Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (Hűségben… 9.o.) Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, ókorkutató, a Bolyai-díj idei nyertese nyilatkozik, aki szerint a mai liberális oktatáspolitika szinte semmilyen eszközt nem hagyott a pedagógusok kezében, a tanár egyetlen lehetősége a személyisége. Emlékeztet rá: „Volt egy ’tanár’, akit nem értettek meg, sőt, súlyosan bántalmaztak, keresztre feszítettek, mégis tartotta magát küldetéséhez és hatása mai napig tart.”

A Magyar Fórumban (Mindent Isten nagyobb dicsőségére! 10.o.) Knáb Judit, az alapításának 400. évfordulóját ünneplő Congregatio Jesu szerzetesközösség hazai tartományfőnöke nyilatkozik: „A világ sosem volt teljes mértékben keresztényi, még akkor is kisebbségben voltak a mélyen hívők, és igaz krisztusi módon élők, amikor a történelemkönyvek szerint katolikus volt egész Európa. Iskoláinkban – melyek egységes szemléletűek – olyan légkört igyekszünk megteremteni, amelyben természetes a tanulás, a fegyelmezettség, a megélt hit. Egy olyan értékrenddel találkozhatnak a diákok, ami örök érvényű. Ha ezt a tanuló magáévá tudja tenni, akkor elvégeztük legnagyobb küldetésünket.”

Ugyancsak a Magyar Fórumban (A református magyarság… 5.o.) Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke nyilatkozik abból az alkalomból, hogy múlt pénteken Debrecenben létrejött a világ magyar reformátusait egyesítő Magyar Református Egyház. A püspök szerint Sólyom László köztársasági elnök tökéletesen megértette ennek a napnak az üzenetét, amikor üzenetében azt írta, hogy 2002 óta a magyarigazolvány kiadása mellett nem volt hasonló horderejű lépés, ami a nemzet egységének és egységesítésének az ügyét szolgálta. Az államfő üzenete egyértelmű politikai üzenetnek is felfogható. Bölcskei Gusztáv kifejtette: „Sokszor azt a kérdést, hogy politizáljon-e az egyház vagy ne, mindig azok teszik fel, akik elfelejtik azt, hogy az egyház a maga létével a megszületése pillanatától kezdve politikum. Az őskeresztyének kimondták, hogy Krisztus a Küriosz, és ezt a jelzőt nem a földi hatalmasságoknak kell adni, mert nem a császárokat illeti meg a térdhajtás és az imádat. Ezt nagyon jól felismerték azok is, akik annak idején, meg azóta üldözték a kereszténységet. A keresztények nem azért veszélyesek egy diktatúrára vagy egy embertelen politikai hatalomra, mert robbantanak vagy gyilkolnak, hanem mert nem hajtanak térdet, és ezt sokkal nehezebb legyűrni és megtörni. Igyekeztünk ezt a mostani ünnepet is úgy alakítani, hogy ne rendelődjön alá semmilyen pártpolitikai érdeknek. Mindenki szívesen láttunk, aki itt volt, és mindenkinek örültünk, de azt szerettük volna, és azt hiszem, hogy ez sikerült is, hogy azért mindenkinek jusson eszébe a saját felelőssége, amikor azt látja és azt tudja, hogy bizony mennyi megoldatlan kérdés van a magyar-magyar kapcsolatokban, a Kárpát-medencei magyar nemzet ügyeinek az intézésében. Szerintem ezt az üzenetet mindenki meghallotta, akinek a hallásra füle van.” A református püspök elmondta azt is: „Bár nem a mi feladatunk, de szeretnénk, ha 2009. május 22. lenne és maradna a magyar reformátusok egységének a napja. Ez sokakat segítene abban, hogy a sokszor kívánt és megakadályozott egység, amely a nemzetegyesítés, egy kis lökést kapjon ettől a naptól. Akkor az a sok-sok munka, erőfeszítés és imádság, ami megelőzte ezt a napot, ebben fogja elnyerni méltó köszönetét.”

Magyar Kurír