felavatták a falu egykori plébánosa, a munkáshatalom által 1919-ben kivégzett Wohlmuth Ferenc szobrát. Az emléktáblánál Szalai Gábor tatai plébános tartott megemlékező beszédet. Az atya a lapnak nyilatkozva felidézte Wohlmuth Ferenc életpályáját, kiemelve, hogy sokat tett azért, hogy a karitatív szeretet megnyilvánuljon az egyházközségben. 1919-ben egy 13 éves árva kislányt nevelt, s szeretett volna rá pénzt hagyni, de ezt az összeget elvették tőle a kommunisták. Az isteni Gondviselés mutatta meg a hatalmát azzal, hogy később az azóta boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László vette pártfogásába a kislányt. 1919 júniusában felröppent a hír, hogy megbukott a vörösök rendszere. Ennek hatására a kommün helyi tagjait a falu jogosan feldühödött népe őrizetbe vette. Szalai Gábor szerint abban, hogy nem történt véráldozat, nagy szerepe volt Wolmuth Ferencnek, aki felszólította a híveket, hogy tartózkodjanak minden erőszakoskodástól. Azon volt, hogy megmentse a kommunisták életét, mert ő csak az embert nézte. A császári megmozdulásról értesült a tatai kormányzótanácsi biztos, Lantos (Löwy) Bertalan, s utasítására 1919. június 4-én egy munkásokból álló fegyveres alakulat szállta meg a községet. Kimondták, hogy a helyi legfőbb ellenség maga a plébános. A jó szándékú helyi lakosok figyelmeztették az atyát, aki a templomban bújt meg. Ám egyszer, amikor imádkozva vonult a templomban, felismerték, és kivonszolták az Úr házából, s koncepciós perben a bányászokból, munkásokból álló rögtönítélőszék halálra ítélte. A kirendelt védő, Szabó András enyhítést kért, „mivel a golyó általi kivégzés túl hangos, inkább a csendes akasztást ajánlotta.” Szalai Gábor atya hangsúlyozta: Womuth Ferenc plébános vértanú volt, tudatosan vállalta a halált, mivel tudta: ha elmenekül, akkor másokat fognak kivégezni. Az is szóba került, ha a plébánost nem találják meg, akkor a káplánt fogják kivégezni. Olyan családos emberek élete is veszélyben forgott, akik nem álltak a vörösök mellé. Sok falusit ezért nem halálra, „csak” pénzbüntetésre ítélt a helyi vörös „törvényszék.” A tatai plébános az akkor még szokatlan ökumenizmus szép példájaként említi, hogy egy református nagygazda az egész vagyonát felajánlotta Wolmuth Ferenc életéért, de ezt a vörösök elutasították. A szobor felállításának kezdeményezője Író Sándor, Császár jelenlegi plébánosa volt, készítője pedig Illyés András szobrászművész. Az alkotást Pápai Lajos győri megyéspüspök áldotta meg. Szentbeszédében figyelmeztetett: keresztényként inkább legyünk sajnálattal a papokat akasztó és templomokat kifosztó emberek irányába, mert a gyűlölet nem segíthet, csak az imádságos lélek. Jézus is azt mondta a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Megemlít a lap azt is, hogy az ünnep előtti napon rablók törtek be a már feldíszített templomba, letépték és elvitték az oltárképeket.

A Magyar Nemzet (Balatonboglári… 14.o.) közli, hogy orgonamaratont tartanak Balatonbogláron a Szent Kereszt felmagasztalása-templomban ma délelőtt tíz órától holnap délelőtt tízig, egymást óránként váltva összesen huszonnégy művész zenéli végig a 24 órát szünet nélkül. Az orgonakoncerten a magyarországi rekordok hivatalos képviselője is jelen lesz, aki a végén az eseményt be is jegyzi a magyar rekordok közé. Fellép többek között Baróti István, Szamosi Szabolcs, Mali Katalin, Kecskés Mónika, az idén áprilisban felszentelt új orgonán játszanak majd. Az orgonamaraton fővédnöke Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát.

Magyar Kurír