Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (A történész… 4.o.) és a Népszava (Fontos feladat… 9.o.) is beszámolnak arról, hogy díszdoktori címet adományozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem John Lukacsnak. A 85 esztendős, magyar származású, az Amerikai Egyesült Államokban élő és tanító történésznek Erdő Péter bíboros prímás adta át a doctor honoris causa kitüntetést, „világhírű és életre szóló tudományos” munkássága elismeréséül. A professzor az ünnepségen kijelentette: „A történész legfontosabb feladata a féligazságok kiirtása.” Hangsúlyozta: korunk materialistái szerint a világmindenség anyag, gazdasági rendszerekből áll össze, s ezek következménye a vallás. „Tapasztalatból mondom, hogy ez éppen fordítva van. Amit az ember hisz, az a lényeg, a történelem, a politika, az egész anyagi világ ennek a következménye” – mondta John Lukacs, aki Isten velem című új könyvének kiadása kapcsán tartózkodik Magyarországon. Elmondta azt is: a keresztények csak elenyésző kisebbség lehetnek a világban, ha azt képzelik magukról, hogy valamiféle „szirupot, édességet jelentenek az emberiségnek, ám jelentős különbség, ha elfogadják, hogy a Föld sójának kell lenniük. A hívők aránya a társadalomban ezért nem elsősorban mennyiség, hanem minőség függvénye, ám nem kérdés, hogy mindig kisebbségben lesznek.” John Lukacs új könyvében is vallja: „Mindennek volt valami értelme – igen, mindennek… Csak egyben hiszek, hogy Isten görbe vonalakkal ír egyenesen.” Nagy László, az egyetem dékánja laudációjában a kitüntetettről azt mondta: vallásos meggyőződése többletet és nem hátrányt jelent történelemszemléletében. John Lukacs konzekvensen elutasította a XX. század emberellenes eszméit, és azt is, hogy a haladás ma sokszor a hit háttérbe szorítását jelenti. Ezzel szemben ugyanis az emberiség története az üdvösség története, tehát lényeges „a hit és az erkölcs dimenziója.” Az újonnan felavatott díszdoktor mindig azt vallotta: a tudomány megállapításaival szemben a hit igazságait nem lehet kétségbe vonni. Az anyagelvű társadalomkép ezért hiányos és értelmetlen. Az ember pedig tökéletlen, de nem reménytelenül az, „ezért hihet egy reakciós is valamiféle haladásban.”

A Magyar Hírlap (Elindult… 4.o.) hírt ad arról, hogy elindult tegnap Pálházról a Nemzeti Zarándoklat első csoportja. Estére érkezett Sárospatakra, ahonnan ma folytatja útját. Szintén ma indulnak Komlósházáról, majd holnap Ópusztaszerről, szombaton Pannonhalmáról, hétfőn pedig Sonoskőújfaluról. A résztvevők az ország öt sarkából érkeznek június 20-án a fővárosukba. Közleményükben azt írják: „A zarándoklat lelki, társadalmi és politikai célokat szolgál, a közöny és a beletörődés ellen mozgósít. Útban egymáshoz és önmagunkhoz végzetes megosztottságunkkal, félelmekkel és gyűlöletekkel kell szembenéznünk. Most még mi vagyunk többen: akik az erőszakot elutasítjuk, de a hazugságot már megelégeltük.”

Szintén a Magyar Hírlap (Piarista… 9.o.) és a Magyar Nemzet (Két bor érdemelte ki… 11.o.) beszámolnak arról, hogy a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok 2007-es tokaji furmintja és Nyári Ödön 2008-as Szent György-hegyi szürkebarátja nyerte el a piarista rend magyar tartománya által meghirdetett borválogatás kitüntető oklevelét. Az egykori piarista borászhagyományokat felelevenítő pályázaton Tokaj-Hegyaljáról és a Balaton-felvidékről származó, a szerzetesrend egykori birtokainak vidékéről küldött száraz fehérborok versengtek. A harminc tétel közül szakértő választotta ki a legjobbnak ítélt nedűt. A kitüntető oklevelet elnyert borok a piarista rend címkéjével ellátott palackokban kerülnek forgalomba.

A Magyar Fórumban (A keresztény ifjúságért 1.,9.o.) P. Andrásfalvy János szalézi ifjúságpasztorációs felelős, a szombathelyi rendház igazgatója nyilatkozik: „A kommunista rezsim nagyon rossz néven vette a szaléziak tevékenységét, mert főleg munkásifjak nevelésével és tanításával foglalkoztak. A múlt rendszerben mindent megtettek azért, hogy a vallásosságot kitöröljék az ifjúság életéből. Minket ezért megkülönböztetett módon üldöztek. Egyik vértanúnk, Sándor István szalézi szerzetes, akit az akkor jól ismert koncepciós perek logikája alapján államellenes összeesküvés koholt vádjával ítéltek halálra. 1953. június 8-án végezték ki. Fogolytársai megrendülten ma is tanúskodnak István testvér mély hitéről, mert bár tudta, hogy kivégzik, még ő vigasztalta szorongó rabtársait. Sándor István boldoggáavatási pere jelenleg kedvező stádiumban van.” A szalézi szerzetes felidézte, hogy regionális elöljárójuk a közelmúltban azt mondta: „… egy szivárványhoz hasonlít a hazai szaléziak intézményrendszere. Azóta ő lett a tartományfőnökünk. Az óvodától a középiskoláig a szaléziak jelen vannak a magyar oktatásrendszerben. Nagyon fontos megemlítenem kazincbarcikai iskolánkat. Ezen a településen hátrányos helyzetű fiatalok számára hoztunk létre olyan iskolát, ahol elsősorban szakmákat tanulhatnak. Itt fiúkollégium és nyomdánk is működik. Az intézmény mintegy 550 diáknak ad esélyt, hogy tanulmányait elvégezze. A tanulók között sok a halmozottan hátrányos helyzetű, állami gondozott, csonka vagy munkanélküli családból való fiatal. Segítő kezet nyújtunk feléjük, s ha ezt elfogadják, szakmára tanítjuk őket.”

Magyar Kurír