Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (Keretes 9.o.) hárman nyilatkoznak a Szentlélek kiáradásának, pünkösdnek az ünnepéről. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek elmondta: „A pünkösd a Szentlélek Úristen eljövetelének ünnepe, amelynek előzménye az ószövetségi pünkösd, a törvényadás és az aratás ünnepe volt. A Szentlélekkel eljött a második vigasztaló, akit Jézus Krisztus megígért. Az első ugyanis ő maga volt, hiszen ő hirdette meg az emberiségnek a bűnbocsánatot, a megváltást és az emberibb életet. A Szentlélek szimbólumokban is megmutatkozik: szél, tüzes lángnyelvek, de sok más bibliai hasonlatban is. Három fontos elemét emelhetjük ki az ünnepnek, az egyház katolicitását, vagyis azt, hogy minden nemzethez eljött a vigasztaló, a missziót, illetve a kommunikációt, hiszen a Szentírás szerint minden nép gyermeke megértette a lélek által átjárt tanítványok szavát. A szeretet nyelvén szólók ugyanis mindenkinek a szívéhez megtalálhatják az utat. A Szentlélek létét bizonyítja az egyház több ezer éves fennmaradásának ténye is. Ebben a csüggedő korban a legnagyobb szükség arra van, hogy ’lelkes emberekké’ legyünk az ő ajándékából.” Kuklay Antal körömi plébános, a Hit Pajzsa-díj idei kitüntetettje emlékeztet rá: „A pünkösd sajátos tartalommal bővült, mivel a csíksomlyói búcsú az utóbbi időben az egész magyarság egységét kifejező ünnep lett, a zarándokhely a nemzet lelki szentélye. Ide kapcsolódik, hogy Szent Erzsébet tiszteletére nagyszabású ünnepet rendeznek az idén Sárospatakon is, hiszen Gergely pápa ezen az ünnepen avatta szentté II. András királyunk leányát… Az egyetemesség megtalálható a pünkösdi üzenetben is, hiszen amikor a Szentlélek kiáradása miatt a tanítványok szavait minden nemzet gyermeke megértette, a bábeli zűrzavar ellentéteként az egész emberiséget újra egységbe vonta az evangéliumon keresztül a Teremtő. Azt is üzeni ez az ünnep, hogy az ember közösségi lény, csak közösségben tudja kiteljesíteni magát. Éppen ezt vonta kétségbe a kommunizmus és a szélsőséges, individualista liberalizmus.” Hofher József jezsuita szerzetes úgy látja, hogy a három nagy keresztény ünnep, a karácsony, a húsvét és a pünkösd közül talán ez utóbbi tudatosult a legkevésbé, „holott lényegében Krisztus feltámadása után ma is a pünkösd korszakát éljük. A Megváltó azt mondta, nemcsak velünk, hanem bennünk is akar élni, ezért küldte el a Szentlelket, amelyen keresztül egyfajta isteni energiát kapunk. Ennek a léleknek több tulajdonsága is van, s ezek mind a fiatalsághoz köthetők. Ilyen a bátorság, az értelem, és hogy nem lehet korlátok közé szorítani, hiszen ’ott fúj, ahol akar’. Az evangéliumban azt mondja Krisztus, hogy csak az jut be a mennyek országába, aki olyan, mint a gyermek. Ma különösen nagy szükség lenne erre a lelkületre, mivel a társadalom rendkívül kiábrándult, céltalan, mondhatni, időslelkűek lettek az emberek. Pedig a lelkület korántsem korfüggő, elég csak a súlyos betegségben szenvedő, idős II. János Pál pápára emlékeznünk, aki milliónyi fiatalt hívott össze, és lelkesítette őket az evangélium szellemében.”

A Magyar Nemzetben (Kiutat kell találni… 4.o.) Kálmán Peregrin ferences szerzetes-történész nyilatkozik. Hofher Józsefhez hasonlóan ő is úgy véli: pünkösd igazi, eredeti értelmét korunkban nagyobb homály fedi, mint a húsvétot vagy a karácsonyét, pedig az, amire ez a keresztény jeles ünnep utal, az egyház egész életét átfogja. „Jézus eleddig félénk, csüggeteg híveire csodás isteni jelek kíséretében kitöltetett a Szentlélek. Ennek folytán váltak képessé arra, hogy tanúbizonyságot tegyenek az evangéliumról. Így születhetett meg – majd nyomban gyarapodott is – az egyház” – mondta a szerzetes-történész, hangsúlyozva: főként az a közös a mai hívek és az első keresztény nemzedék között, hogy felismerjük Jézusban Isten fiát és azt, hogy Isten ugyanúgy szeret bennünket, mint önmagát. „Hiszen a lelkét adta nekünk. Így pünkösd átfogja az egész egyház életét, történelmét, minden században ugyanazok a kegyelmek valósulnak meg, igaz, más formákkal. Aki befogadja Isten Szentlelkét, aki együttműködik vele, annak az életében Isten otthonra talál. Pünkösdkor lett egészen nyilvánvaló: Isten nemcsak harminchárom évre vállalt sorsközösséget velünk, hanem örökre azonosult az emberrel, s az ember is azonosulhat Istennel. Ahol ez a kettő valóban egymásra talál, ott megvalósul az új pünkösd. Így lehetséges, hogy a Teremtés műve az Istennel együttműködő emberben folytatódik.” Kálmán Peregrin vallja, hogy pünkösd üzenete és a ferences lelkület nem térhet el egymástól. A rendalapító Assisi Szent Ferenc krisztusi lelkülettel tudta fogadni az élet eseményeit. „Egyforma szeretettel fordult a nélkülöző és az őt megalázó emberekhez. Assisi Ferenc a Szentléleknek megnyílva tudott olyan társadalmi méretű, történelmi léptékű lelki megújulást hozni – egyházát nem elhagyva –, hogy annak kisugárzása ma is tart. A ferences lelkület tehát a pünkösd, a lélek gyümölcse. Ezért jellemzi az alázat, az egyszerűség, valamint szolidaritás a többi kicsinnyel, nyomorulttal. Nem véletlen, hogy a magyar nép a török korszakban kezdte – egyedülálló módon – ’barátnak’ nevezni a ferenceseket. Hiszen ők voltak, akik a hódoltsági területeken sem hagyták magára a lakosságot. Megmutatták: Jézussal sokkal elviselhetőbbek a megpróbáltatások. Nemcsak a vallásos életüket segítették az embereknek, hétköznapi gondjaikkal is törődtek: számíthattak rájuk. A mai általános válság idején az egyes ferences rendházak ugyanezért tartanak fenn szegénykonyhát, kiterjedt iskolahálózatot vagy autista gyermekek számára fejlesztő központot.” A mátraverebély-szentkúti rendházban élő Kálmán Peregrin arról is szólt, a nemzeti kegyhelyen legfőbb feladatuk a gyóntatás. „A mostani elidegenedett világban nincs, aki meghallgassa az embereket. A gyóntatáskor mindenki kimondhatja életének azokat a bajait, amelyeket legszorosabb családtagjaival sem oszt meg. A gyóntatófülkében bárki megértheti, hogy minden emberi eladósodás közül a legnagyobb a bűn terhe. Ugyanakkor átélheti, hogy Krisztusnál van bocsánat, s megpillanthatja, hogy mi a megbocsátás útja.” A ferences szerzetes-történész arra is emlékeztet: „A történelem azt tanúsítja, hogy a válságok idején az istenkereső életek jelentették az igazi megoldást, mert ők a romok alól is megtalálták a kiutat a közösség számára.”

Magyar Kurír