Napi sajtószemle

– 2009. június 4., csütörtök | 9:13

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (10.o.) Tischler János Miért éppen a lengyel Szolidaritás? címmel idézi fel, hogy húsz évvel ezelőtt, 1989 júniusában tartották meg Lengyelországban az első szabad választást, amelyet hatalmas fölénnyel nyert meg a Lech Walesa vezette Szolidaritás. A cikkíró figyelmeztet, hogy a lengyelek szabadságharcának felidézésekor „nem szabad megfeledkeznünk a katolikus egyházról sem, amely a XVIII. század második harmadától kezdve elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a lengyelek vallásuk mellett önazonosságukat, nyelvüket és kultúrájukat megőrizhették, különösen az orosz és porosz fennhatóság alá került területeken. Az egyház ugyanilyen szerepet töltött be 1945 után is. Stefan Wyszynski bíborost nem tudták megtörni, az ő rugalmas, egyúttal következetes politikája eredményeként a kommunista hatalomnak nem sikerült az egyházat ellenőrzése alá vonnia. Sőt, csak lengyel földön történhetett meg, hogy 1956 októberében párttaggyűléseken szegezték neki a kérdést, követelést a felsőbb testületeknek: ’Hol van a bíboros, elvtársak? Engedjék szabadon Wyszynskit!’ Erős lelki támaszt nyújtott honfitársainak az 1978-ban pápává választott Karol Wojty³a krakkói érsek is, aki már a beiktatását követő esztendőben ellátogatott hazájába, és ráébresztette a szabadtéri miséken részt vevő milliós tömegeket arra, hogy ők a gazdái a saját országuknak, és felelősséggel tartoznak érte.”

A Heti Válaszban (28-29.o.) G. Fehér Péter Muszlimok Európája című összeállításában megállapítja: már ma is 55 millió muszlim él az EU területén, és egy-két évtized múlva néhány európai országban a lakosság felét fogják kitenni az Allah-hitű bevándorlók. Tavaly már a magyar határ tőszomszédságában, Szabadkán is mecsetet avattak. Az előrejelzések szerint húsz év múlva minden ötödik franciaországi lakos iszlám hitű lesz, a borúlátók pedig attól tartanak, hogy negyven év múlva Franciaország iszlám köztársasággá válik. Az elmúlt harminc évben Angliában a muszlim lakosság száma 82 ezerről 2,5 millióra nőtt, és már ezer mecset található az országban. A 16 milliós Hollandiában az újszülöttek 50 százaléka muszlim, és 15 év múlva a lakosság fele iszlám hitű lesz. A tízmilliós Belgium polgárainak 25 százaléka az iszlámhoz kötődik, és az újszülöttek 50 százaléka szintén muszlim. 2025-re az újszülöttek aránya itt 1:3 lesz az Allah-hitűek javára. G. Fehér Péter rámutat: a bevándorlók sokszor nem akarnak integrálódni, az európaiak meg a kulturális, vallási és életviteli különbségek miatt nem fogadják be őket. „Az újonnan jöttek sok esetben nem is ismerik el az adott ország jogrendjét, hanem iszlám törvényeik szerint élnek, külön negyedekben. A rossz szociális körülmények, a másodrendűség érzése pedig frusztrálttá teszi a muszlim közösségeket, ami gyakran erőszakba csap át.” A német Der Spiegel tudósítása szerint például egy berlini diák egy hétig csak rendőri kísérettel mehetett iskolába, mert összetűzésbe keveredett egy arab származású iskolatársával, aki azt kiáltotta neki: „Helyet, itt csak arabok lehetnek!” A támadó később értesítette az arab „Steinmetz-bandát”, amely hazafelé rajtaütött a német fiún, és összeverte. G. Fehér felidézi a műveiben a muszlimokat negatív színben feltüntető Theo Van Gogh holland filmrendező 2004-es meggyilkolását, mint annak bizonyítékát, hogy az ellentétek a legszélsőségesebb formákat ölthetik. A cikkíró arra is kitér, hogy Hollandiában jelentős összegeket ajánlanak fel annak a muszlimnak, aki hajlandó hazatérni, ám fölteszi a kérdést: „… milyen alapon és hová lehetne kiutasítani a bevándorlókat, különösen azokat, akik már Európában születtek? Valószínűleg sehová. Európa rádöbbent, hogy mivel a muszlim lakosság lélekszámának növekedése megállíthatatlan, meg kell tanulni együtt élni az iszlámmal. Ezért tavaly januárban, Brüsszelben aláírták az Európai Unió és 400 európai iszlám szervezet kapcsolatát rendezni hivatott muszlim chartát.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Bíborosi panasz… 3.o.), beszámolva a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nyári üléséről tegnap tartott sajtótájékoztatóról, idézi Erdő Péter bíboros prímást, a testület elnökét, aki kérdésre válaszolva jól felismerhető csúsztatásoknak nevezte és elutasította azokat a kormánypárti szórólapokat, melyek tényként közlik, hogy a szocialisták kormányzati és uniós támogatásokat szereztek a térség csinosodásához, ám ehhez olyan templomok fotóit szerepeltetik illusztrációként, melyek nem kaptak efféle támogatásokat. Erdő Péter azt is elmondta: „Pünkösd óta megjelentek olyan közlemények, anyagok a nyilvánosság előtt, melyek gyalázkodó kifejezéssel illetik a keresztényeket, sőt helyenként olyan kitételeket tartalmaznak, melyek az istenkáromlás fogalmát is kimerítik.” A lapnak Várpalota Fidesz–KDNP-s polgármestere, Németh Árpád elmondta: e város templomát sem kerülte el az idevágó MSZP-s, álkeresztény hazugságkampány, pedig ez a templom kívülről az Orbán-kormány jóvoltából, belülről a helyi önkormányzat és a katolikus egyház jóvoltából újulhatott meg.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Gondolkodó… 14.o.) Elmer István író, az Új Ember főmunkatársa nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg a Szent István Társulat Pásztorok című sorozatában a Beer Miklós váci megyéspüspökkel készített, Mindenhol pap vagyok című interjúkötete (A könyvről szóló könyvismertetést lásd május 16-ai számunkban – a szerk.) Elmer István kiemelte, hogy Beer Miklós „Két évtizeden keresztül tanított filozófiát az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán, miközben lelkipásztori szolgálatot is végzett. Portréjában harmonizál a filozofikusan, logikusan gondolkodó ember és a pasztorációt végző lelkipásztor alakja. Isten léte értelmi képességgel belátható, csak a mai emberek ezt nem akarják, nem tudják elfogadni, illetve nem teszik meg az ehhez szükséges értelmi erőfeszítést. Pedig ez a racionalizmus legszebb megnyilvánulása. Ugyanakkor van az a határ, amelyen túl ilyen módon a valóság teljességének megismerése nem lehetséges. Akkor jön a misztérium, amelyhez másfajta képességek vezethetik el az embert. Hit, remény és szeretet felsorolásával fejeződik be Szent Pál híres szeretethimnusza. Ezek közül legfontosabb a szeretet. A hit végső soron értelmi aktus, amit azért nehéz belátni, mert a hitet sokan összetévesztik a hiedelemmel. A remény az ember akarati megnyilvánulása. A szeretet pedig az ember odaadása. Az elköteleződés. Beer Miklós, a filozófus és a lelkipásztor ennek a Szent Pál-i gondolatnak a szintézisét mutatja meg az életében és az életével. Ez az a tanúságtétel, amelyen keresztül mindenki csak növekedhet.”

Magyar Kurír