Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (Tőkés László… 1.,10.o.) a Királyhágó-melléki református püspök, az Európai Parlament képviselője nyilatkozik, aki azt állítja, hogy összehangolt betelepítési terv alapján akarja megváltoztatni a Székelyföld etnikai arányait a román kormány. Tőkés László szerint Bukarestben titkos kormányprogramot is kidolgoztak a magyarok ellen. Így például moldovai rendszámú kocsik jelennek meg rendszerint a Bihar megyei magyar falvakban, s utasaik rögtön felvásárolják az eladó házakat, mint ahogy Csíkszeredán is szinte kivétel nélkül minden eladásra kínált lakást románok vettek meg. A püspök-politikus leszögezte: „A román betelepítési politika evidencia, de a román politika szeret a kisujja mögé bújni. Hogyha mi azt mondjuk, hogy a román ortodox egyház húsz év alatt kétezer templomot épített fel Erdélyben, főleg a magyarlakta vidékeken, akkor vehemensen tagadják, hogy ennek politikai tendenciája lenne. Pedig olyan egyházi köntösbe bújtatott gyarmatosító politika folyik, mint a szerb ortodox egyház előrenyomulása a Délvidéken. A betelepítést is képmutató módon tagadják, sőt durván támadnak a leleplezése miatt. Holott világos, hogy Trianon óta általános betelepítés folyik, és 1990-től a moldovaiak behozatalának a politikája is egyre határozottabb.”

A Népszavában (7.o.) N. Sándor László Levél a tanítóhoz címmel emlékszik a száz éve született, 1944-ben mártírhalált Radnóti Miklósra. A cikkíró számára elgondolkoztató az a levél, amit a költő 1944. április 23-án írt egykori professzorának, Zolnai Bélának. Szerinte a levélből sejthető, hogy a címzett elkötelezett katolikus, jelentős az egyházi befolyása. Gondolkodásmódja, szellemisége, műveltsége nagy hatással lehetett diákkorában az „izraelitaként” nyilvántartott fiatal irodalmárra, befolyásolta lelki fejlődését. A levél azonban arról is tanúskodik, hogy Radnóti Miklós nem tartotta a kapcsolatot mentorával. A levél elküldésekor Radnóti már túl van egy sárga karszalagos (azaz nem kitért zsidóként megjelölt, jelzéssel ellátott), civil ruhában végzett kisegítő munkaszolgálaton, ami nyilvánvaló súlyos lelki és fizikai megpróbáltatásoknak tette ki őt. N. Sándor László kiemeli, hogy levelében Radnóti, „mint sok más költő, szenvedélyes istenkereső, jelzi, hogy tizennyolc éves kora óta kereszténynek, katolikusnak érzi magát, s céloz rá, hogy magyarként, istenfélőként akar meghalni. De a megkülönböztetések és a kitaszítások okán állandó konfliktusban él hitével és származásával, kétségbeesett lelkiállapotban van a magyar költészet és irodalom imádata, valamint saját kitaszított zsidósága miatt. Most, miközben nem akar semmiféle előnyt, arra kéri egykori mesterét, segítse hozzá őt a katolikus hitre téréshez. Addig halasztotta ezt az aktust, amíg ’krisztusi’ korba nem került, azaz saját szenvedéseit elviselve kerül Jézus Krisztus szenvedéseinek korába. Még Radnóti előtt az 'Erőltetett menet', de ő a halálban sem akar semmiképpen kivételezett lenni; Radnóti Miklós katolikus hitűre tért magyar költőként egy a mártírtársak között, és biztos már benne, hogy ott áll egy tömegsír előtt. Katolikusként. Magyarként. Hitehagyottként. Istenkeresőként. Kivetettként. Sokszor megtagadottként. És szenvedélyesen – magyarként.”

Magyar Kurír